Nos, azt hiszem, eljött az ideje, hogy a blog címéről írjak: hamis dilemma! Ez egy érvelési hiba, amibe számtalanszor belefutok, most például épp akkor jutott eszembe, amikor arról olvastam, hogy a Lehet Más a Politika (LMP) ultimátumot adott az ellenzéknek. Szerintük vagy összefog a teljes ellenzék, vagy semmi értelme az egésznek.
Mielőtt belevágok ennek a politikai kinyilatkoztatásnak az elemzésébe, nézzük meg, hogy mik az érvelési hibák, és hogy miért fontos tudni róluk. Szorosabb értelemben vett, úgynevezett formai érvelési hibát akkor vét valaki, ha az előfeltételezéseiből logikailag nem vezethető le a következtetés:
1. ha esik az eső, akkor nedvesek lesznek az utcák,
2. nedvesek az utcák,
3. TEHÁT esik az eső.
Az első két állításból nem következik logikailag a harmadik. Mert nem csak eső miatt lehet nedves az utca. Elképzelhető, hogy locsolóautó járt arra, vagy eltörött egy főnyomócső.
A fordított eset logikailag helytálló lenne:
1. ha esik az eső, akkor nedvesek lesznek az utcák,
2. esik az eső,
3. TEHÁT nedvesek az utcák.
Az első esetben tehát formai hibát vétett az érvelés közben a kolléga, a második esetben nem.
Kötözködő olvasóim megjegyezhetik, nem biztos, hogy a második érvelés helyes, mert például egy fedett utca nem lesz nedves, ha esik az eső. Ez igaz, de ettől függetlenül az érvelés logikailag, formailag helyes – csak éppen az egyik kiinduló állítás hamis már. Ezért aztán a konklúzió is lehet hamis.
Az LMP legutóbbi érvelése – amelyhez hasonlót már számtalanszor hallottunk sokaktól – nem formailag helytelen érvelés, nem formai érvelési hiba. Mégis hamis, de tartalmilag. Ezek az érvelési hibák másik nagy csoportját alkotják. Az LMP közlése azért jó példa nekünk, mert hamisan állítja, hogy csupán két megoldás van, és csak e kettő közül lehet választani.
Valójában a teljes összefogás és a totális koordinálatlanság között fokozatos az átmenet, különböző formákban jelenhet meg, és minden bizonnyal az újabb Fidesz-kétharmad és az ellenzéki győzelem közt mindenféle eredmény elképzelhető. Tehát az érvelés hamis dilemmán alapul.
Ha valaki érvelési hibát vét, nem biztos, hogy logikátlan. Lehet, hogy az LMP-sek szándékosan állítják be hamisan a szituációt úgy, mintha csak két szélsőséges választási lehetőség lenne. Vagy azért, mert ezzel akarnák kierőszakolni a teljes összefogást, vagy azért, mert tudják, hogy arra úgyse lesz hajlandó az ellenzék, és akkor ők majd rájuk fogva a rossz eredményt, mentegetőzhetnek. Nem kívánok ebben állást foglalni, de mindenesetre jó tudni, hogy
a hibás logika alkalmazása nem feltétlenül véletlen, lehet, hogy érvelési stratégia.
Ez az eset ráadásul nem egyszerűen hamis dilemma. Mivel valamilyen értelemben egy legrosszabb és legjobb lehetőség közötti folyamatos átmenetről feledkezik meg (ha egyáltalán a baloldal és a szélsőjobb teljes összefogását a legjobbnak lehet nevezni), ezért ez a hamis dilemma egy speciális változata, amit Nirvána-érvelésnek, Nirvána-érvelési hibának is neveznek. A hamis dilemmát ez az érvelés azzal állítja elő, hogy feltétezi, csak a tökéletes megoldás a hasznos, a nem teljesen tökéletes egyenértékű a legrosszabb változattal.
Ugyanezt az érvelési hibát követi el, aki azt állítja, hogy a modern orvoslás haszontalan, mert nem tud minden betegséget meggyógyítani. Vagy hogy a tudomány értéktelen, mert nem tud mindenre választ adni. Az evolúcióelméletet tagadók – akik általában valami teremtésmítoszban hisznek – azt állítják, hogy például a szem nem jöhetett létre kis evolúciós lépésekben, mert ugyan mire lenne jó egy élőlénynek egy félig jó szem. Persze megkérdezhetnének egy gyengén látót, hogy szerintük haszontalan-e az, hogy foltokat, fényeket látnak. De érdeklődhetnek egy biológusnál is, aki örömmel bemutat egy halom állatfajt, amelyek egy része csak fényérzékeny pigmenttel, más része lencse nélküli üreges szemmel vagy komplex hólyagszemmel rendelkezik, mint mi is.
Nem beszélve a polipokról, amiknek még vakfoltjuk sincs!
| ||
Mindenféle átmeneti, nem „tökéletes” megoldás. Szóval ez mind a tökéletesség misztifikálása és az átmeneti állapotok haszontalanságának hamis beállítása.
A tökéletes, idealisztikus megoldás elvi felvázolása persze nem haszontalan, mert ahhoz lehet igazodni. Mennyire vagyunk tőle, mekkora energiát érdemes még beleölni abba, hogy még jobban megközelítsük? És persze akkor lehet arról vitatkozni, hogy egyáltalán ideális-e a megoldás, például amiről az LMP beszél.
Ahogy pár hete a szalmabábérveléssel kapcsolatban, tehát itt is tudni kell, hogy a hibás érvelés nem biztos, hogy véletlen, hanem lehet szándékos stratégia is. Amikor a kormányzati kommunikáció migránssimogatónak, a migrációt támogatónak állítja be az ellenzéket, akkor szándékosan a szalmabábérvelést használja, azaz hamis képet fest az ellenfeléről, hogy könnyebben felléphessen ellene. Amikor azt állítja, hogy vagy egy bevándorlót sem engedünk be, vagy elpusztul a magyar nemzet, akkor a hamisdilemma-érveléssel manipulál. Olykor mind a két fél közrejátszik a hamis dilemma megalkotásában. A kormányzati oldalról azt halljuk, hogy a migrációnak csak hátrányai vannak, de bizony sok ellenzéki fórumon a bevándorlásnak csak a feltételezett vagy valós előnyeit emlegetik.
A hamis dilemma erőltetése bebetonozza a táborokat, megerősíti a táboron belül az összetartást, de a problémák megtárgyalását, a kompromisszumok megtalálását gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Nincs középút, nincs kompromisszum! A Nirvána-érvelés pedig elérhetetlen illúziók kergetésébe vagy teljes tétlenségre kárhoztatja az embert.
Merjünk komplexebben érvelni! És mindenki hozzon még egy megoldási javaslatot!
