Marihuána, Star Wars és a Narancs kérdése Harrison Fordhoz

Film

Az ébredő Erő londoni sajtótájékoztatóján jártunk: Harrison Fordnak kérdést szegeztünk, Carrie Fisheren meg jól szórakoztunk.

Szerda este Star Warsba öltözött London főtere, a Leicester Square, az európai premierre Harrison Fordtól George Lucasig mindenkit Londonba utaztatott a Disney, de csütörtök reggelre a Karácsony visszaverte Az ébredő Erőt, és az ajándékbodegák visszafoglalták a teret.

Karácsony - Star Wars: 1-1

A harci helyzet ezzel persze még korántsem ért véget: a National Gallery előtt a mikulás sapkát viselő skót dudás Star Wars-slágeret játszik, nem messze tőle, egy elegáns szálloda bálteremében pedig épp kérdésre emelkedik a Narancs tudósítója és mindjárt Harrison Fordnak szegezi a kérdést, melyre már oly régóta várja a választ.

Csak erős idegzetűeknek!

false

 

Fotó: Köves Gábor

 

Magyar Narancs: Mr. Ford, az elmúlt évtizedek során kapta-e magát azon, hogy a Star Wars slágereit dúdolgatja önmaga szórakoztatására?

 

Harrison Ford:  Nem.

Carrie Fisher: Hála, istennek!

Harrison Ford: Tényleg nem. Hát, hol is kezdjem?

 

Ám ezzel még nem végeztünk, de nem ám: a sajtótájékoztató Han Solo vallomása után sem vesztett  semmit a komolyságából, a szóhoz jutó újságírók remegő hangon, rendre megvallották, hogy hány éves koruk óta bolondulnak a Star Warsért, egy élelmes rajongó pedig, kihasználva a soha vissza nem térő alkalmat, egy Han Solo és egy Leia figurát is aláíratott Harrison Forddal és Carrie Fisherrel. Ó, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

false

 

Fotó: Köves Gábor

Az új húsok, a fiatal szereplők közül főleg a későn befutó („elnézést, vad éjszakám volt, elaludtam”) John Boyega gondoskodott a derült pillanatokról: érdemben ugyan nem nyilatkozott semmiről,  az ilyesmi amúgy sem jellemző a sajtótájékoztatók műfajára, a semmit, azt viszont igen szórakoztatóan, egy született stand up komikus beleérzésével adta elő. Elég volt odahajolnia a mikrofonhoz, hogy máris beleszeressen a saját hangjába és az önszeretet e heves fellángolásáról azonnal tudósította is az egybegyűlteket. A bálterem nem először, de nem is utoljára rázkódott meg a tömeges röhögéstől.

Jön Leia és dől a ház

A sajtóesemény másik született szórakoztatójának Hollywood második leghíresebb öleb-tulajdonosa (az első, mondanunk sem kell, Mickey Rourke), Carrie Fisher bizonyult: kutyával persze könnyű poént bevinni, de Fisher, becsületére legyen mondva, nem a magával hurcolt házikedvencet, hanem saját szarkasztikus személyiségét tolta előtérbe. A fiatalok jól nevelt válaszait (Megható volt! Felemelő volt! El se hiszem, hogy ez velem történik!)  és Harrison Ford tagoltan ejtett, dicsérő  szavait (J.J. Abrams oly sokat adott mindannyiunknak, J.J. egy remek ember, J.J. így, J.J. úgy) remekül ellensúlyozták Leia hercegnő (Az ébredő Erőben immár ezredes) aranyköpései.

 

false

 

Fotó: Köves Gábor

Amikor valaki azt firtatta, hogy a temérdek reklámhordozó - bábu, poszter, joghurt, kolbász - közül kinek melyik a kedvence, ki melyiken látta viszont legszívesebben a saját arcmását, a komoly alkoholos és drogos múlttal rendelkező színésznő azonnal kontrázott: hát, van egy rólam elnevezett marihuána fajta…

Nagy taps, hömpölygő röhögés.

Persze a színésznő rögtön hozzátette, hogy nem tapasztalatból beszél, egy ismerős ismerőse hozta a tudtára, hogy létezik egy róla elnevezett fűfajta is, de az arcán megjelenő hamiskás félmosoly valami másról árulkodott. Ehhez képest az a megjegyzése, hogy a samponflakon is remek Star Wars-termék, mert a fejét mintázó kupakot le lehet tekerni, igazán szerény vallomásnak hatott: pontot ért, de nem vetette szét a házat.

Futottak még:

A forgatókönyvbe besegítő Lawrende Kasdan kissé ijesztő értelmezésében a humor mindennél fontosabb a Star Warsban.

J.J. Abrams szerint soha még annyi lundát (madárfajta) nem látott, mint az írországi forgatás során. Ja, és a megépített lények is sokat adtak a Star Wars átélhetőségéhez.

false

 

Fotó: Köves Gábor

Adam Driver a kosztüm fontosságáról ejtett néhány, harapófogóval kihúzott szót: fénykardja buhera-volta, ruhájának viseltessége igazi karakterformáló erővé váltak a gonoszt alakító színész számára.

A krómba öltöztetett rohamosztagost játszó Gwendoline Christie örült, hogy egy erős, fenyegető, magas rangban szolgáló nőalakot rejt a harcos krómfelület. J.J. is a nők, lányok, asszonyok fontosságát, a Star Wars sokszínű feminin oldalának kidomborítását hangsúlyozta.

Az Oscar-díjas Lupita Nyong'o megerősítette, hogy nagyon nehéz bármit is mondania a figurájáról és ehhez tartotta is magát. Nehezen mondott valamit.

Harrison Ford J.J. után a sajtót is megdicsérte, amiért mindenki példásan tartotta a száját, és egy spoiler nem sok, annyi sem hangzott el az elmúlt hónapokban. Sok szerencsét kívánt továbbá annak az ifjú színésznek, aki majd megkapja a fiatal Han Solo szerepét. Ford örül, hogy nem kell többet a fiatalság terheit cipelnie, és neki személy szerint fogalma sincs, ki lesz a kiválasztott, nem is nagyon érdekli a dolog, de azért sok szerencsét.

Daisy Ridley szép és most ült először helikopterben.

Oscar Isaac pedig...nos, Oscar Isaac nem volt jelen.

 

A Star Wars: Az ébredő Erő kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.