Dokumentumfilm

Két mondat a bizonytalanságról

Menjek/Maradjak

Film

Két magyar New Yorkban. Az egyiket az elégedetlenség, a hazai kilátástalanságból eredő tenni akarás vitte egészen Amerikáig: Balázs Attila (39) illegális munkavállalóként fűszereket csomagol. A másikat a kalandvágy: Donáth Mirjam (32) újságírást tanult a Columbián, majd az NYU-n, jelenleg a Reuters hírügynökség munkatársa, blogja, az Éjfélkor New Yorkban a Narancs online-on olvasható.

Magyarországon mára általános jelenséggé, a közbeszéd napi témájává vált a kivándorlás. Persze nincs ebben semmi újdonság - nem az Orbán-kormány miatt kezdtek el fiatalok és öregek külföldön szerencsét próbálni. Ők csak hozzáteszik a magukét. A miértek és a számok nyilván külön kérdéskörbe tartoznak, mégis három fiatal (Hernáth Csaba, Imre Lóránt Balázs, Józsa László) úgy döntött, hogy amatőrként, dokumentumfilmes eszközökkel készítenek sorozatot minderről - ennek a pilotjáról beszélünk most.

A Menjek/Maradjak tipikus low budget első film, képi és tartalmi szempontból is szerteágazó, kipróbál sok mindent, keretes szerkezetű, helyenként osztott képernyős megoldással dolgozó, imázsfilmelemeket felhasználó mű, ami természetesen az interjúk miatt rendkívül személyesnek hat. Ráadásul a helyszín még arra is lehetőséget nyújt, hogy megjelenjen bizonyos magyar közösségek emigráns kultúrája. A film készítői mindezért cserébe látványosan lemondtak minden esztétikai értelmű finnyázásról. Viszont nagyon jól választottak szereplőket, Attila és Mirjam szavait hallgatván nemcsak az amerikai életről, de a kényesnek vagy túl lírainak tűnő kérdésekről is eltűnődhet a néző; előadásukban az otthon, a honvágy és a döntéskényszer közös valós problémánkká válik. Parti Nagy Lajos idevágó mondatával: "Az a kár, hogy már nem lehet disszidálni."

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.