A mozgalom a forgalmazás három területéhez próbált új szemlélettel közeledni: országos hálózatot épített (ún. hangyabolyok jöttek létre néhány városban), online kommunikációt használt, és a bemutatókat mind lekísérte valami bulival.
A Magyarhangya jelenleg 14 fős csapata a Filmklikk, a port.hu és a Pedagógiai Intézet 2010-es "Helyzetek és gyakorlatok" című filmforgalmazói pályázatán részt vevő - többnyire egyetemi - csapatok tagjaiból állt össze. Jelen kísérletük költségeit a pályázaton forgalmazott tíz film tévés értékesítéséből, a Kispál és a Borz utolsó koncertjét megörökítő Napozz holddal c. film forgalmazása utáni részesedésből, valamint az Eurimages és a média támogatásából állták. Elképzelésükhöz öt fővárosi és tíz vidéki mozi csatlakozott. Maga a modell e háttér mellett elsősorban a helyi támogatók bevonására alapozott, de ez csak Szombathelyen jött össze. Itt beszállt az önkormányzat és az Acélművek, így a bérletár lemehetett 3600 forintról 2300-ra. A filmeket május 24. és június 28. között darabonként nyolcszázezerért tudták forgalomba hozni, közel 2000 nézőnek. Az előzetes tervek szerint csak bérlettel lehetett volna beülni a vetítésekre, végül jegyet is lehetett venni. A projekt anyagilag veszteségesen zárult, eredményei ellenben nem lebecsülendők.
A Magyarhangya elsősorban a jó filmekben és az ugyancsak vonzó bulikban látta a torrentoldalakra tévedt nézők visszacsábításának garanciáját. Filmválogatásuk kifejezetten a fiatalokra koncentrált, az alábbi tematikában: szerelem, halál, kannibálcsalád, deszkás dolgok. Voltak gyöngébb darabok, például Gaspar Noé Enter the Void c. filmjének sztorija simán kifulladt a látvány terhei alatt, a mexikói Vagyunk, akik vagyunk pedig egy egészen jó alapötletet csapott agyon, ezzel együtt mindegyik film határozott mondandót és érdekes vizuális megoldásokat hozott - kifejezetten igényes válogatásról beszélhetünk.
A kísérőrendezvényekre sem lehet különösebb panasz; bár az interaktivitásra törekvő játékok (amatőr videók, fotók készítése) mérsékelten voltak eredményesek, de a fényfestés, a remixverseny, a vetítés utáni after party, a skype-on bejelentkező rendezők, Gaspar Noé (interjúnk "Java része merő fikció" címen a 2011. május 19-i számban) és a Tilva Ros stábjának jelenléte kétségkívül földobta a mozizást. Mindezt pedig felvezette és kiegészítette a Facebook, és még A közösségi háló i-trailerje által ihletett ANTrailer is a nézői közreműködésre törekedett (a jelenetekre kattintva szöveges információk jelentek meg a produkcióról). Fináléként pedig a szponzorokért folytatott küzdelem is hozott némi eredményt, a Tilva Ros Corvin mozis vetítésére érkező támogatás lehetővé tette a deszkásokról szóló film ingyenes levetítését. Ezzel megvalósult a Magyarhangya egyik fő célkitűzése: a tartalmat szolgáltató forgalmazó és a célközönség közé beállt egy közvetítő. A filmet pedig viszik tovább országos körútra, úgyszólván együtt egy deszkásfilm-pályázattal.
Pénzt vagy életet!
Amikor épp azt híresztelik mindenfelé, hogy Terrence Malick cannes-i fődíjas alkotása, Az élet fája elkerülheti a magyar moziforgalmazást, egyre könnyebb átérezni a Magyarhangyának a vidéki mozik szerény kínálata miatt indított Akadj ki! kampányát - lassan nem Budapestre kell felmenni mozizni, hanem utazhatunk egy másik országba. Összegezvén a tapasztaltakat, a mozgalom épp az ilyen és hasonló kultúrafogyasztói nehézségekre próbált/próbál válaszokat adni, még ha eredményeik "felemásak" is, ahogy sajtóanyagukban finoman fogalmaztak. A vidéki mozik brutálisan alulmúlták a várakozásokat, igazság szerint a remélt számok közelébe sem értek: 1400 férőhelyre szólt a szerződés, viszont filmenként csak 50-60 néző ült be, a mozik kihasználtsága így 3 százalékos lett. A fontosabb, érdekesebb rendezvények is elkerülték a vidéket (például a fényfestés). Ezzel szemben Budapesten sikerült átlagosan 67 százalékos termeket produkálni.
A következő hangyaPASS filmjei az előzetesekből válogató nézők szavazatai alapján összeálltak, szponzor nélkül azonban nincs indulás. Fölmerült Wenders Pina című 3D-s táncfilmjének bemutatása is, ami ugyancsak költséges vállalkozás lenne; a magyar feliratos 3D-s digitális kópia ára hárommillió forint. A megálmodott helyzetek csábítók, a gyakorlat egyelőre egészen más tésztának tűnik, a sorozat startja előtt bezárt a budapesti Európa mozi, a sorozat alatt bezárt a szegedi Belvárosi mozi, az utolsó két vetítés itt el is maradt. Visszatérve Az élet fájához, e film esetében aligha tudna a sorompóba lépni a mozgalom, hisz minden, a 35 mm-es kópián kívüli megoldás élvezhetetlenné tenné Malick filmjét, a hangyaPASS ellenben teljesen az e-cinema rendszerre épült. A széles vászon és a széles sáv pedig nem jön ki jól egymással. Az első hangyabemutatók utáni facebookos panaszok ugyan megszűntek, az apróbb hibákat kiküszöbölték (halk hang, homályos kép), a minőséggel pillanatnyilag - a mozik kapacitása miatt - nem lehet mit kezdeni. Így tulajdonképpen az is érthető, ha valaki ezután is megmarad a letöltés többfelől is problematikus módszerénél. Az bűnös módon ingyen van, míg viszont pénz nélkül alternatív forgalmazást sem lehet gründolni.
