Képzőművészeti élet Baranyában

A kő talán marad

  • Stemler Miklós
  • 2012. június 30.

Képzőművészet

Végelszámolás alatt áll a nemzetközi hírű siklósi-villányi alkotótelep üzemeltetője, az egyedülálló nagyharsányi-villányi szoborpark pedig a Duna-Dráva Nemzeti park fenntartásába került, miután az alkotótelepet a megyei önkormányzattól átvevő magyar állam egy fitying támogatást sem adott idén a cégnek. A pénzhiány és egymásra mutogatás miatt végveszélybe került Pécs egyedülálló múzeumi hálózata is.

Negyvenhárom évet élt, de legalább a szobrokat nem kell eladni - ez a summája a siklósi-villányi kőszobrász- és kerámia-alkotótelep agóniájának, amely a megyei önkormányzati rendszer "újjászervezése" során esett két szék között a pad alá. A képzőművészeti élet és szakmai képzés vidéki fellegvárának számító Pécsett hasonlóan kritikus a helyzet mind az alkotó- és kiállítóterek, mind a múzeumok tekintetében.

Elapadó újhullám

Az 1968-ban alapított, a villányi kőbányára épülő alkotótelep az újhullámot jelentette a Kádár-korszak uralkodó esztétikájával szemben, és a korabeli lehetőségekhez mérten kifejezetten életes nemzetközi kapcsolatokat ápolt. 1984-ben alakult meg hivatalosan a Siklósi Kerámia Alkotóház, amit egy romos ferences kolostorból építettek ki a fiatal művészek. Az alkotótelep a rendszerváltás után is jelentős maradt: 1991-ben az akkori Janus Pannonius Tudományegyetemmel (a Pécsi Tudományegyetem jogelődje) együttműködésben művészeti mesterképzés indult itt, a nemzetközi képzőművészeti életet is megmozgató művészeti szimpóziumoknak köszönhetően pedig lassan szobrokkal telt meg az egyedi hangulatú turisztikai attrakciónak számító nagyharsányi-villányi szoborpark.

A kétezres évek második felére aztán elfogyott a lendület, a finanszírozás bizonytalansága miatt egyre kevesebb programot tartottak, és egyre kevesebb alkotómunka folyt a telepen. Mindez az általunk megkérdezett képzőművészek szerint egy általánosabb folyamat része volt: a rendszerváltás előtt virágzó alkotótelepi élet fenntartására 1990 után nem volt átfogó stratégia, az egyes telepek a helyi önkormányzatok apanázsából és az állam által biztosított pályázati forrásokból éltek, egyre inkább rosszul, mintsem jól.

A Baranyai Megyei Önkormányzat többségi tulajdonában lévő, korábban is gondokkal küszködő Baranyai Alkotótelepek Nonprofit Kft. 2012 elején került állami fenntartásba, miután az önkormányzati átalakítás részeként az állam kiüresítette a megyei önkormányzatokat, adósságállományuk mellett vagyonuk és költségvetésük túlnyomó részétől is megszabadítva őket. A fenntartás azonban meglehetősen sajátosan valósult meg, miután a nagy újjászervezés közepette "elfeledkeztek" az Nkft.-ről, amely így 2012 elején hirtelenjében teljes egészében támogatás nélkül maradt. Információink szerint az új állami fenntartónak kemény 16 millió forintot kellett volna előteremtenie.

Szobrok diszkontáron eladók

Mindez drasztikus hatásokkal járt a cég kezelésében lévő szoborparkra, amely február végére őrzés nélkül maradt - a tartozások miatt az őrző-védő cég levonult a területről. A cég ellehetetlenülése elleni tiltakozásul Váczy Réka ügyvezető lemondott (őt többszöri próbálkozásunk ellenére sem tudtuk elérni), és komolyan felmerült, hogy az összeomló céggel szembeni követeléseket a Szoborpark alkotásainak eladásából finanszírozzák. Ez már csak azért is igen abszurd lett volna, mert az itt lévő szobrokat készítőik a megyei önkormányzatnak ajánlották fel adományként.

Az aukcióra végül nem került sor, miután a Baranya Megyei Kormányhivatal közbelépése nyomán legalább a szoborpark sorsát sikerült rendezni: a Duna-Dráva Nemzeti Park fennhatósága alá került. A megyei közgyűlési elnökből kormányhivatal-vezetővé avanzsált Hargitai János kereszténydemokrata országgyűlési képviselő szerint ez azért jó megoldás, mert így olyan turisztikai infrastrukturális fejlesztésekre nyílik lehetőség, amelyek növelik a szoborpark vonzerejét. Ezt kérdésünkre Závoczky Szabolcs, a nemzeti park igazgatója is megerősítette, aki szerint olyan alapvető fejlesztésekre van szükség, mint például vécé kialakítása a szoborpark területén. A kérdésre, hogy mekkora összeget szánnak erre a célra, az igazgató nem tudott felelni: mint mondta, egyelőre a pályázat előkészítésének szakaszában járnak.

A szoborpark megmenekülése azonban a probléma kisebbik része az alkotótelepen a 90-es évek óta dolgozó, "húsztonnás villányi jelenléttel bíró" Böszörményi István szobrász szerint, aki az év elején tiltakozó akciót szervezett a telep bezárása ellen - sikertelenül. Böszörményi szerint például nagy kérdés - pontosabban most már nem kérdés - a két teljesen berendezett műhely és az itt található berendezések sorsa, nem beszélve arról, hogy az alkotótelepek nélkül a szoborpark élettelen múzeummá válik. A művész szerint lassan az egész országot bezárják képzőművészeti szempontból, miután az alkotótelepek sorra szűnnek meg országszerte, Pécsett pedig a kiállítóhelyek és a műtermek húzzák le a redőnyt.

Az alkotótelepek bezárásának legfőbb kárvallottja a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, amely számos szállal kapcsolódott be az ott folyó munkába - igaz, ahogy azt Colin Foster dékán elmondta, az elmúlt években pénzhiány miatt szünetelt a közös munka. Foster, akinek szintén vannak alkotásai a szoborparkban, abban is kételkedik, hogy az őrzés-védésen és az alapvető karbantartási tennivalókon felül a nemzeti park képes lesz-e a jelentős értéket képviselő műalkotásokkal kapcsolatos szakmai feladatok ellátására. Bár magától értetődőnek gondolnánk, hogy az alkotótelepek sorsának eldöntésébe az azokat leginkább kihasználni képes pécsi művészeti kart is bevonják, erre a dékán szerint nem került sor, ő maga a médiából, illetve elbeszélésekből értesült a történtekről.

A csődkultúra városa

Az egyeztetés teljes hiánya persze nem túlságosan meglepő annak fényében, hogy az Orbán-kormány láthatóan nem gondolta át, mit kezd a megyei önkormányzatok kifilézésével nyakába szakadó megyei múzeumi, könyvtári és közgyűjteményi hálózatokkal (erről egyebek mellett lásd: Kivéreztetés, Magyar Narancs, 2012. április 5.). A 2012 elején átvett intézményeket egy április eleji - azaz jóval a települési önkormányzatok költségvetésének elfogadása után született - kormányhatározat június 30-i határidővel a megyei jogú városokra testálta, ami különösen nagy problémát okoz a nemzetközi szinten is jegyzett múzeumokkal és gyűjteményekkel rendelkező Pécsnek - gondoljunk csak a Csontváry Múzeumra, Vasarely Múzeumra, illetve a Modern Magyar Képtárra.

Az államadósság elleni, vesztésre álló harcból a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága februárban 100 millió forinttal, támogatása bő kétharmadával vette ki a részét, amit Fabényi Júlia, az igazgatóság vezetője először elírásnak vélt, ám pár nappal később kiderült, hogy - Hargitai János szavaival élve - a múzeumoknak össze kell húzniuk magukat. Mindez azonban igen bajos lenne, hiszen Fabényi szerint csak a gyűjtemények őrzése 70 milliót követel évente. Az április eleji kormányrendelet ebből a szempontból legalább tiszta képet teremtett: az állam eztán egy fityinget sem ad.

De akkor ki fog? Pécsnek - amely közgyűlési döntésre 2011 eleje óta büszkén viseli "A kultúra városa" címet - kultúrára igazán nincs pénze. Másra sem nagyon: a negyvenmilliárd fölötti hitelállományt nyögő város évről évre egyre nagyobb működési hitelekből tudja csak biztosítani fizetőképességét. A kormányhatározat megszületése előtt a pécsi városvezetés kategorikusan kizárta a megyei múzeumok támogatását, és a pécsi költségvetési bizottság fideszes elnöke, Trombitás Károly később is fenntartotta a Nemzeti Együttműködés Rendszerében meglehetősen stílusidegen véleményét, miszerint a kormányzati elképzelés furcsa és irreális.

Trombitás álláspontja annak fényében még inkább érthető, hogy a kultúra városa már jó ideje rendre a pénzügyi szempontokat részesíti előnyben a kultúrával szemben, ahogy az egykor a kortárs képzőművészeti élet fontos bázisának számító Közelítés Művészeti Egyesület kiállítóhelyének sorsa is bizonyítja. A történelmi belváros szívében lévő Hattyúház galériát az egyesület 2011 februárjában azért kényszerült feladni, mert képtelen volt kifizetni a városi vagyonkezelőnek a bérleti díjat, amely néhány év alatt a kezdeti havi 35 ezerről 300 ezerre (!) növekedett. A Pécs Holding Zrt. vezetése (akiket Bencsik István neves szobrászművész egy kulturális bizottsági ülésén hiénáknak nevezett) ragaszkodott álláspontjához, miszerint a pécsi belvárosban fenn kell tartani egy bizonyos árszintet. A vagyonkezelő tiszteletre méltó következetességét némileg megkérdőjelezi, hogy az irodának is kínált galériát azóta sem sikerült kiadni.


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.