Újabb kormányzati lépésről értesültünk a múlt héten: a kormány adó kivetését fontolgatja a reklámból származó bevételekre. Nem ez az első eset, amikor a kormány kiszivárogtat egy elképzelést mindenfajta indoklás vagy háttérszámítás nélkül, ami lehetővé tenné, hogy a piaci szereplők megértsék, illetve felkészüljenek a változtatásokra. Marad a találgatás a kormányzat szándékait illetően; ez nagyjából a legrosszabb, ami a gazdaságban (és a társadalomban) történhet. Az elmúlt években akárhány felmérés született a bel- vagy külföldi befektetők körében a gazdasági növekedést akadályozó tényezőkről, az első helyen a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika állt. Aligha véletlen, hogy Varga Mihály hivatalba lépésekor éppen a kiszámíthatóságot jelölte meg a sikeres gazdaságpolitika legfőbb feltételeként. Hát, sikerült; Magyarország most már ezen a téren is „jobban teljesít”.
Rengeteg a találgatás, hogy mi a kormány valódi célja az adó bevezetésével. Nekem legjobban az tetszik, amelyik a német Bertelsmann csoport, illetve Angela Merkel „megbüntetéséről” szól. Nem mintha nem lehetne igaz, éppen ellenkezőleg: jelzi azt az elképesztő kisszerűséget, ami kormánypolitikusaink gondolkodását jellemzi (elképzelem, ahogy Angela Merkel a fejét fogja, mert az árbevételét több tízmilliárd euróban számoló Bertelsmann csoportot egy-két tízmilliós veszteség éri Magyarországon).
A Tv2 elértéktelenítése sem rossz tipp, hogy a kedvenc tőkéscsoport olcsón vehesse meg. Jól rímel a Transparency International legutóbbi országjelentésére, amely a Magánérdekek fogságában az állam címet kapta. Ez a korrupció új, „magasabb” szintjét jelenti, amikor az állam eleve olyan törvényeket hoz, amivel a hozzá közel álló csoportok számára teremt üzleti lehetőséget.
De tegyük félre ezeket a spekulációkat, és maradjunk a kétségbevonhatatlan állításoknál: az új adóból nagyjából 10 milliárd forint folyhat be, ami költségvetési léptékkel mérve kerekítési tévedés. A sávosra tervezett adó elképesztően meredek – 0, 1, 10, illetve 20 százalék –, ami nem hagy kétséget afelől, hogy a nagy külföldi szereplőkre, elsősorban a két kereskedelmi tévére kalibrálták. Az sem vitatható, hogy nagyjából ez a 30. adónem, amit az Orbán kormány hivatalba lépése óta bevezetett, ami éppenséggel nem igazolja az adócsökkentéssel és egyszerűsítéssel kapcsolatban tett ígéreteket.
Milyen hatása lesz az új adónak, ha bevezetik? Nyilvánvalóan drágul a reklám, amit az adóalanyok (tévé, rádió, újság) igyekeznek majd áthárítani a reklámozókra. Ez részben továbbgyűrűzik majd a végső fogyasztóra, részben tovább csökkenti a reklámkiadásokat. A kettő külön-külön és együttesen csökkenti a fogyasztást, illetve azon keresztül a növekedést, előbb-utóbb – az elmaradó adóbevételek miatt – pedig megnehezíti a költségvetési deficitcél (3 százalék) elérését is.
Nehéz elhinni, hogy az NGM-ben ülő gazdasági szakértők, netán maga a miniszter ezt ne tudná. „Tudja, de nem mondja”, mert ez bizony politikai döntés a javából. Az ország meg szép lassan baktat vissza abba a korba, amikor az állam a „Cipőt a cipőboltból”-féle reklámokkal igyekezett rávenni a lakosságot a fogyasztásra.
