Az év cigányozása: karóval vesz elégtételt a Kossuth-díjas művész

Rózsi bácsi nem viccel, ha a „romának” elpimaszodik a kölyke.

Demjén Ferenc, a népszerű Rózsi interjút adott a Blikknek, amelyből nemcsak a lovak iránt érzett rajongása derült ki, de még az is, hogy a róla szóló „italozós legendákat” a „rosszindulat táplálja”, s arról már ne is beszéljünk, milyen jó őkelme biztonságpolitikai szakértőnek is. „Világrészek akarnak áthelyeződni, amit elfogadhatatlannak tartok. Mindenki a maga helyén találja meg a boldogulását, és ne zavarjon másokat.

Ez a nézetem.

Kerítéspárti vagyok, pár sodronyt szívesen hozzá is adnék” – mondja, amikor arról kérdezik, „hogyan látja, merre forgunk” – sőt hozzáteszi azt is:

„Ha át akarnának gyalogolni a birtokomon, a rendcsinálásba magam is beavatkoznék.”

Hogy mindez nemcsak üres beszéd, arra Demjén példával is szolgál. Mivel migránsok még nem jártak a birtokán, a cigányokon volt kénytelen szemléltetni, hogyan is fest nála a rendcsinálás.

 

Fotó: MTI/Krizsán Csaba

„Akkor is adódtak problémák, amikor romák laktak a szomszédságban. Először a láncfűrészem tűnt el a kamrából, ahová csak kisgyereket lehetett beszuszakolni a rácson keresztül, és ilyenforma kölykeik itt akkor csak nekik voltak. Később a kutyámat mérgezték meg, és

ekkor átmentem hozzájuk egy szőlőkaróval. Nem szívesen fenyegetőztem,

de ha nem tettem volna, nem lenne respektem” – indokolja, hogy miért nem a rendőrséghez vagy a polgárőrséghez fordult idős kora ellenére, sőt az is kiderül, hogy a karónál komolyabb fegyverektől sem riadna vissza, hiszen gyakorolni szokott a lőtéren.

Fusson, akinek nincs bora!