„Fontosabb az, ami összeköt bennünket, mint ami szétválaszt” – ez az egyik fontos üzenete a Testről és lélekről című filmnek, nyilatkozta maga a rendező kedd délután a Toldi moziban. A Berlini Arany Medve díjas film első hazai sajtótájékoztatóján az alkotók az apró kulisszatitkok és személyes vélemények mellett reagáltak az elmúlt napok kis politikai viharára is.
 Fotó: MTI | |
Ennek leglátványosabb eleme a közléskényszeres Deutsch beszólása volt: „Az Arany Medve-díjas Enyedi Ildikó azt nyilatkozta, hogy »De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el. (…)« Kedves Ildikó, most a hazánkban az történik, hogy tizenkét év után végre filmet csinálhattál. Ne szégyelld és ne félj tőle.” (A rendező egyébként 18 éve nem csinált filmet, de mindegy is.) Enyedi szolidan, a maga végtelen higgadtságával azt mondta erről: „Csináltunk egy szép filmet mindenkinek, mindenféle embernek, és nagyon szeretném, ha nyugodtan tudnánk élvezni azt, amibe ennyi munkát fektettünk. Nem gondolom, hogy bármilyen kultúrpolitikának az lenne a dolga, hogy megmondja, mi a jó és mi nem. Hála Istennek a Magyar Nemzeti Filmalap is hozzám hasonlóan gondolkodik. Nagyon örülök annak, hogy abból a pénzből, amit magyar dolgozók véres, verejtékes munkával megkeresnek, és amiből azután lottószelvényt vesznek, annak egy pici részéből mozgóképes kultúra készül, ami valahogy lenyomata lesz annak, ahogy élünk, éltünk a kétezres évek első évtizedeiben. Azért sajnálom, bánom, mint a kutya, hogy azt a két mondatot mondtam abban az interjúban, mert bár így gondolom – nagyon-nagyon keserűen nézem azt, ahogy nem az ország, hanem a jelenlegi kormány működik, nagyon keserűen nézem azt, ahogy nagyon helyes emberek szét vannak választva, egymás ellen vannak hergelve, egymás ellen vannak uszítva –, de borzasztóan bánt, hogy ahelyett, hogy örömöt, egy kis megkönnyebbülést éreznénk, kicsit mással foglalkoznánk ebben az iszonyúan feszült országban, ahelyett, hogy valami mást hoztunk volna haza a berlini sikerrel, sikerült megint itt kikötnünk. Ami a nyilatkozatom kapcsán történt, kicsit illusztrálja azt, mi az én bajom.”
 Fotó: MTI | |
A rendező elmesélte, hogy meglepetés volt számukra a fődíj, mert csak azt tudták, hogy a FIPRESCI (Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége) díja az övék, de semmi mást nem árultak el a Berlinale szervezői. (Enyedi filmje emellett az Ökumenikus Zsűri fődíját és a Berliner Morgenpost olvasóinak közönségdíját is bezsebelte.) De felidézte azt is, hogy 2010-ben egyszer már úgy volt, hogy elkészülhet ez a film, ám akkor mégsem sikerült. Enyedi elmondta, hogy lényegében Muhi András producernek köszönheti, hogy elkészült a Testről és lélekről, mert tartotta benne a lelket, biztatta, sőt piszkálta, hogy addig is, míg újra nagyjátékfilmet rendez, csináljon egy rövidfilmet, ami tényleg nagy segítségnek, lendületadó munkának bizonyult.
A film valamennyi szereplője elragadtatottsággal beszélt az Enyedivel folytatott munkáról. Nagy Ervin azt mondta, hogy bár „még nem találkoztam a dalai lámával, szerintem olyan lehet, mint Ildikó”. A színész véleménye szerint nem csak a szereplőknek, titokban a rendezőnek is sokat kell egy-egy filmbe beletennie, ezt megtapasztalta Enyedinél. Borbély Alexandra, a film egyik főszereplője úgy nyilatkozott, „Ildikóval olyan volt dolgozni, mintha a próbákat leszámítva csak az érzékszerveinkkel kommunikáltunk volna.” Csöndes, meghitt munkaként emlékezett vissza a forgatásra. Tenki Réka felkészült, koncentrált és nyitott rendezőt ismert meg Enyediben, akiben empatikusan élt minden, ami ehhez a filmhez szükséges volt. Herbai Máté operatőr különleges „Enyedi-univerzumot” emlegetett, amelyben minden film egy bolygó, a teremtő (Enyedi) szereti ezeket, és bár nem könnyű léteznie a teremtményeknek ebben a világban, van, aki drukkol nekik.
 Borbély Alexandra Fotó: MTI | |
 Morcsányi Géza Fotó: MTI | |
„Ma azért nem akkora buli filmrendezőnek lenni, mint mondjuk a ’60-as években, amikor társult ehhez egyfajta életérzés is” – fogalmazott a rendező. Enyedi következő filmjére nagy valószínűséggel ezután nem kell majd 18 évet várni. A rendező Füst Milán A feleségem története regényét szeretné adaptálni. Ezt Az én XX. századom óta tervbe vette, már aktívan dolgozik a forgatókönyvön, amire kapott is egy kis fejlesztési támogatást is a Filmalaptól.
Ám, egyelőre országos turnéra indulnak a film alkotótársai, a Testről és lélekről március 2-től fut a mozikban.
