Szüret extra – Dúró Dóra befeszül

  • narancs.hu
  • 2014. augusztus 15.

Fekete Lyuk

A Jobbik Dúró Dórán keresztül reagált a Kertész Imre állami kitüntetéséről szóló hírre. Itt a világ vége!

Nyílt levél Áder János Köztársasági Elnök Úrnak


Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

A sajtóból értesültem róla, hogy a Magyar Szent István Rend kitüntetést kívánja adományozni Kertész Imrének a 2014. augusztus 20-ai állami ünnepségek alkalmával. Mély meggyőződésem, hogy Kertész Imre a magyarságról tett, korábbi kijelentései miatt méltatlan arra, hogy ilyen elismerésben részesüljön.

Talán elkerülte az Ön figyelmét az íróval a 80. születésnapja előtt készített, a Die Welt online kiadásában 2009. november 5-én megjelent interjú, amelyben Kertész egyértelművé tette, hogy nem szeretné, ha őt magyarnak bélyegeznék. Az író ekkor a nyilvánosság előtt is ismertté tett gondolatai szerint Budapest teljesen balkanizált, az ország lakosait hazugnak tartja, akik máig nem képesek szembenézni múltjukkal. Magyarországra és a magyarságra az interjúban többször is mélyen sértő kijelentést tett. A Nobel-díjnak köszönhetően a rá irányuló nemzetközi figyelmet nem szülőhazájának elismertebbé tételére, népszerűsítésére, hanem lejáratására, sőt olykor egyenesen megtagadására használta fel. Ő maga kérte a vele interjút készítő Tilman Krausétől, hogy „ne bélyegezze magyarnak.” Ön szerint ilyen embereket, gondolatokat kell a jövő generációk számára példaként állítani?

Kertész, aki szerint nem az a kérdés, hogy „hogyan tudott együtt élni a németekkel”, hiszen „még megdöbbentőbb, hogy korábban hogyan volt képes magyarokkal élni” – nem érdemel magyar állami kitüntetést, amellyel kapcsolatban a legnagyobb kérdés abszurd módon tehát mégiscsak az: hogyan lenne képes viselni azt? Úgy tűnik, magyarként bizonyosan nem.

A különböző állami kitüntetésekben közös, hogy elvileg olyan személyek kapják azokat, akik tevékenységükkel nemcsak kimagaslót hoztak létre a magyar kultúra, tudomány, sport területén, hanem személyiségükkel, példamutatásukkal, szellemi habitusukkal magyar generációk méltó példaképei lehetnek. Éppen ezért is rendkívül nagy Elnök Úr felelőssége, hogy kik azok, akiket nyugodt lelkiismerettel a jövő generációk elé példaként oda mer és oda akar állítani. Megítélésem szerint Kertész Imre önmagát zárta ki ebből a körből.

Az imént említett területeken számtalan, kimagasló magyar életmű kínálkozik a legmagasabb elismerésre Szent István ünnepén. Tisztelettel kérem Önt, tegye gondos megfontolás tárgyává, hogy kitünteti-e Kertész Imrét. Ha megteszi, a magyar állam legfőbb közjogi méltóságaként ad hitelt egy magyarságát megtagadó értelmiségi Magyarországot lejárató véleményének, s a kitüntetés társadalmunk széles körében felháborodást váltana ki.

Tisztelettel:

Dúró Dóra, a Jobbik országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.