Interjú

„Elvárják majd, hogy álljunk valahová”

Pálfi György filmrendező

  • Iványi Zsófia
  • 2012. január 31.

Film

A Hukkle, a Taxidermia és a Nem vagyok a barátod után elkészítette újabb nagyjátékfilmjét – úgy, hogy egy percet se forgatott. A klasszikus filmekből összevágott Final Cut – Hölgyeim és Uraim mellett a filmszakma kilátásairól, nehéz döntésekről és az alakuló frontvonalakról is beszélgettünk pár nappal a filmszemle startja előtt.

narancs.hu: Az, hogy egy olyan filmmel indulsz a szemlén, ami más művekből lett összeollózva, tekinthető a „Ha nem hagytok forgatni, kénytelen vagyok más eszközökhöz nyúlni!” üzenetének?

Pálfi György: Részben. Ez a dolog alapvetően arról szól, hogy egy tettre kész fiatal alkotó filmet akar csinálni, de nem hagyják. De ez inkább személyes kérdés számomra, mint üzenet – miért ölnék bele három évet egy munkába, amit egyszerűen csak demonstrációnak szánok? Arra elég lenne egy plakát vagy egy flashmob. Amikor tavaly meg akartuk szervezni a fapados filmszemlét, még próbáltunk harcolni, szerettük volna összeszervezni a szakmát, de nem sikerült: én aktívan részt vettem ebben a dologban, de mikor hátranéztem, nem találtam magam mögött senkit. Azóta azt gondolom, hogy nekem ebben az egész filmpolitikai csatározásban nincs miért részt vennem.

narancs.hu: Egyáltalán, van még csata?

PGY: Van: a Filmszövetség azzal, hogy Tarr Bélát nevezte ki elnökének, és illegitimnek nevezi a Filmalap létrejöttét és működését, ugyanolyan frontvonalat hozott létre, mint amilyen a politikában is húzódik a jobb- és a baloldal között. Előbb-utóbb elvárják majd minden filmkészítőtől, hogy valahova álljunk be. Pedig az ember szuverén alkotóként nem akar beállni sehova – én csak filmeket akarok csinálni, miközben nem akarom, hogy az másokon való átgázolást jelentsen.

narancs.hu: Térjünk vissza a filmedhez: mit lehet tudni róla?

PGY: Ez egy szerelmes történet, ami 450 filmből lett összevágva és 1400 snittből áll. Több mint száz férfi és több mint száz nő „játssza el” a két főszerepet, de úgy van összerakva, hogy egynek tűnnek.

narancs.hu: Hogy állsz a jogdíjakkal?

PGY: Sehogy. Ez a film a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatóanyaga, semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kérünk a megtekintéséért. Ezért nem fogják moziban vetíteni, és a szemlén is ingyen lehet majd megnézni.

narancs.hu: Tényleg 20 millió forint volt a költségvetése?

PGY: Ugye, hogy soknak tűnik? Pedig egy nagyjátékfilm költségvetése 300 milliónál kezdődik. Ebből a 20 millióból négy vágó és hat vágóasszisztens több mint másfél éves munkája lett kifizetve, plusz az utómunka, a terembérlés és a felszerelés bérlése. Ezt az összeget a normatív támogatásom utolsó morzsáiból, illetve egy másik filmtervre megítélt NKA-támogatásból (miután nagy nehezen bebizonyítottam, hogy ez, bár radikálisan más formában, de ugyanaz a film) teremtettem elő.

narancs.hu: A Hölgyeim és Uraim mellett egy szkeccsfilmmel, a Magyarország 2011-gyel is szerepelsz a szemlén. Nem ígérkezik derűs alkotásnak.

PGY: Nem is az. Tarr Béla felkért tíz rendezőt, hogy mutassuk meg, mi a véleményünk arról, ami most itt történik. Ez egy teljesen no-budget produkció, mindenki arra forgatott, amire tudott. Én például nem forgattam semmire.


Fotó: Sióréti Gábor

narancs.hu: Akkor mit csináltál?

PGY: Tettem egy személyes gesztust, de nem akarom lelőni a poént.

narancs.hu: A mostani szemle tekinthető demonstrációnak?

PGY: Igen, úgy tűnik, hogy annak szánják. A demonstrációjellegét az adja ennek a fesztiválnak – amivel személy szerint nem értek egyet –, hogy például a Filmalappal nem is próbáltak meg tárgyalni arról, hogy a szemlét esetleg finanszírozzák. Létrehoztak egy fapados szemlét, ami nem baj, csak szerintem egy filmünnepnek elsősorban nem az ellenállásról, hanem a kultúra ünnepléséről, a filmek bemutatásáról kéne szólnia.

narancs.hu: Lesz a Toldi-filmedből valami?

PGY: Remélem. Pályáztattuk a Filmalapnál, ahol fejlesztésre küldték. Most ennek megfelelően átírjuk a forgatókönyvet, és nemsokára újra beadjuk.

narancs.hu: Hogy látod, lassan beindul újra a filmgyártás?

PGY: Három éve nincsen játékfilmes támogatás Magyarországon; kivételt képez ez alól Szőcs Géza személyes hozzájárulása a filmművészethez, ami a klasszikus „előszobáztatás” útján, tehát pályáztatás nélkül folyt. Emellett most annyi történés van a filmiparban, hogy Andy Vajnáék elkezdték konszolidálni a filmesek tartozásait a különféle bankok felé. Ha három évre be is fagyasztották a filmgyártást, és másfél évbe telt, mire felállt egy új rendszer, már elindult valami, hiszen van három rendező (Ujj Mészáros Károly, Szász János és Nemes Gyula), akiknek a forgatókönyvére most támogatást ítélt a filmalap. Jó lenne hinni, hogy ez a döntés azt jelzi: azok az aggodalmak, hogy itt csak közönségfilmek fognak készülni, és oda a művészet, alaptalanok.

narancs.hu: Az, hogy sokan nem kapják meg a korábban nekik ítélt támogatást (ami jogi értelemben egyébként járna), páran mégis kapnak most pénzt, nem vezet filmes belviszályokhoz?

PGY: A magyar filmszakma mint közösség teljesen szétesett, amikor megtámadták. Ez a szakma nem állt ki a saját jogaiért, a saját helyzetének a megvédéséért, úgyhogy senkinek sincs oka fújni senkire. Anno még lett volna lehetőség az MMK-t belülről megújítani, és ezzel mindazoknak a kritikáknak az élét elvenni, amikkel az új kormány az alapítványhoz és a filmesekhez hozzáállt, de a szakma képtelen volt összefogni. Pedig akkor nem lett volna lehetősége a hatalomnak olyan lejárató kampányt indítani, amivel végül az egészet bedöntötték, a filmgyártást pedig egyik napról a másikra leállították. Most létrejött valami kormányzati akaratból, a szakma hozzájárulása és részvétele nélkül – innen nézve a szakma részéről illegitimnek minősül ez az új rendszer.

narancs.hu: Mégis elfogadják a pénzt – már ha kapnak.

PGY: Minden egyes filmesnek magának kell eldöntenie, hogy hajlandó-e ehhez a Filmalaphoz pályázni, vagy sem. Miután 100-120 filmterv van most benyújtva az alaphoz, úgy tűnik, a szakma nagy része elfogadja az új rendszert. Számomra is nagy dilemma volt, hogy pályázzak-e a Toldival.

narancs.hu: Végül a pályázás mellett döntöttél.

PGY: És nem bántam meg, mert egyelőre úgy tűnik, hogy szakmai döntéseket hoznak. Azt nem értem, hogy ha már ez az egész nem jöhetett létre demokratikusan, akkor legalább a döntőbizottságot – aminek Havas Ágnes, Miskolczi Péter, Divinyi Réka, Kovács András Bálint és Andy Vajna, tehát a szakmához valóban értő emberek a tagjai – miért nem töltik fel két-három olyan emberrel, akiket a szakma delegál? Egy ilyen gesztussal simán élét vehetnék annak a vádnak, hogy a Filmalap illegitim.

narancs.hu: Vajnával milyen a viszonyod?

PGY: Úgy látom, ő és a munkatársai alkotó és támogató módon állnak a filmkészítéshez, és ha sajátos módon is, de szereztek pénzt a szakmának. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy politikai döntések születnének, vagy hogy a szerzői filmnek befellegzett volna. Remélem, ez a dolog működni fog.

A Final Cut − Hölgyeim és Uraim kétszer lesz látható a héten.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.