Váratlan karácsonyi ajándékok 1.: a hírhedt író és a metál

  • narancs.hu
  • 2015. december 20.

Fekete Lyuk

Nem is kell már ajándékot venni, hiszen az internet megajándékoz mindenkit. Elsőként egy igazi csoda: Michel Houellebecq, a Black Sabbath és a tánc.

Erre a videóra nehéz mit mondani: akkora  művészet, hogy nem is csoda, hogy egy francia művészfilmből, a tavalyi Near Death Experience-ből lett kiollózva.

A jelenetben azt látjuk, hogy a nálunk is elég népszerű francia botrányíró, a már kimondhatatlan nevével is feltűnést keltő Michel Houellebecq, az Elemi részecskék, A csúcson vagy a Behódolás szerzője (interjúnk vele itt olvasható) táncikál a szabadban a maga lefegyverző stílusában a Black Sabbath War Pigsének halhatatlan témáira... de ezer szónál is többet ér, ha áhítattal végignézzük:

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.