Interjú

„Elvárják majd, hogy álljunk valahová”

Pálfi György filmrendező

  • Iványi Zsófia
  • 2012. január 31.

Film

A Hukkle, a Taxidermia és a Nem vagyok a barátod után elkészítette újabb nagyjátékfilmjét – úgy, hogy egy percet se forgatott. A klasszikus filmekből összevágott Final Cut – Hölgyeim és Uraim mellett a filmszakma kilátásairól, nehéz döntésekről és az alakuló frontvonalakról is beszélgettünk pár nappal a filmszemle startja előtt.

narancs.hu: Az, hogy egy olyan filmmel indulsz a szemlén, ami más művekből lett összeollózva, tekinthető a „Ha nem hagytok forgatni, kénytelen vagyok más eszközökhöz nyúlni!” üzenetének?

Pálfi György: Részben. Ez a dolog alapvetően arról szól, hogy egy tettre kész fiatal alkotó filmet akar csinálni, de nem hagyják. De ez inkább személyes kérdés számomra, mint üzenet – miért ölnék bele három évet egy munkába, amit egyszerűen csak demonstrációnak szánok? Arra elég lenne egy plakát vagy egy flashmob. Amikor tavaly meg akartuk szervezni a fapados filmszemlét, még próbáltunk harcolni, szerettük volna összeszervezni a szakmát, de nem sikerült: én aktívan részt vettem ebben a dologban, de mikor hátranéztem, nem találtam magam mögött senkit. Azóta azt gondolom, hogy nekem ebben az egész filmpolitikai csatározásban nincs miért részt vennem.

narancs.hu: Egyáltalán, van még csata?

PGY: Van: a Filmszövetség azzal, hogy Tarr Bélát nevezte ki elnökének, és illegitimnek nevezi a Filmalap létrejöttét és működését, ugyanolyan frontvonalat hozott létre, mint amilyen a politikában is húzódik a jobb- és a baloldal között. Előbb-utóbb elvárják majd minden filmkészítőtől, hogy valahova álljunk be. Pedig az ember szuverén alkotóként nem akar beállni sehova – én csak filmeket akarok csinálni, miközben nem akarom, hogy az másokon való átgázolást jelentsen.

narancs.hu: Térjünk vissza a filmedhez: mit lehet tudni róla?

PGY: Ez egy szerelmes történet, ami 450 filmből lett összevágva és 1400 snittből áll. Több mint száz férfi és több mint száz nő „játssza el” a két főszerepet, de úgy van összerakva, hogy egynek tűnnek.

narancs.hu: Hogy állsz a jogdíjakkal?

PGY: Sehogy. Ez a film a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatóanyaga, semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kérünk a megtekintéséért. Ezért nem fogják moziban vetíteni, és a szemlén is ingyen lehet majd megnézni.

narancs.hu: Tényleg 20 millió forint volt a költségvetése?

PGY: Ugye, hogy soknak tűnik? Pedig egy nagyjátékfilm költségvetése 300 milliónál kezdődik. Ebből a 20 millióból négy vágó és hat vágóasszisztens több mint másfél éves munkája lett kifizetve, plusz az utómunka, a terembérlés és a felszerelés bérlése. Ezt az összeget a normatív támogatásom utolsó morzsáiból, illetve egy másik filmtervre megítélt NKA-támogatásból (miután nagy nehezen bebizonyítottam, hogy ez, bár radikálisan más formában, de ugyanaz a film) teremtettem elő.

narancs.hu: A Hölgyeim és Uraim mellett egy szkeccsfilmmel, a Magyarország 2011-gyel is szerepelsz a szemlén. Nem ígérkezik derűs alkotásnak.

PGY: Nem is az. Tarr Béla felkért tíz rendezőt, hogy mutassuk meg, mi a véleményünk arról, ami most itt történik. Ez egy teljesen no-budget produkció, mindenki arra forgatott, amire tudott. Én például nem forgattam semmire.


Fotó: Sióréti Gábor

narancs.hu: Akkor mit csináltál?

PGY: Tettem egy személyes gesztust, de nem akarom lelőni a poént.

narancs.hu: A mostani szemle tekinthető demonstrációnak?

PGY: Igen, úgy tűnik, hogy annak szánják. A demonstrációjellegét az adja ennek a fesztiválnak – amivel személy szerint nem értek egyet –, hogy például a Filmalappal nem is próbáltak meg tárgyalni arról, hogy a szemlét esetleg finanszírozzák. Létrehoztak egy fapados szemlét, ami nem baj, csak szerintem egy filmünnepnek elsősorban nem az ellenállásról, hanem a kultúra ünnepléséről, a filmek bemutatásáról kéne szólnia.

narancs.hu: Lesz a Toldi-filmedből valami?

PGY: Remélem. Pályáztattuk a Filmalapnál, ahol fejlesztésre küldték. Most ennek megfelelően átírjuk a forgatókönyvet, és nemsokára újra beadjuk.

narancs.hu: Hogy látod, lassan beindul újra a filmgyártás?

PGY: Három éve nincsen játékfilmes támogatás Magyarországon; kivételt képez ez alól Szőcs Géza személyes hozzájárulása a filmművészethez, ami a klasszikus „előszobáztatás” útján, tehát pályáztatás nélkül folyt. Emellett most annyi történés van a filmiparban, hogy Andy Vajnáék elkezdték konszolidálni a filmesek tartozásait a különféle bankok felé. Ha három évre be is fagyasztották a filmgyártást, és másfél évbe telt, mire felállt egy új rendszer, már elindult valami, hiszen van három rendező (Ujj Mészáros Károly, Szász János és Nemes Gyula), akiknek a forgatókönyvére most támogatást ítélt a filmalap. Jó lenne hinni, hogy ez a döntés azt jelzi: azok az aggodalmak, hogy itt csak közönségfilmek fognak készülni, és oda a művészet, alaptalanok.

narancs.hu: Az, hogy sokan nem kapják meg a korábban nekik ítélt támogatást (ami jogi értelemben egyébként járna), páran mégis kapnak most pénzt, nem vezet filmes belviszályokhoz?

PGY: A magyar filmszakma mint közösség teljesen szétesett, amikor megtámadták. Ez a szakma nem állt ki a saját jogaiért, a saját helyzetének a megvédéséért, úgyhogy senkinek sincs oka fújni senkire. Anno még lett volna lehetőség az MMK-t belülről megújítani, és ezzel mindazoknak a kritikáknak az élét elvenni, amikkel az új kormány az alapítványhoz és a filmesekhez hozzáállt, de a szakma képtelen volt összefogni. Pedig akkor nem lett volna lehetősége a hatalomnak olyan lejárató kampányt indítani, amivel végül az egészet bedöntötték, a filmgyártást pedig egyik napról a másikra leállították. Most létrejött valami kormányzati akaratból, a szakma hozzájárulása és részvétele nélkül – innen nézve a szakma részéről illegitimnek minősül ez az új rendszer.

narancs.hu: Mégis elfogadják a pénzt – már ha kapnak.

PGY: Minden egyes filmesnek magának kell eldöntenie, hogy hajlandó-e ehhez a Filmalaphoz pályázni, vagy sem. Miután 100-120 filmterv van most benyújtva az alaphoz, úgy tűnik, a szakma nagy része elfogadja az új rendszert. Számomra is nagy dilemma volt, hogy pályázzak-e a Toldival.

narancs.hu: Végül a pályázás mellett döntöttél.

PGY: És nem bántam meg, mert egyelőre úgy tűnik, hogy szakmai döntéseket hoznak. Azt nem értem, hogy ha már ez az egész nem jöhetett létre demokratikusan, akkor legalább a döntőbizottságot – aminek Havas Ágnes, Miskolczi Péter, Divinyi Réka, Kovács András Bálint és Andy Vajna, tehát a szakmához valóban értő emberek a tagjai – miért nem töltik fel két-három olyan emberrel, akiket a szakma delegál? Egy ilyen gesztussal simán élét vehetnék annak a vádnak, hogy a Filmalap illegitim.

narancs.hu: Vajnával milyen a viszonyod?

PGY: Úgy látom, ő és a munkatársai alkotó és támogató módon állnak a filmkészítéshez, és ha sajátos módon is, de szereztek pénzt a szakmának. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy politikai döntések születnének, vagy hogy a szerzői filmnek befellegzett volna. Remélem, ez a dolog működni fog.

A Final Cut − Hölgyeim és Uraim kétszer lesz látható a héten.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.