Kész átverés

  • Kálmán C. György
  • 2014. április 29.

Első változat

A kazah elnök életrajzi kötetét mutatták be a minap, többen és hosszan méltatták a diktátor alakját és tevékenységét. Az Akadémia székházában.

Mire ez az írás a kedves olvasók elé kerül, közülük azok, akik nem feltétlen hívei a kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev diktatúrájának, szénné röhögték magukat azon a tudósításon, amelyik a nagyúr életrajzi kötetének bemutatójáról szólt. A háromszáz oldalas (+ mellékletek!) könyvet Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter méltatta, Horváth János, az Országgyűlés korelnöke azt tanácsolta, „hogy középiskolákban, könyvtárakban, falusi olvasókörökben forgassák ezt a könyvet”, valamint felszólalt a Kazah Írószövetség elnöke.

false

Elképesztő esemény, viharos rongyrázás egy erre semmilyen értelemben nem méltó szerző és munkája miatt, keleties fényűzéssel és vicces-kínos seggnyalással („akár Ghandiról, George Washingtonról vagy Nagy Imréről szóló életrajzi művel lehetne összehasonlítani” – mondta egy kazah rektor), még szerencse, hogy mindebben egy fillér közpénz sem volt.

Tehát nem erről a mulatságos buliról szólnék most pár szót, hanem csak egy részletkérdésről – a helyszínről. Ami a Magyar Tudományos Akadémia volt.

Távol álljon tőlem, hogy bármi rosszat mondjak az Akadémiáról; dehogyis. Nagy, klasszikus és szép épületben van a székhelye, amíg nem lesz belőle szálloda vagy swingerklub, fenn kell tartani valahogy, és ez nem csekély költség. A felolvasóülésekkel, doktori védésekkel és mindenféle tudományos tanácskozásokkal nem lehet kihasználni, ésszerű dolog tehát átengedni a megmaradó időben a megmaradó helyeket.

Nyilván az történt – semmi másra nem is tudok gondolni –, hogy az üzemeltető részleget (akik nem tudósok, ugyebár) felkeresték azzal, hogy egy fontos keleti alapmű magyar fordításának bemutatásáról volna szó, a magyar Kelet-kutatás méltán világhírű, tehát a tudomány szentélye biztosítson egy kis időt és termet erre a nagy alkalomra. Sőt – nem volnék meglepve, ha a megrendelő némi pénzzel is megtámogatta volna a kérést, az illetékesek pedig minden rossz érzés nélkül ezt el is fogadták. Végtére is, mind ez idáig az Akadémia központi épületének kihasználása prudensnek nevezhető: multi-level termékbemutatókról vagy pornófilmforgatásról legalábbis nem tudok, ha az üzemeltető pénzt tud szerezni egy-egy konferencia részvételi díjából (vagy, mint most, egy jelentős könyv köré szervezett tudományos eseményből), akkor a tudós testület ennyivel is beljebb van.

Arról már senki nem tehet (nem lehet minden akadémiai döntéshozó mellé egy-egy turkológust állítani), hogy ezúttal félrevezették azokat, akik az MTA-székház kihasználásáról döntenek. Mert nyilván nem gondolják ők sem, hogy az életrajzi kötet olyan páratlan tudományos eredményeket tartalmazna, amivel kiérdemli ezt a bemutatót. Az pedig teljesen ki van zárva, hogy bármiféle politikai nyomás nehezedett volna rájuk. Ugyan. Becsapták őket, kész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.