Rabszolgaként dolgoztatják és rendszeresen megerőszakolják a román vendégmunkásokat Szicíliában

  • Urfi Péter
  • 2017. március 12.

A hét cikke

A férjek is tudnak róla, hogy a feleségeiket megerőszakolják az olasz farmerek, de szükségük van a munkára. Ahogy az olasz mezőgazdaságnak is szüksége van olcsó munkásokra, ezért a hatóságok félrenéznek. A Guardian nagyszerű cikke.

Ugyanúgy ért véget minden nap, majdnem három éven át. Nicoleta Bolos egy koszos matracon feküdt, és várta, hogy meghallja a közeledő lépések zaját. Azt is hallotta, ahogy a főnöke leteszi a fegyverét a feje mellé, és ahogy odadől mellé a matracra. Először a férje mondta neki, hogy le kell feküdnie a főnökkel. Amikor Nicoleta ezt visszautasította, a férje megverte, majd a főnöke fegyverrel fenyegette. Aztán elkezdtek átjárni a farmer barátai is, hogy – az amúgy állati körülmények között tartott, konkrétan macskatáppal etetett – a nőket megerőszakolják. De a fegyvernél és a rendszeres megerőszakolásnál is ijesztőbb volt az a lehetőség, hogy elveszti a munkáját.

Nem, ez nem egy rabszolgacsaláddal esett meg a 18. században egy gyapotföldön. A történet mai, minden szereplője az Európai Unió polgára, a helyszíne pedig a festői szépségű Szicília, azon belül is Ragusa, a kontinens egyik legnagyobb és legbüszkébb zöldségtermelő vidéke. Becslések szerint 7500, főleg román nő dolgozik itt, akik közül minden második lesz erőszak áldozata.

Raped, beaten, exploited: the 21st-century slavery propping up Sicilian farming

Lorenzo Tondo és Annie Kelly tanítani való cikket írt. Rengeteg emberrel beszéltek, hogy a sztori lehető legtöbb vonatkozását bemutathassák. A személyes traumákról 10 román nő számolt be a lapnak. A folyamatban lévő nyomozásokról mesélnek rendőrök és ügyészek, akik szerint az áldozatoknak csak a töredéke mer feljelentést tenni. A témát kutató egyetemi tanár elmondja, hogy ezek a nők azért jönnek ide, hogy eltartsák az otthon hagyott családjukat. Egy kifejezetten a román nők segítésére vállalkozó civil szervezet vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy ebben a közösségben döbbenetesen nagy az abortuszra kényszerülő nő, és őket legtöbbször olasz férfiak kísérik a kórházba.

Az olasz szakszervezeti vezetők viszont megvilágítják a történet másik oldalát, hogy ti. az olasz farmerek csak úgy maradhatnak versenyképesek, ha alulfizetik a munkásaikat, és mivel a szabályozás ezt nem teszi lehetővé, ezért illegálisan dolgoztatják őket. Ez persze az embertelen körülményeket egyáltalán nem menti (hát még a nemi erőszakot). A hatóságok és a politika viszont éppen azért nem foglalkoznak kellő eréllyel a kérdéssel, mert túl sok érdeket sértene – konkrétan hazavágná az olasz mezőgazdaságot, ha törvényesen, szabályos bérezéssel foglalkoztatnák a vendégmunkásokat – mondja egy politikus, aki vizsgálatot követelt a parlamentben, egyelőre kevés eredménnyel.

A cikk igazi hőse Nicoleta, aki elhagyta az őt rendszeresen megerőszakoló főnökét és a férjét is. Azóta másik farmon dolgozik, és névvel, arccal vállalta a történetét, hogy ezzel hívja fel a figyelmet a tarthatatlan helyzetre.

További olvasni- és néznivalók

Hatrészes videósorozat az amerikai fegyverhasználatról. (AJ+)

Rajzok a metrón alvás intimitásáról (New Yorker)

Az FBI szupertitkos részlege, amelyik az orosz befolyásolással foglalkozik. (CNN)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.