Carrie Fisher (1956–2016)

szerző
Greff András
publikálva
2016. dec. 27., 20:48
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Meghalt a színésznő, akit mindenki Leia hercegnőként ismer. Képtelenül nagy ikonja volt az elmúlt 40 évnek.

Mindenki elfelejt mindent, de az első szerelmét azért senki sem. Márpedig az első szerelem varázslatát egy teljes generáció (a generációm, de bátran kibővíthetjük a kört: számos generáció, végeredményben a ma körülöttünk tébláboló 30-40-50-es nyugati polgárok döntő többsége) számára Leia hercegnő hozta el, aki réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban serénykedett, de közben hihetetlenül közel is volt: elevenen élt az álmainkban, ahol könnyen megtörténhetett, hogy végül nem a szemtelen Han, hanem mi nyertük el az alderaani Organa család örökbe fogadott leányának finom, fehér, valóban uralkodónői kezét. Ilyenkor megfordult körülöttünk a galaxis, és mi vidám szívvel elsuhantunk vadászgépeinken a mindenség közepe felé.

false

 

A gyermekkorból, állítólag, mindenki kinő, és az első szerelem emléke is kifakul, bár ki tudja, milyen titokzatos forrásokon keresztül azért alighanem az utolsó perceinkig belebeszél mindenbe.

Pláne, ha a vágyaink tárgya nem is tűnik el a szemünk elől.

Carrie Fisher pedig, akárcsak társai az űrben, Mark Hamill, Harrison Ford és a többiek, soha nem mentek sehová. Úgy belemerevedtek a kultúrába, mint a görög istenek.

És a legmenőbb, a legdögösebb az egész pángalaktikus társaságban a törékeny és hajlíthatatlan Leia volt. Leia, a coolság szótári definíciója, aki a Birodalom legsúlyosabb gonosztevőinek, Vadernek, Tarkinnak is hetykén a képébe mondta lesújtó véleményét („Megcsapta az orromat a bűze, amikor a fedélzetre hoztak”, üdvözölte káprázatos módon a vén űrfasisztát), miközben jól állt a kezében a lézerfegyver, és természetesen simult oda hozzá a dzsungelben az űrmotor. A zseniális jófiú (Luke) és az ellenállhatatlan szélhámos (Han) elsőbbségéről késhegyig menő vitákat lehetett folytatni (az ovis farsangon vagy a sulibüfében), de Leia szupermenő státusát soha senki nem bátorkodott volna megkérdőjelezni.

false

 

Carrie Leia Fisher nem volt férfias, mint azok az akcióhősnők, akik a nyomában jártak (Sigourney Weavertől Carrie-Anne Mossig), és bár láthattuk őt A Jedi visszatérben bikiniben (de még milyenben!), valamint ismerhetjük George Lucas, a Star Wars szülőatyja elmésségét (és ennek következményeit), miszerint a világűrben nincs melltartó, valószínűleg senkinek sem juthatott róla eszébe, hogy testi adottságaival írta volna bele magát a filmtörténetbe. Nem, azzal tette magát halhatatlanná, hogy úgy tudott észbontóan vagány kalandhős lenni, ahogy az egyszerű halandó levegőt vesz.

false

Amúgy nem volt nagy színész. Ha nagyon akarjuk, fel tudjuk idézni kamaszos vonásait a Sampon c. Hal Ashbey-régiségből vagy a Hannah és nővéreiből, de csak azért, mert Leia hercegnőként beleégett az arca a retinánkba, így akkor is felismerjük, amikor egy tömegjelenet hátterében keresztülszalad a színen.

Forgatókönyvírónak számottevőbb tehetségnek bizonyult: igaz, jegyzettebb munkái (például a Képeslapok a szakadékból) nem nagyon bírnák ki a szigorúbb újranézést, de más szerzők műveit igencsak sikeressé tudta szabni-varrni, ha épp szükség volt rá: az Apácashow és Az utolsó akcióhős mellett például a Halálos fegyver 3-at is ő rázta gatyába a színfalak mögött.

false

Mindeközben korszakos popsztárként élte a 80-as években a popsztárok akkori, kokainnal és pezsgővel dúsan bélelt életét, amint erről memoárjaiból (a legutóbbi ősszel jelent meg The Princess Diarist címen), stand-up kabaréiból és elsődleges filmbéli karakteréhez méltóan nagyszájú interjúiból is sokszor értesülhettünk.

Mindez nem sokat számít. Még az sem, hogy Az Ébredő erőben ő is visszatért tavaly nagy kalandjainak színhelyére (de az már nem az ő meséje volt, nem is sok vizet zavart benne), most meg épp ott látható a mozikban kísérteties, még a halála előtt elkészített halotti CGI-maszkja a Zsivány Egyes utolsó jelenetében, ahogy átveszi a Halálcsillag tervrajzait, hogy aztán egy hologram társaságában útnak indítsa az öreg Ben Kenobi felé, nem tudván, hogy közben…

És ezzel aztán újra ott vagyunk a kezdeteknél, ahová mindig visszatérünk. A lány a csigás hajjal, talpig fehérben, a lázadók hercegnője, a nő, aki a láncaival fojtotta meg Jabbát a Tatuinon, most, 60 évesen meghalt, de nem megy sehová, hiszen már 1977-ben megváltotta jegyét az örökkévalóságba, és fejest is ugrott bele rögtön. Pontosan úgy, ahogy az a galaxis legtökösebb leányától elvárható: csillagporban úszva, hiperűrsebességgel...






szerző
Greff András
publikálva
2016. dec. 27., 20:48
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 3
    John Sanders
    2016. december 28., szerda 09:39
    @Greff András: Ha rendesen megcsináltad volna a házifeladatodat akkor
    i) Nerm írod le, hogy "nem volt nagy színész"
    ii) Legalább megemlíted a When Harry met Sally-t, ami miatt Best Supporting Role jelölést is kapott.
    iii) Legalább megemlíted a Wishful Drinking monodrámáját, amit ő írt és adott elő színpadon.
    iv) .....
  2. 2 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. december 28., szerda 09:30
    Számomra a Csillagok háborúja a diszkókorszakot jelenti, a lufikarnevált, a csillogó puccparádét, és a híres filmzenéről is mindig Giorgio Moroder és Donna Summer ugrik be. Nem ide tartozik, de Indiana Jonest sem utáltam kevésbé.
    A nyolcvanas évek elején sokszor megnéztem az Apokalipszis, most-ot, és egyszer, talán a Nap moziban, amikor a film negyedik percében feltűnt Harrison Ford, két lány tapsikolni kezdett, hogy itt van Han Solo. A rövid, két-három perces jelenet után felálltak, és elmentek. Őrület!
  3. 1 yoyo
    yoyo
    2016. december 28., szerda 08:11
    A Star Wars engem elég széles ívben került el, amikor idehaza bemutatták, épp akkor nőttem át a kardozós-üldözős sráckoromból a gitározós punkoskodó korszakba, így a legelemibb Csillagok háborúja kvízek is kifognának rajtam. Carrie Fisher se nagyon égett be se a retinámba, se a magánmitológiá(i)mba.
    Viszont ha ütnek, se tudnék az utolsó filmből mást felidézni, mint azt az emblematikus találkozást ("új frizura / régi kabát"). Amin minden néhai rajongó szembesülhetett azzal, hogy nemcsak ők maguk, de a hőseik is szép lassan ramaty trottyá váltak.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Elfordított tekintetek
A körmendi csábítási ügy
Netanjahu politikája
Izrael Trianonja
Arany Medve-díj
Borbély Alexandra-interjú
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...