„Én vagyok annak a filmnek a rendezője, amelyben »lelövik« Orbánt” – interjú Nemes Gyulával

  • Bárdos Deák Ági
  • 2016. március 22.

Film

Csütörtöktől játsszák a mozik Nemes Gyula Zero című filmjét. Azt a filmet, amelyben eredetileg rálőttek Orbán Viktor arcképére, ám ez nem kerülhetett a végső változatba. A rendezőt arról is kérdeztük, milyen kellemetlenségei voltak és vannak a jelenet miatt.

magyarnarancs.hu: A filmed kezdő és záró képsoraiban Afrika a romlatlan, a természettel harmóniában élő ember környezeteként jelenik meg, ahol rátalálhatunk az elveszett paradicsomra.

Nemes Gyula: Nem is úgy mondanám, hogy romlatlan. Inkább úgy, hogy a fejlődésnek azon a fokán álltak meg tudatosan, ami még emberi.

magyarnarancs.hu: Tudatosan?

NGY: Sokat beszélgettem az ott élőkkel… Igenis, tudatosan csinálják, tényleg megélik, hogy van, ami fontosabb, mint a pénz. Komolyan gondolják, hogy amire nincs feltétlenül szükség, az nem kell – ezt egy ottani sofőr mondta. Van persze mindenféle réteg, de a lakosság túlnyomó része így él.

magyarnarancs.hu: Nem inkább szegénység vagy lemondás ez?

NGY: Nem. Egyszer megkérdeztem valakitől, hogy te szegény vagy? Nem is értette. Falusi ember volt, a legtipikusabb életmóddal. Amikor két kecskéd van, meg valami növényed...

magyarnarancs.hu: A filmedben egy határincidensnél derül ki, hogy a helyszín mégis Magyarország, s a történetben a gazdasági szféra, a politikai elit, a média a szélsőséges antiglobalista jelzőt süti rá a társadalomból kimenekülő szerelmespár hőseidre. A lázadók jobb híján polgári engedetlenséghez folyamodnak, majd fegyveres felkelést robbantanak ki. Az egyik erőszakos jelenetben szinte észrevétlen az a részlet, amitől hírhedt lett a Zero: a felkelők mai, európai politikusok – és Orbán Viktor – arcképével „díszített” tökökön gyakorolják a lőfegyver használatát. Ezzel el is érkeztünk a filmed „cenzúrázásának” sztorijához. Mikor lett kisatírozva a tök?

NGY: Dinnye. Egy hosszas tárgyalássorozat eredménye volt. Megcsináltam a filmet, levetítettem a végső verziót a bizottság tagjainak…

magyarnarancs.hu: Ők adták a pénzt, a Magyar Nemzeti Filmalap?

NGY: Igen. Úgyhogy kötelező volt levetíteni előttük a filmet. Ez az úgynevezett elfogadás. Egyébként addig nem szóltak bele.

magyarnarancs.hu: Akkor nálad volt a final cut?

NGY: Igen. Két vetítés volt, az egyiken elmondták a véleményüket, még abban a stádiumban, amikor dolgoztunk rajta.

false

 

Fotó: Bárdos Deák Ági

 

magyarnarancs.hu: De miért tiltanák be a filmet ugyanazok, akik engedélyezték? Ez jogos para, vagy a forgalmazás előtti kampányfogás? A film trailerének egyik szlogenje, hogy „addig nézd meg, míg be nem tiltják”.

NGY: Nem kampányfogás. Amióta a botrány kirobbant Karlovy Varyban, amikor elmondtam, hogy nem önszántamból satíroztam, azóta ez egy jogos félelem.

magyarnarancs.hu: Miért mentél bele egyáltalán abba, hogy kisatírozz egy jelenetet?

NGY: A producerem kapott egy értesítést, hogy eltértem a forgatókönyvtől, így utaljuk vissza a támogatást. Csakhogy a producerem az én vagyok...

magyarnarancs.hu: A Karlovy Vary-i filmfesztiválon te tulajdonképpen kiszivárogtattál valamit, ha jól értettem.

NGY: Igen, bár nyilvánvalóan nem volt érdekem azok ellen tennem, akikből élek.

magyarnarancs.hu: Azok ellen, akikből élsz? Belőlünk élsz, amennyiben a Filmalap támogatásáról beszélünk. Az is az adófizetők pénze, nem?

NGY: De, persze. Érzékeltettem velük, hogy nem szeretnék népi hős lenni. A jelenet kivágása helyett én ajánlottam fel a satírozást, mert rájöttem, hogy ez a film egy politikai satíra. Meg féltem, hogy ha bármit kivágok, elcsúszik a film hangja.

magyarnarancs.hu: Milyen hang? Ez egy némafilm, nincs szájszinkron...

NGY: A némafilmnek is van hangja. És akkor ajánlottam föl, hogy legyen satír. És ezt elfogadták.

magyarnarancs.hu: Nem testidegen ez a satír a filmben, hiszen képregényes eszközökkel is éltél a képalkotáskor.

NGY: Teljesen beleilleszkedik, mondtam is nekik, hogy ez annyira poén lesz, hogy nyugodtan ráírhatjuk a satír mellé azt is, hogy „cenzúra”, mert röhögni fognak a nézők. Ez az ötletem nem aratott akkora sikert náluk.

magyarnarancs.hu: Olyannyira együttműködőnek bizonyultál, hogy a Karlovy Varyban történtek hidegzuhanyként érték őket? Mi verte ki a biztosítékot?

NGY: Az történt, hogy még a vetítés előtt kiálltam és azt mondtam, hogy jó napot kívánok, most vetítenénk a Zero című filmet, de nem fogjuk vetíteni, csak annak egy sajátos verzióját. És aztán elővettem a tollat, amivel ki kellett satíroznom, megmutattam, hogy ez az.

magyarnarancs.hu: Átlátszóvá tetted a rendszert. Mi történt Karlovy Vary után?

NGY: Megkaptam a pénzt. Mindig lassan csordogál a pénz, a bürokrácia nem valami esetleges dolog, hanem maga a rendszer. És aztán elfordult tőlem mindenki: a fesztiválok, a forgalmazók, a sajtó, a mozik. Volt két forgalmazó, amelyik előzőleg üldözött, hogy ő szeretné a filmet, ha  elkészül, ám a botrány után hirtelen nem vették föl a telefont. És akkor úgy döntöttem, oké, ez valójában még logikus is. Ha én vagyok a producer, akkor én vagyok a forgalmazó is. És ekkor jött az, hogy mozik se vették föl műsorra a filmet.

magyarnarancs.hu: A forgalmazónak és a mozinak mi köze van a Magyar Nemzeti Filmalaphoz?

NGY: A forgalmazó is, a sajtó is, a mozi is fél, hogy nem kap állami támogatást, ha ezt a filmet elvállalja. A forgalmazó is pályázik a Filmalaphoz támogatásért – én is pályáztam a forgalmazás támogatásáért. Igazából ez vicc volt, mert persze hogy nem adtak rá. Ez most tulajdonképp egy önbeteljesítő jóslat: zsebből finanszírozom a forgalmazást, de nem tudok akkora nézőszámot megtermelni, mintha lenne támogatás.

false

 

Fotó: Nemes Gyula

magyarnarancs.hu: Marad a gerillamarketing? Esetleg a Kétfarkú Kutya Párt óriásplakátjai? Csak agyalok, bocs. Egyáltalán: van célközönség?

NGY: Ez egy politikai szatíra. Egy vígjáték. Ha az a kérdés, hogy egy átlagos fogyasztó hogyan fog viszonyulni a filmhez, amikor jegyet vesz a plázába, mert nevetni szeretne, akkor arra ez a film tökéletesen alkalmas. Egyébként azt gondolom, hogy a cenzúránál sokkal súlyosabb a propaganda, az állami, a központosított média. Ez súlyosabb károkat okoz a cenzúránál is, hiszen elképesztő gondolatokat közöl.

magyarnarancs.hu: Jó lenne azt mondani, hogy itt még nem tartunk...

NGY: Dehogynem. Többek közt emiatt nagy kérdés, ezért nem tudom, hogyan fog a Zero híre eljutni a mozinézőkhöz. Forgalmazóként sokszor úgy mutatkozom be, hogy én vagyok annak a filmnek a rendezője, amelyben „lelövik” Orbánt – mivel így híresült el a film. Miközben ez egy apolitikus film, nagyon hangsúlyosan nem a politikával foglalkozunk. Csak annyi az állítás, hogy nem a politikusok irányítják a világot.

magyarnarancs.hu: Végül a plázák fogják vetíteni?

NGY: A Cinema City mentette meg az antiglobalizációs filmemet! Kérdés, hogy megfogja-e a Zero a nézőket? A vígjáték és az akciófilm jellege biztos sokat segít.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.