Orbán Putyinnak: „Írtál is egy kis könyvecskét a dzsúdóról, szokták idézni Magyarországon”

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 29.

Fekete Lyuk

„Vlagyimir Putyin azt mondta a dzsúdóról, hogy... azt mondta, hogy.”

Kijött egy páratlan videó az Orbán–Putyin-találkozóról, a felvétel kabarénak sem utolsó, de az azért döbbenetes, hogy milyen szinten zajlik a poénkodás: Putyin focival ugratja a foci- és focistadion-rajongó Orbánt, Orbán pedig minden oldalról körberajongja a nagy tudású dzsúdómestert: egy ponton azt állítja a mi fiunk, hogy „próbálja tanulni”. Mármint a dzsúdót.

De nézzük meg a két legény kézfogását, a kibontakozást a fogásból, és a földet, vagyis széket érés pillanatát.

Mi történik itt Orbánnal? Hiába, tényleg gyakorolnia kell még, se egyensúly, se stabilitás, se koncentráció, csak egy csomó fölösleges, zavart mozdulat. (Fél talán?)

De a legjobb rész az, amikor Orbán belekezd a nyílt istenítésbe: „Úgy tudom, írtál is egy kis könyvecskét a dzsúdóról. Szoktak idézni belőle Magyarországon. Vlagyimir Putyin azt mondta a dzsúdóról, hogy... azt mondta, hogy.”

Ez eddig is szép teljesítmény, de Orbán folytatja a céltalan (nem, nem céltalan) zagyválást: „Mit lehet tőled tanulni... az ellenfél tisztelete... szokták idézni itt Magyarországon.”

Persze, orrba-szájba ezt idézik országszerte, a közértben, a cukrászdában, a templomkertben meg a focistadionok lelátóján szotyizva.

Putyintól tanulja egész Magyarország az ellenfél tiszteletét.

Szerintünk egyébként a könyvet a kötelező tananyag részévé kellene tenni, a dzsúdóoktatással együtt. Kedves kis figyelmesség lehetne ez a Mester felé.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.