Épített az állam 15,2 milliárd forintért egy stadiont, ahová csak a Fidesz kegyeltjei mehettek be

  • narancs.hu
  • 2017. október 19.

Fekete Lyuk

Nyilvánosság, elvtársak!

Kisebb csúszással ugyan, de elkészült a haldokló magyar foci egyik legújabb „szentélye”, a szombathelyi stadion. A hivatalos átadó novemberben lesz, de a sajtóbejárás már szerdán megvolt.

Apró bökkenő, hogy a sajtóbejárásra csak a sajtót nem hívták meg, pontosabban csak a Mészáros Lőrinchez köthető Vas Népe, a Mészáros Lőrinchez köthető Nemzeti Sport és a Fideszhez köthető Magyar Távirati Iroda munkatársai mehettek be. Ők biztosan sokkal jobban tudnak tudósítani – gondolhatnánk, de persze nem erről van szó.

Ugye milyen szép? Kéne még vagy száz ilyen

Ugye milyen szép? Kéne még vagy száz ilyen

Fotó: MTI

Az egyébként szombathelyi, nem éppen kormánypárti Nyugat.hu írta meg: már hónapokkal ezelőtt jelezték a Haladás Sportkomplexum Fejlesztő Nonprofit Kft.-nek, hogy szóljanak majd nekik is, ha lesz sajtóbejárás. Jött is a válasz, hogy persze, semmi akadálya, ez volt az ígéret szövege: „amennyiben lesz sajtónyilvános esemény, természetesen a sajtó többi munkatársával együtt Önök is – mint ahogy eddig is – meghívásra kerülnek”. Aztán szóltak, de csak a lakájmédiának. Egyébként így járt az RTL Klub helyi tudósítója is.

Tehát az állam ad pénzt a magyar adófizetők forintjaiból Szombathelynek, hogy itt van, építsetek egy stadiont. Majd az elkészül – ha egyáltalán teljesen kész van –, és csakis a csókosok médiamunkásai mehetnek be, csakis ők mutathatják meg, milyen lett az aréna. Nyilván azért, mert ők látják, honnan kell fotózni, hogy minden a legszebb legyen, és ők tudják – vagy már maguktól érzik –, hogy milyen kérdéseket nem szabad feltenni.

Azért azt reméljük, hogy a meccsekhez nem kell majd párttagsági vagy hűségeskü, mert néhány forduló után kevesebben lesznek majd a lelátókon, mint egy átlagos felcsúti bajnokin.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.