Film

Fekete mise

  • - kg -
  • 2015. december 12.

Film

Hollywoodi férfitársaságban addig nem veszik komolyan az embert, míg fel nem tud mutatni legalább egy, Scorsese modorában készített maffiafilmet. Régebben csak az rúghatott labdába a macsósági bajnokságban, aki ezen felül még egy bokszfilmet is elkészített, ám azóta megengedőbb időket élünk; per pillanat az örökké­valósághoz elegendő annyi, hogy Johnny Depp erősen elmaszkírozza magát és úgy hozza a pszichopata ír maffiózót, hogy abba Boston testületileg beleremeg. Jövőre ismét az olasz-amerikai maffiáé a pálya, hiszen Travolta már melegít Gotti szerepére, de addig is jöjjenek a dél-bostoni írek és vezérük, a rettegett Whitey Bulger – természetesen egy múltidéző, majd minden ízében igaz történetben. Az elíresített-megbulgeresített Depp-pel szemben ­Joel Edgerton a színészet finomabb eszközeivel és saját arcának játékával ad érzékletes képet arról, hogy mivé lesz a bűnüldözés ifjú titánja, ha túl közel kerül az alvilághoz: az FBI és Bulger szövetségéből természetesen semmi jó nem sülhet ki, csak egy csomó rivális maffiózó holtteste. A Fekete mise az a fajta, prémium kategóriás alvilági mozi, melyben a mellékszerepeket is hétpróbás főszereplők játsszák: Depp árnyékában Kevin Bacon, Benedict Cumberbatch és Peter Sarsgaard reménykedik, hogy nem a hét filmjét, hanem egy örökbecsű klasszikust sikerült megcsípniük, melyet magasan jegyzenek majd a minden idők legjobbjai válogatásokon. A Fekete miséről süt az igyekezet, laza tarkólövésben és csomagtartós hullatárolásban már-már felér a nagyokkal is, de azért ez még így is a Móricka-kategória.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.