Interjú

"Én nyersnek hívom azt, amit te rossznak"

Jáksó László műsorvezető, producer
szerző
Iványi Zsófia
publikálva
2012/17. (04. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Sokakat meglepett, hogy a Heti hetes műsorvezetője lesz egy, a köztévén futó sorozat kreatív producere. De az igazi sokk csak a műsor bemutatása után következett. A Marslakók ötletgazdájával egyebek mellett a nézettségről, a célokról, a színvonalról és a támadásokról beszélgettünk. Jáksó László az interjú közlését megtiltotta.

Magyar Narancs: A Marslakók a te ötleted volt, amivel pár éve jelentkeztél a köztévénél.

Jáksó László: Ötleteket beadni televíziókhoz bárkinek lehet. Azt nem értem, hogy nagyon sokan reklamálnak, számon kérnek, irigykednek, van véleményük arról, hogy a másik valószínűleg kivel feküdt le azért, amit elért, miközben ők életükben nem tettek meg semmit azért, hogy velük is történjen valami. Jól vagyok és voltam az elmúlt 13 évben a Heti Hetesben, (Jáksó az interjúról már ebben a műsorban is megemlékezett, erre pedig reagáltunk mi is- a szerk.)úgyhogy műsorvezetés tekintetében nincsenek kielégítetlen vágyaim, de nekem tévérendezői végzettségem van, és szerettem volna valamit ezzel is kezdeni. Ugyanakkor nem voltam kész a rendezésre, főzőműsoron kívül mást életemben nem rendeztem, rendezőasszisztensnek elmenni és hosszú évek alatt kitanulni a szakmát pedig nem volt sem időm, sem kedvem. Szerintem ez a rendezői végzettség engem egy dologra képesít: arra, hogy kitaláljak műsorokat. Úgyhogy kitaláltam műsorokat. Ha harmincat nem találtam ki, akkor egyet sem, amiket különböző televíziócsatornákhoz beadogattam - a Tv2 az egyetlen, ahova nem adtam be tervet, mert nem illik. A köztévéről viszont úgy gondoltam, hogy az RTL Klub mellett nyugodtan belefér. Korábban egy szezonját én találtam ki és gyártottam le a Kész átverésnek - csak annak nem lett ekkora a füstje.

MN: Szóval beadtál egy műsortervet. Utána mi történt?

 


Fotó: MTI

JL: A köztévétől egyszer csak felhívtak, hogy ez érdekli őket, mert szemtelenebb, mint bármi, amit eddig láttak. Négy évvel ezelőtt, amikor ez az egész elindult, azt gondolta a Magyar Televízió, hogy minden egyes tévének kell saját szappanopera, ami egy hosszú távú befektetés: az elején egy ilyen nem tud úgy megtérülni, mint ha meztelen nők, vér és könnyek lennének a képernyőn. De ha az elején türelemmel állunk hozzá, akkor a későbbiekben fenn tudja tartani a csatornát.

 

MN: Kiknek szól a Marslakók?

JL: Az a célunk - ami a szerződésünkben is benne van -, hogy a Magyar Televízió közönségének átlagéletkorát, ami most erősen negyven pluszos, szinte erőszakkal húzzuk lejjebb. A 18- 49 közötti korosztály alsó határa körül van a fő célcsoport.

MN: És megtaláltátok?

JL: Bármilyen kijelentő módot használni a nézettségünkről és a sikerünkről még nagyon korai lenne, hiszen egy hónapja megy a műsor. A minket legvadabbul szapuló cikkekben is benne van, hogy fél év kijár egy szappanoperának, mielőtt ítélkezni lehetne felette. A nyitó dupla epizódot 350 ezren nézték, ami az m1-en nem rossz nézettség, hiába őrjöngött mindenki, hogy ez milyen alacsony. Utána lement 160-170 ezerre, és ott nagyjából beállt. Viszont egy tendencia látszik: jövünk fel a 18-49 közti korosztállyal, ami a Magyar Televízióban alig létezett eddig. Ez jó.

MN: A felmérések szerint a Marslakók óta meredeken lezuhant a Híradót követő műsorok és ezzel az egész főműsoridő nézettsége.

JL: Ez véres baromság. A Marslakók egy hosszú távú beruházás; nincs értelme azt latolgatni, hogy mit okoz. Egyébként nem okozott semmi rossz dolgot.

MN: Elég éles kritikákkal illették a műsort és téged. Szerinted ennek mi lehet az oka?

JL: A Magyar Televízió eddigi megítélése és a nyilvánosságra hozott számok - amiket elosztani már senki sem tud. Pedig ez a kétmilliárdos szám rögtön nem igaz. Epizód-költségvetése van egy sorozatnak: a Marslakók egy epizódra jutó költségvetése 5,9 millió forint.

MN: Amit ha felszorzunk annyival, amennyi időre - ahány epizódra - a csatornával kötött szerződésetek szól, valamivel több mint kétmilliárd forintot kapunk.

JL: Ez igaz, de abból, hogy a sajtóban a kétmilliárdot erőltették, és nem az epizód-költségvetéssel számoltak, két dolog következett: az egyik az, hogy senki sem gondolkodott el azon, hogy kétmilliárd forint egy ilyen projektre sok vagy kevés. A másik pedig az, hogy benyomták a köztudatba, hogy én személy szerint hazamentem ennyi pénzzel. Ezért volt az őrjöngés. És azért, mert ez köztévé. Bizonyos dolgokat rajtam kértek számon, holott nekem nincs közöm ahhoz, hogy Magyarországnak legyen-e közpénzből finanszírozott tévéje, mint ahogy az sem az én döntésem, hogy ha már van köztévé, akkor az milyen típusú műsorokat csináljon. Nem értem, hogy az emberek attól miért boldogabbak, ha egy szappanopera nélkül is milliárdokba kerülő köztévé rossz, nézetlen, unalmas műsorokat gyárt!

MN: A sorozatok általában úgy készülnek, hogy készül egy pilot, azt megnézetik egy tesztközönséggel, és a reakciók alapján eldöntik, egyáltalán van-e értelme belevágni, ezzel szemben itt előre...

JL: Összekeverik a heti sorozatok menetével, holott a napi és a heti egészen más dinamika alapján megy. A napi sorozat az ismerőseimnek, a barátaimnak a nem túl intenzív története - ezen nincs mit tesztvetíteni. Csak rossz lehet az elején egy szappanopera nézettsége, mert ismeretlen emberek nyűglődését nézed. Vagy azt akarod nekem mondani, hogy a Barátok közt anno pilottal indult?

MN: Fogalmam sincs, de azt erősen gyanítom, hogy az RTL nem rendelt be belőle előre több száz részt.

JL: Nincs berendelve több száz rész, négy hónapnyi türelmi idő van, ami kell ahhoz, hogy egy szappanopera megvesse a lábát! Ha ez az idő letelt, azonnal felbonthatja velünk a televízió a szerződést, amennyiben nem hozzuk a csatornaátlagot. Ha pedig hozzuk a csatornaátlagot, akkor már megbocsáss, de rendben van. Ezért vagyok ideges a kétmilliárdozás miatt: amibe odaértjük, hogy eltettem, odaértjük, hogy kritika és kontroll nélkül gyártunk valami szart - ezt kikérem magamnak, nem szart gyártunk! Az első négy hónapban nemcsak a sorozatot kell elindítani, hanem ezt a hatalmas gyárat is létre kell hozni, meg kell szervezni, emberek kellenek, valakiktől meg kell válni, mert félúton kiderül, hogy nem alkalmasak a munkára stb. Azt néztétek az első hetekben, hogy őrjöngve, a taknyunkon csúszva gyártottunk napi negyven jelenetet, ami gyárthatatlan, mire végre visszahúztuk a forgatókönyveket, és rájöttünk a gyártás sajátosságaira. Egyébként lehetett volna egy pár hónapos próbaüzem. És azt fizette volna a Magyar Televízió? Annak örülnél, ha közpénzből próbaüzemet csinálunk?

MN: A Marslakók esetében két és fél évre szóló szerződés köttetett, ami szerint az első évaddal szemben semmiféle nézettségi elvárás nincs.

JL: Nézettségi követelmény nincs, de ha tíz percet késünk a leadással, ha nem azt forgatjuk le, ami a forgatókönyvben van, ha nem egyeztetünk a forgatókönyvről stb., szerződésszegésre hivatkozva azonnal szerződést bonthat velünk az MTVA (a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap - a szerk.). És ha bármilyen szerződésszegést követünk el, a további két szezon költségvetését mi fizetjük! Kétmilliárddal fogok tartozni! Értem, amit kérdezel, de közben egy kacsintással mellésejtjük, hogy milyen kényelmes és jó biznisze lett a Lacinak. Nem! A Laci bereszkírozott egy olyat, hogy ha bármit elszúrnak... oké, most már rendben van a gyártás, de az elején rettegtünk. Vasárnap éjjel vágtunk úgy, hogy hétfő reggel tízkor kell leadni az anyagot. Volt, hogy hétfő reggel kilencre lett kész, kitéptük a DVD-ket, rohant velük a futár az MTVA-ba, és rettegtünk, hogy ha nem ér be tízre, akkor kétmilliárddal fogok tartozni. Ez egy veszélyes biznisz!

MN: Az nem nyújt számodra némi biztonságot, hogy baráti kapcsolatot ápolsz Habony Árpáddal?

JL: Vállalva azt, hogy kiugrom egy interjúkérdésből, én erre egyszerűen nem akarok válaszolni. Vagy most soroljam fel neked a politikus ismerőseimet minden oldalról? Egyet kérdeznék tőled: az én helyzetemben, aki mégiscsak a tévében dolgozom, szerinted kit nem ismerek ebben az országban?! Ne haragudj, de nincs kedvem neveket sorolni, nincs kedvem bizonygatni, hogy kit honnan ismerek, hogy kivel csak főztem és kivel nem, mert úgysem tudom bebizonyítani, hogy ki van benne, és ki nincs.

MN: Hosszú távon mi a cél? Felvenni a versenyt a Barátok közttel?

JL: Nem a verseny a cél. A köztévé eddig nem hozott nézettséget, és nem működött televízióként úgy, ahogy gazdaságilag kellene egy tévének. Most van egy olyan vezetősége az MTVA-nak, amelyik célul tűzte ki, hogy ha pénzt adunk valamire, akkor az érje meg. Ez akkor éri meg, ha ez a televízió akár harmadikként, de felzárkózik a másik kettő mellé.

MN: Ahhoz mekkora nézettség kéne?

JL: Nem vagyok jó az ilyesmiben. Én a célokat tudom, de számokat ne kérdezz tőlem, mert hülyeséget fogok mondani. Igazi televízió akar lenni a Magyar Televízió, amivel én mélyen egyetértek. Döbbenten nézem, hogy emberek azért küzdenek, őrjöngenek, ordítoznak, fröcsögnek, hogy végre ez a televízió süllyedjen oda vissza, ahol volt. Semmi közöm a kirúgásokhoz, de valójában tudjuk, hogy rengetegen dolgoztak a Magyar Televízióban, miközben azt is tudjuk, hogy a kereskedelmi tévékben hányan dolgoznak. Tudjuk, hogy az, amit most a tévé csinál, hogy Fábryt vásárol, vetélkedőket csinál stb., az mindenképpen jó irány. Ez kell ahhoz, hogy igazi televízióvá váljon, márpedig egy igazi tévének szappanoperája is van. Nem azért, mert illik, hanem mert egy ilyen műsor hosszú távon nagyon jól megtérülő befektetés. Egy napi sorozat ennyi védettség után, ami négy hónap, basszuskulcs, nem az örökkévalóság, amiből egy már eltelt! Tudom, hogy mindenki nagyon türelmetlen, és egyszerűen nem bírják kivárni, hogy azt mondhassák, "Laci, megbuktál!", de a negyede telt le a türelmi időnek! Visszatérve a célra: egy napi sorozat egy televíziót fenn tud tartani, egy egész műsorsávot alá tud dúcolni. Az MTVA jelenleg oszlopokat épít: ilyen a Maradj talpon!, a Híradó, és egy újabb ilyen oszlopot szeretne létrehozni a Marslakókkal.

MN: Beszéljünk kicsit magáról a műsorról. Mielőtt elindult, azt nyilatkoztad, hogy valósághű lesz.

JL: Újságíró barátaim mondták, hogy nem történik egy nap ennyi minden egy szerkesztőségben. Ezt én értem, de Dr. House-nál sem díjaznánk, ha azt kéne néznünk, hogy a tökét vakargatja az ügyeletben hónapokon át.

MN: Szerintem nem túl szerencsés a Marslakókat a Dr. House-hoz hasonlítani, főleg, hogy az utóbbiban nem ráncigálják zavaró módon a kamerát, betartják a vágás alapvető szabályait, rendben vannak a dialógok, nincsenek hatalmas dramaturgiai bakik, és még sorolhatnám.

JL: A dialógokról két dolgot hallottam eddig: hogy nagyon jó, és hogy nagyon rossz. Ez ízlés dolga.

MN: Szerinted jók?

JL: Azt gondolom, hogy egy szappanoperában nem érdemes e fölé menni. A technikáról meg úgy gondolom, hogy jobb, mint amit egy szappanoperától el lehet várni - annak ellenére, hogy egy nap alatt egy epizód készül el, így világításra, próbára és hasonlókra annyi idő jut, amennyi jut. Ez egy más fajta szappanopera, és mi mindenben mások szerettünk volna lenni.

MN: Hát, ez sikerült.

JL: Visszatérve a technikára: az, hogy más típusú képeket adunk, mint ami megszokott, az szándékos. Az, hogy te csúnyának látod... nem tudom.

MN: Ez a beharangozott dokumentarista stílus?

JL: Igen. Nyers, sok a kézi kamera, nem olyan jól fésültek a képek, nincs szénné világítva stb. - ez egy irányzat Amerikában. Én nyersnek hívom azt, amit te rossznak. Amikor valaki egy új formát kifejleszt, mindig az a reakció, hogy ilyen rosszat még nem láttunk, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy ilyet még nem láttunk. Persze van benne egy kis habos-babos is, mert az, hogy a szerkesztőségben ülünk, és olyan szakkifejezések röpködnek, mint a "flekk", az szerinted a nem újságíró nézőket mennyire köti le?

MN: Pont így néz ki az élet egy szerkesztőségben...

JL: Valamit nagyon elszúrtam: mondogattam, hogy újságírókról szól, de azt nem tettem hozzá, hogy nem újságíróknak. Persze hogy nem ilyennek látod a saját életed. De én tudok neked olyan újságírót mondani, akit vertek már meg, akinek gyújtották fel az autóját, akit megfenyegettek.

MN: Nyilván jobban tetszene a sorozat, ha valaha is felgyújtották volna a kocsimat. Inkább beszéljünk rólad: mekkora fizetést kapsz kreatív producerként?

JL: Havi egymilliót. Úgy gondolom, hogy miután a szereplők havi 600 ezret kapnak, ez elég méltányos összeg. Szeretnék majd elmenni egyszer egy producerek találkozójára, ahol hosszan röhöghetnek rajtam a többiek.

MN: A műsor indulását meglehetős reklámkampány előzte meg.

JL: Folyamatosan kapom a pofámba, hogy ekkora kampánnyal miért ekkora a nézettség. Azért, mert nincs televízió az autóban. Az óriásplakátok és egyéb outdoor cuccok arra jók, hogy a brandet megismertessék - ez működött is: kevesen vannak, akik Magyarországon ne tudnának a Marslakókról. De amikor az egész elindult, a magyar sajtó egy része elkezdett őrjöngve könyörögni a nézőknek, hogy semmiképp bele ne nézzenek. Én csak egyet szeretnék: ha belenéznének, és úgy alkotnának véleményt. Ha a Barátok köztnek lehetett adni fél évet, akkor nekem tényleg nem lehet?!

MN: Miért ne lehetne? A döntéshozók adtak is. Ugyanakkor vannak árnyalatnyi különbségek, például hogy a Barátok közt nem közpénzből készül.

JL: Akkor nem kell szappanoperát csinálni, amit nem én döntöttem el. Akkor valóban flitteres vetélkedőket kell csinálni, mert annak gyorsabban felmegy a nézettsége. De ha netántán ez becsípődik, és utána éveken át fenntartja a Magyar Televízió nézettségét, akkor bocsánatot kértek tőlem?

MN: Az MTVA elégedett?

JL: Igen, képzeld, az. Ott azt mondják, hogy négy hónap alatt kell felfuttatni egy szappanoperát, amiből eddig egy telt el. Érdekes módon ott tudnak számolni.

A helyzet

Az interjút megjelenése előtt megmutattuk Jáksó Lászlónak, aki ezek után lapunkat arról tájékoztatta, hogy az interjú közléséhez nem járul hozzá. A 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól viszont így fogalmaz: "15. § (2) A médiatartalom-szolgáltató köteles a nyilvános közlés céljából készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó személynek - annak kérelmére - megmutatni; azt nem közölheti, ha a közzétételhez a nyilatkozatot adó személy azért nem járul hozzá, mert azt a médiatartalom-szolgáltató érdemben megváltoztatta, és a változtatás a nyilatkozatot adó számára sérelmes."

Mivel az elhangzott interjút nem változtattuk meg, és a nyilatkozatot Jáksó László az országos közélet eseményeivel kapcsolatban tette, lapunk úgy döntött, hogy a beszélgetés leiratát leközli.

szerző
Iványi Zsófia
publikálva
2012/17. (04. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 3 rosejbli
    rosejbli
    2012. május 07., hétfő 09:00
    gyerekek, élve keith felhatalmazásával, hogy Jáksóról "sok mindent lehet mondani", megállapítom, hogy Jáksó ebben az interjúban egyszerűen hozza a formáját, jól tettétek, hogy lehoztátok. Vajon miért tiltotta le? Ugyanaz a jópofa srác, mint amilyennek ismerhetjük, végülis a hülyeségből él – tudjátok, hogy pártolom a hülyeséget, ha nem lennék olyan álszerény idelinkelném keretes írásomat. És a hülyeségből még meg is lehet élni (nekem sosem sikerült), úgyhogy J. L. egy ügyes, helyes srác.

    Mondjuk azon vitatkozhatnánk, hogy minőségi hülyeségről van-e szó vagy bóvliról, de ez nem a szakterületem.

    Ugyanakkor az elsődleges marketing célt, amit Jáksó említett, idézem: ...hogy a Magyar Televízió közönségének átlagéletkorát, ami most erősen negyven pluszos, szinte erőszakkal húzzuk lejjebb. A 18- 49 közötti korosztály alsó határa körül van a fő célcsoport. – nos, ezt a küldetéses célt, tanusíthatom, már az első adások után sikerült elérni. A T. utcai általános iskola teljes alsó tagozata lepetézett – hogy a nyolcvanas évek budapesti szlengjét is belengessem –, amikor meglátott az utcán egy marslakó szereplőt.

    Az sem szakterületem, hogy milyennek kell lennie a közszolgálati tévének (tényleg csak ibolyaszerény felvetésem, hogy érdemes tanulmányozni ezügyben a BBC-t), azt viszont kiolvasom az interjúból, hogy Jáksó elképzelései szerint akkor jó a köztévé, ha olyan, mint egy kereskedelmi tévé. Nem vagyok híve a nagyfokú diverzifikálásnak, kiváltképp közpénzből nem, inkább támogatom azt a szemléletet, amely a brand meglévő erősségeire épít – feltéve persze, ha egyáltalán vannak olyanok – és nem változtatja meg túlságosan a márkáról kialakult képet az ügyfelek szemében. Persze joggal mondhatná Jáksó, hogy ilyen kép a 8 uszkve 18 éves szegmens esetében úgyszólván nem is létezik.

    Szóval kénytelen-kelletlen igazat adok, nem kerül nekem ez semmibe, legkevésbé közpénzbe.
  2. 2 keith
    keith
    2012. május 05., szombat 22:26
    Sok mindent lehet erre a gyerekre mondani, de azt nem, hogy sötét. Az, hogy végvonaglás lenne, nem az ő hibája. Ha változik a világ, akkor talán visszaülhetnek az asztalhoz a mellőzött, újra koncra vágyó, mára már csak blogelemző kritikusok...
    He who pays the piper calls the tune.
  3. 1 compolt
    compolt
    2012. május 05., szombat 18:21
    Sötét, önelégült félemlős. Szellemi véglény egy végvonaglásos országban. The right man to the right place.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kódolt feszültségek
Béremelés és adócsökkentés
Konzervatív agytröszt közpénzből
Orbán öreg barátai
Könyvmelléklet
Bertók László, Varró Dániel, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...