Jókenyér
| ||
A Kecskeméti utcát mindig is a város leghangulatosabb utcái között tartottam számon, a Kálvin tértől a Ferenciek teréig húzódó, fákkal sűrűn benőtt, eklektikus és klasszicista hangulatokat váltogató szakasz pedig azóta még kellemesebbé alakult, amióta a belvárosi főutca déli nyúlványává vált. A sok étterem, bisztró és kávézó közé ékelődik be egy Jókenyér-bolt is.
A márka sokak számára ismerős lehet, hiszen a márkatulajdonos cég, a Ludwig & Mentesi (az átlag bolti pékárukhoz képest) prémium árkategóriába pozicionált termékeit elég sok áruházban lehet kapni országszerte. A gyártáson és forgalmazáson túl a cég franchise-rendszerben üzemeltet márkaboltokat is: ezek egyike a Kecskeméti utcai egység. Az üzlet kialakítása nem nagyon különbözik egy átlagos látványpékségláncétól; nem különösebben hívogató, de szerencsére még pont olyan jó idő van kinn, hogy az utcára tett asztalokhoz is oda lehet ülni. A pultos lány gépies asszisztálásával válogatok a kenyerek és péksütemények közül, majd az őszi napsütésben állunk neki a reggelinek.
A magyar pékségek két klasszikusa, a kakaós csiga (205 Ft) és a túrós táska (245 Ft) egyaránt tisztességes formában manifesztálódik a tányéron, a csiga leveles, csokis és puha, a táska már egyértelműen csak a legutóbbi vonással rendelkezik, de még így is sokkal jobb, mint egy átlagos áruházi példány. A csokis párna (175 Ft) legvalószínűbben nem sült meg rendesen, mert meglehetősen kemény és nyerstészta-ízű, a cuki nevű kis kifli (42 Ft) töménysége akár ígéretes is lehetne, de íztelen, jellegtelen a végeredmény. A legjobb termék, amit egyébként már korábban is rendszeresen vásároltam, és amiben később hazaérve sem csalódtam, a diós kenyér: súlyos rozskenyér és dió nagyon jól eltalált kombinációja, nagyüzemi termékként nem olcsó (455 Ft), de kategóriájában kiemelkedően finom darab. Általánosságban: ha a boltok polcain prémiumnak is számít, a reggeliző-uzsonnázó pékségek között inkább középkategóriás szereplőnek nevezhető a Jókenyér, amely megbízható iparosmunkát kínál korrekt áron.
1051 Budapest, Kecskeméti u. 5. Facebook.
László pékség
Amíg a Jókenyérnél a Magyarországon már-már nemzeti hagyományként is ápolt fád és megfáradt kiszolgálás nem különösebben zavarta meg a pékszakmai elmélyülést, addig a László pékségnél már komolyan próbára tette ügyféli énemet. A László pékséghez pedig megannyi pozitív előítélettel érkeztem: a Budapest-szerte kapható nagyszerű dupla vajaskifli régi kedvencem, és kíváncsi voltam a többi termékükre is. Az üzlet lokációja és enteriőrje még hozzá is tett ehhez: a hamisítatlanul hatodik kerületi, lepattant és koszos utcában a pékség előtt parkoló céges furgon és a ránézésre olyan 1987 óta változatlan eladótér mind önkéntelenül nosztalgikus asszociációkat hívott elő. A pult mögött álló hölgy viszont gondoskodott arról, hogy pillanatokon belül semmivé váljanak ezek a naiv illúziók.
Minden érdeklődésünkre rövid, ingerült vakkantás volt a válasz, benne a méltatlankodás és felháborodás finom árnyalatával, mintha valamiféle obszcén udvariatlanságot követtünk volna el azzal az aktussal, hogy pénzt szerettünk volna adni valamiért, amit a pékségben elvileg e célból állítanak elő. Teljesen nyilvánvaló módon ott maradni semmi kedvünk nem volt, ezért egy Andrássy úti padon, ismét csak a teljes erejével melegítő őszi napsütésben teszteltük a péksüteményeket, én személy szerint teljes erővel arra koncentrálva, hogy a vásárlás élményei semmilyen módon ne befolyásolják a termékek objektív, tiszta és elkülönített befogadását és értékelését.
A stratégia, azt hiszem bevált, de maguk a produktumok sajnos már kevésbé. A vajaskifli (42 Ft) persze most is szuper volt, a tönkölyös keksz (75 Ft) pedig egyszerre érdekes és szórakoztató, bár egy kicsit túl édes, de a kenyerek már nem álltak a helyzet magaslatán. Attól a ténytől, hogy egy meglehetősen konzervatív profilú pékségben a lenmagos rozskenyér (300) kissé gumis állagú, műízű, lélektelen termék, még valahogy el lehetne jóindulatúan tekinteni, de azt már nehéz kimagyarázni, hogy a klasszikus fehér kenyér (negyed kilós darab: 75 Ft) sem felel meg az alapkövetelményeknek: morzsálódó, felfújt, íztelen. A mákos pozsonyi kiflinél (180 Ft) a legnagyobb értelmezési zavart az okozta, hogy a töltelék még csak nem is emlékeztetett mákra (sem). Minden furcsa élményt összevéve, a László pékség kiflijének fogyasztását tiszta szívvel tudom továbbra is ajánlani: és micsoda szerencse, hogy ezen tevékenység gyakorlásakor még csak közelébe sem kell menni sem az üzletnek, sem a többi terméknek.
1063 Budapest, Rózsa utca 103.
