Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről nyerte a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjának fődíját, az Arany Medvét. Ilyen sikert magyar film utoljára 1975-ben aratott: Mészáros Márta Örökbefogadása. A Testről és lélekről szombaton megkapta a Berlinalén a FIPRESCI (Filmújságírók Nemzetközi Szövetsége) díját, valamint az Ökumenikus Zsűri fődíját a versenyprogram legjobb filmjéért, de bezsebelte a Berliner Morgenpost olvasóinak közönségdíját is.
| ||
(A Berlinalén idén versenyen kívül szerepelt Török Ferenc 1945 című filmje a Panorama programban és Lovrity Kata Vulkánsziget című animációja a Generation szekcióban.)
„A zsűri nemcsak amiatt szeretett bele ebbe a filmbe, mert gyönyörűen van kivitelezve, hanem mert az a szó jutott eszünkbe róla, amit gyakran gondtalanul használunk: együttérzés” – nyilatkozta Enyedi filmjéről az idei zsűri elnöke, Paul Verhoeven. „Nagyon költői és különleges módon mutatja be két ember egymásra találását” – méltatta a filmet a Robotzsaru rendezője.
Enyedi színpadi köszönőbeszédében elmondta, hogy kemény munka volt elkészíteni a filmet, és ez jórészt abból állt, hogy megpróbálták elrejteni azt, amit meg akartak mutatni. „Olyan filmet akartunk csinálni, ami annyira egyszerű, mint egy pohár víz. Ez kockázatos volt. Minden kollégám hitt benne, én is, de nem tudhattuk, hogy a közönség is velünk tart-e majd. Mert ezt a filmet csak nyílt szívvel lehet megközelíteni.”
| ||
A Filmalap támogatásával készült film két zárkózott ember egymásra találásának története, akik nappal gátlásaiktól szorongva küzdenek a megismerkedéssel, míg éjjelente szarvas képében vannak együtt. A díjátadót követő sajtótájékoztatón a rendező úgy fogalmazott, hogy „filmet akart készíteni az emberekben rejtőző kincsről, amit olyannyira elzárunk a mindennapjainkban. Fontos volt, hogy ne legyen semmi magyarázó, ezoterikus értelme annak, hogy a két főszereplő ugyanazt álmodja a történet szerint, hogy muszáj legyen kiszállniuk a kis börtönükből, a biztonságos életükből”.
| Enyedi Ildikó A rendező a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Fábri Zoltán osztályában tanult. Az INDIGÓ művészcsoport és a Balázs Béla Filmstúdió tagja volt. Az én XX. századommal 1989-ben elnyerte a legjobb első filmnek járó Arany Kamera-díjat Cannes-ban. Több rövidfilmet rendezett. Az 1998-as Simon mágus óta nem készített nagyjátékfilmet. Tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és Gigor Attilával együtt az HBO Terápia sorozatát rendezte. |
Enyedi Ildikó 18 év után rendezett újra nagyjátékfilmet. A Testről és lélekről pontos dramaturgiájú, gazdag történetű, nagyon személyes film az emberek társas kapcsolatairól. Szerelmes film, amely azokat az igazságpillanatokat mutatja meg, amelyek első blikkre nem láthatók a különböző élethelyzetekben, nem tűnnek ki, ha az egyes embereket megfigyeljük, mégis ott vannak, ha a dolgok mögé nézünk: látható az, ami szép, szeretetre és figyelemre méltó. A helyszín egy vágóhíd, Endre (Morcsányi Géza) gazdasági igazgató, Mária (Borbély Alexandra) újdonsült minőségellenőr. A középkorú férfi már elengedte a reményt, hogy boldog legyen, a nő talán el se tudja képzelni, milyen az. A két főszereplő álmában előbb találkozik, mint a vágóhídon, mégsem tudnak róla. Egy intézményi incidens kényszerű pszichológiai meghallgatásán derül fény arra, hogy közös az álmuk.
A február 14-én tartott hazai sajtóbemutatón láttuk a filmet, ami úgy indul, mint egy természetfilm. Két szarvas, egy hím és egy nőstény a téli tájban élelmet keres, párt alkotnak, figyelnek egymásra. Bár a középkorú, egyik kezére béna férfinak és a fiatal, autisztikus vonásokkal rendelkező nőnek közösek a vágyaik, olyan, mintha egy egész világ választaná el őket a valóságban. De mivel az álmaikban minden teljesnek tűnik, elégedettséggel tölti el őket a tudat, hogy együtt vannak, tesznek egy kísérletet, hátha a hétköznapokban is létrejöhet az, ami az álmaikban. Zárkózottságuk és életmódjuk miatt nincsenek felkészülve arra, hogy valakit közel engedjenek magukhoz, de az elhatározásuk úgy tűnik, mindennél erősebb. Humoros, mosoly- vagy könnyfakasztó, furcsa jelenteket produkálnak a szereplők – nyoma sincs szépelgő szerelemnek, giccsbe hajló érzelmeknek, Enyedi megmarad az ezerszer érdekesebb valóságnál.
A rendező Morcsányi Gézát, a Líra Kiadói Csoport igazgatóját, a Magvető egykori főszerkesztőjét választotta férfi főszereplőjének, aki úgy fogalmazott, hogy „ha egy ilyen kaliberű alkotó, mint Enyedi Ildikó az én pofámat akarja a filmben, akkor igent kell mondani”. Morcsányi civilségének nyoma sincs, valódi személyiségéről is árulkodó karaktere remek párját alkotja Borbély Alexandra, a Katona József Színház színésze minimalista játékának, aki a színpadon megismert gazdag jelenségét finom árnyalatokban érzékelteti.
| ||
Enyedi a főszereplőin kívül láthatóan nagy gondot fordított arra, hogy az utolsó mellékszereplő egyetlen mondatáig minden teljes legyen. Mindenki remek alakítást nyújt Rainer-Micsinyei Nóra vágóhídi dolgozójától Békés Itala takarítónőjén, Jordán Tamás gyerekpszichológusán, Nagy Ervin „falu bikája” figuráján át Schneider Zoltán, Bata Éva, Tenki Réka vagy Mácsai Pál játékáig. Enyedinek nem csak a filmje rendkívül őszinte, de a szereplői is különböző módon vallanak színt. A film szimbolikája vagy a szemek játéka legalább annyira fontos, mint a lépésről lépésre kibontakozó történetvezetés. Herbai Máté operatőri munkája nem kreált egyedi vizuális képet, ahogy a vágás, a díszlet vagy a jelmez sem tűnik ki a filmből, megmaradnak alárendeltjei a történetnek, ami a fókusz. A megható, de ijesztő, éles kontrasztokat mutató, lassan kibontakozó film tényleg szép. Anélkül, hogy túldicsérnénk, kijelenthető, hogy fontos film, amit megéri végignézni, akkor is, ha nem minden pillanatban könnyű, nemcsak az esetleges hibái miatt, hanem azért sem, mert nem vagyunk hozzászokva ahhoz, ha a lélek filmvászonra kerül.
„Ahhoz képest, mennyire félelmetesen abszurd országban élünk, folyamatosan készülnek a színvonalas alkotások, és folyamatosan tűnnek fel olyan alkotók, akik eredeti hangot ütnek meg a filmjeikben” – fogalmazott Enyedi Ildikó a díjkiosztó utáni sajtótájékoztatón. A magyar filmgyártás egyik előző nagy sikere, a Saul fia Oscar-díja után többek között pont Enyedi Ildikóval beszélgettünk Nemes Jeles László rendezéséről.
„Elemi, érzéki kihívás” – Enyedi Ildikó, György Péter és Rényi András a Saul fiáról
A Testről és lélekről március 2-tól látható a hazai mozikban, február 26-án pedig ezzel indul a 3. Magyar Filmhét.
