| ||
magyarnarancs.hu: Az Itt vagyok volt Szimler Bálinttal az első közös filmetek: díjat nyert a Filmszemlén, meghívták Cannes-ba. Ez volt a belépő a filmesszakmába?
Rév Marcell: A vizsgafilm-kategórián valamennyire túllépett az Itt vagyok. Nagyon sok mindenkinek tetszett, de ez azért nem nagyjátékfilm, abba a paradigmába nem sikerült belépni. Ez volt a harmadéves vizsgafilmünk, akkor még két évünk volt hátra a suliból, és azt ugyanúgy fejeztük be, mint bármelyik iskolatársunk, de arra jó volt, hogy nem tökéletesen ismeretlenül kerültünk ki az egyetemről.
magyarnarancs.hu: Ezzel azt mondod, hogy van egy nagy választóvonal a nagyjátékfilmesek és a kisjátékfilmesek között?
RM: Nem, de akkor azt éreztem, hogy vannak a főiskolások, meg vannak, akik már „szakmabeliek”. És ebből nem sikerült kitörni, akkor sem, ha nagyon jó sajtója volt, és megismerték Bálint nevét.
magyarnarancs.hu: A tiédet nem?
RM: Hát, de biztos, de egy filmnél általában, teljesen jogosan, a rendező van előtérben, mert ő tudja azt a legjobban képviselni, az leginkább az ő álláspontja.
magyarnarancs.hu: De közben úgy tűnik, hogy a ti nevetek kicsit – vagy nem is kicsit, hiszen folyamatosan dolgoztok együtt – összeforrt.
RM: Igen, a suliban is, és azóta is elég sok mindent gondolunk hasonlóan, van több közös projektünk, ami permanensen megy, és általában ha valami eszünkbe jut, akkor elmondjuk egymásnak. Ahhoz képest, hogy mennyi idősek vagyunk, ez egy régóta tartó munkakapcsolat.
magyarnarancs.hu: Hogy éltétek meg az Itt vagyok körüli felhajtást?
RM: Nem voltak elvárásaink, nekünk az egy sci-fi volt, hogy kikerült a film Cannes-ba. Nagyon örültünk, és néztünk jobbra-balra. Pont az volt, aminek látszik, nem több és nem kevesebb. De arra jó volt például, hogy láttuk nagyon sok korunkbeli tehetséges ember filmjét, végignéztük a szekciót, amiben mi is voltunk (ez volt a vizsgafilmeket felvonultató Cinefondation – C. D.).
magyarnarancs.hu: Azóta majd négy év telt el. Dolgoztál a Krétakörrel is, ami egy színházközeli forma volt.
RM: Amikor a Krétakör mint társulat feloszlott, és lett belőle ez az új valami, nevezzük mondjuk produkciós társaságnak, akkor sok új arc bukkant föl ott az én korosztályomból is, például Gulyás Marci, Fancsikai Péter. Süsü (Schilling Árpád – C. D.) elkezdett intermediális dolgokkal kísérletezni. És ez mind nagyon izgalmasnak tűnt akkor, és tűnik azóta is, úgyhogy a Krétakör mindig valami olyan kaland, amiről még közben is csak sejted, hogy mi ez az egész – de nagyon izgi.
magyarnarancs.hu: A Kodály Method-os videoklipeket kicsivel a krétakörös felkérés előtt kezdtétek el csinálni. Az miért érdekes neked?
RM: A filmezés akármennyire változatos, az ember mindig örül, ha kicsit mást csinálhat, mint amit szokott. A Krétakörben a résztvevők személye volt a legérdekesebb, a Kodály Methodot pedig azért kezdtük el, mert akkor épp nem volt filmfinanszírozás, és nagyon érdekelt minket a zene, meg ezek a rövid videós műfajok, meg hogy hogyan lehet ezzel valamit kezdeni. Ahogy változik a világ, máshogy fogadják be az emberek a mozgóképet, és azt gondoltuk, kezdeni kéne ezzel valamit. Csináltam egy videót a Volkova Sistersnek, és az mindkettőnknek tetszett, akkor mondtam Bálintnak, hogy miért nem csináljuk ezt. Tudtam, hogy erre egyedül nem vagyok képes, és Bálintnak tényleg jó ötletei vannak. Könnyen meg tudja ítélni, mi az, ami igazi. Számomra, amit Bálint csinál, azt mindig jó nézni.
magyarnarancs.hu: Miben más a formai megközelítése egy Kodály Method-féle videónak és mondjuk egy dokumentumfilmnek?
RM: A Kodály Method alapvetően fikciós műfaj. Van egy dal, ami a váz, és arra egy tökéletesen mesterséges közeget hozunk létre, csak olyan eszközökkel, hogy legyen valami igazsága, valósága. Úgy, hogy olyan érzésed legyen, miközben nézed, hogy ott vagy, hogy legyen valami jelenidejűsége. (A srácok nyáron a Kodály Method-videók folytatását, továbbgondolását valósítják meg, egy zenés dokumentumfilmet, amolyan road movie-t forgatnak a Balaton körül, amely közösségi finanszírozású nagyjátékfilm lesz – C. D.) Talán ebben különbözik: nem egy adott helyzetet próbálunk meg lefilmezni, hanem létrehozunk egy valóságszerűséget, és azt vesszük fel. Például a legtöbb kamerára van komponálva, ami ritka egy dokumentumfilmnél. Az ötlet úgy jön, hogy azt próbáljuk meg hangsúlyozni, ami tetszik nekünk az adott zenekarból, így elég szubjektíven a mi nézőpontunk érvényesül. De a forgatáson Bálint rendez, én pedig operatőr vagyok. Nem kezdek el beleszólni, ő instruál.
magyarnarancs.hu: Technikailag hogy néznek ki ezek a videók?
RM: Van valamiféle formai egység bennük, de technikailag teljesen változóak. Vannak, amik nagyon világítottak, nagyon menő technikával forgatjuk, alapvetően egy nagy kiállás, és vannak olyanok is, amiket ketten csinálunk, vagy még egy hangmérnök van velünk, és fényképezőgéppel megy.
magyarnarancs.hu: Szerinted a te stílusod miatt felismerhetők a filmjeid?
RM: Ha van ilyen, akkor remélem, hogy nem formai dolog miatt, sokkal inkább egyfajta gondolkodás okán. De azt nem szeretném, hogy olyan legyen, hogy ez a kép olyan, mint… Mert az mindig olyan ciki szerintem. De biztos van, mert egy ember csinálta, de azért nagyon szeretném, ha leginkább a rendező látszódna azon a filmen, amit csinálok, nem én.
magyarnarancs.hu: Vagyis gyakorlatilag a háttérbe vonulsz?
RM: Megpróbálom megérteni azt az embert, akivel dolgozom, és leginkább abban segíteni neki, hogy az látszódjon végül, amit ő szeretne, vagy ami abból szerintem a legérdekesebb. Vannak olyan részletei a munkának, amiben tér-idő problémák miatt a rendező nem tud elmélyedni, olyankor ki kell pótolni saját magammal a szituációt, de ilyen esetekben is megpróbálok abból kiindulni, hogy neki vagy a filmnek mi áll jól.
magyarnarancs.hu: Mostanra már két nagyjátékfilmet is forgattál. (A Viharsarok már fut, a Fehér isten, ha minden igaz, hamarosan eljut a mozikba – C. D.) Mennyire igényel másfajta tudást egy nagyjátékfilm?
| ||
RM: Inkább másfajta tapasztalatot – nem tudom, másfajta tudás kell-e hozzá –, eltérő gondolkodást kevésbé, talán picit nagyobb ívekben lehet meg kell gondolkodni, de másfajta erőnlét, erőbeosztás, energiatakarékosság kell hozzá. Máshogy súlyozod az energiákat, amiket beletolsz. Például Kornél filmjénél – amit gyakorlatilag egy évig folyamatosan csináltunk – nem lehetett mindent egyszerre belerakni. Sok mindent át kell gondolni, amit egy kisjátékfilmnél nem, de sokkal több segítséged is van, te is és a munkatársaid is el tudtok rendesen mélyülni egy-egy feladatban, amire egy kisjátékfilmnél nincs idő és lehetőség, mert ott mindent te magad csinálsz. És persze kicsit jobb vezetői készséget igényel, nagyobb stábot kell koordinálni, és egyéb ilyen gyakorlati dolgok.
magyarnarancs.hu: A Viharsarokkal a Berlinalét is megjártátok.
RM: Az volt az első nagyjátékfilmem, hosszú film volt, nagyon kevés pénzből készült, de energiában ugyanannyi volt. Teljesen mindegy, hogy egy film 5 vagy 50 forintból készül, ugyanolyan fontos az embernek, ugyanannyi energiát kell belerakni. Kornélétól eléggé meg voltam illetődve, mert az iszonyatos méretű volt ahhoz képest, amit addig csináltam szettekben. Látszólag elég nagy nyomás, és ijesztőnek tűnik, de amikor ott van az ember, rájön, hogy a feladat hasonló, csak kicsit több lámpa van.
magyarnarancs.hu: Mundruczó filmjében nagyon sok kutyával forgattatok, míg a Viharsarokban kevés szereplő játszik, sokszor intim jelenetekben.
RM: Összehasonlíthatatlan a kettő, a Viharsarokban a film kétharmada egy helyszínen játszódik, és mindig nagyon nagy kihívás, hogyan mutogatod ugyanazt a négy falat egy órán keresztül úgy, hogy ne legyen unalmas. És azt persze fölösleges magyaráznom, hogy az is rejt magában némi nehézséget, ha egy filmben 200 kutya fut keresztül a városon, vagy egy hosszú üldözéses jelenetet kell feldolgozni.
magyarnarancs.hu: Mennyire merész vagy fura gondolat, hogy egy operatőr közölni akarhat valamit egy-egy filmen keresztül?
RM: Hát, konkrétan üzenetet közölni nem szeretne egy operatőr, vagy az elég nagy baj, ha igen. Azzal, ahogy választ, képvisel valamit, meg azzal, ahogy hozzááll bizonyos témákhoz, emberekhez. Szeretném azt gondolni, hogy azok a dolgok, amiket elvállalok, mutatnak valami ívet. Egy operatőrnek lehet gondolkodásmódja, ami látszódhat azon, amit csinál, és persze sok mindenben tudja befolyásolni a történetet.
