Dokumentumfilm

Két mondat a bizonytalanságról

Menjek/Maradjak

Film

Két magyar New Yorkban. Az egyiket az elégedetlenség, a hazai kilátástalanságból eredő tenni akarás vitte egészen Amerikáig: Balázs Attila (39) illegális munkavállalóként fűszereket csomagol. A másikat a kalandvágy: Donáth Mirjam (32) újságírást tanult a Columbián, majd az NYU-n, jelenleg a Reuters hírügynökség munkatársa, blogja, az Éjfélkor New Yorkban a Narancs online-on olvasható.

Magyarországon mára általános jelenséggé, a közbeszéd napi témájává vált a kivándorlás. Persze nincs ebben semmi újdonság - nem az Orbán-kormány miatt kezdtek el fiatalok és öregek külföldön szerencsét próbálni. Ők csak hozzáteszik a magukét. A miértek és a számok nyilván külön kérdéskörbe tartoznak, mégis három fiatal (Hernáth Csaba, Imre Lóránt Balázs, Józsa László) úgy döntött, hogy amatőrként, dokumentumfilmes eszközökkel készítenek sorozatot minderről - ennek a pilotjáról beszélünk most.

A Menjek/Maradjak tipikus low budget első film, képi és tartalmi szempontból is szerteágazó, kipróbál sok mindent, keretes szerkezetű, helyenként osztott képernyős megoldással dolgozó, imázsfilmelemeket felhasználó mű, ami természetesen az interjúk miatt rendkívül személyesnek hat. Ráadásul a helyszín még arra is lehetőséget nyújt, hogy megjelenjen bizonyos magyar közösségek emigráns kultúrája. A film készítői mindezért cserébe látványosan lemondtak minden esztétikai értelmű finnyázásról. Viszont nagyon jól választottak szereplőket, Attila és Mirjam szavait hallgatván nemcsak az amerikai életről, de a kényesnek vagy túl lírainak tűnő kérdésekről is eltűnődhet a néző; előadásukban az otthon, a honvágy és a döntéskényszer közös valós problémánkká válik. Parti Nagy Lajos idevágó mondatával: "Az a kár, hogy már nem lehet disszidálni."

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.