A TÖMB 2002 nevű kétszemélyes, elsősorban takarító-karbantartó munkákban és építési beruházások nyújtásában utazó családi vállalkozás (Török Imre többségi és Török Imréné Mező Erika kisebbségi tulajdona) legutóbbi pár éve figyelemre méltó sikertörténet. A válság alatt, az építőipar összeomlása idején sikerül - nem utolsósorban építési megbízások segítségével - hihetetlen mértékben felfutnia. A közben bt.-ből kft.-vé alakult cégnek, amelyet 2009 második felében még kisvállalkozásként említ a cégjegyzék, a válság kezdetén, 2008-ban produkált 159 milliós nettó árbevételét 2011-re sikerült bőven meghatszoroznia, egymilliárd fölé tornásznia, alkalmazottainak számát majd 65 százalékkal növelnie. Megbízásai nagy részét a Hajdú-Bihar megyei önkormányzattól nyerte el azután, hogy a közgyűlés Fidesz-többségűvé vált, bár Hajdúböszörmény város helyhatóságának vagy az Emberi (azelőtt Nemzeti) Erőforrások Minisztériumának (Emmi) szerepe sem elhanyagolható a sikerben. (Sőt, 2010 áprilisában a TÖMB eredményesen pályázta meg a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona takarítását két évre csaknem 40 millió forintért, és ugyanebben az időben nyert majdnem 20 milliós értékű megbízást a Néprajzi Múzeumtól is, amelyet idén meg is hosszabbítottak.)
Nyerni ellenfél nélkül
A TÖMB igen szorgalmasan vesz részt közbeszerzéseken, de versenyezni nem szeret. És erre nincs is nagyon szüksége, mivel feltűnően sokszor marad vetélytárs nélkül a közbeszerzési pályázatokon, amiket aztán meg is nyer. Különösen gyakran fordult ez elő a megyei önkormányzat kiírásainál: az elmúlt három és fél évben legalább 880 millió forintnyi megbízást tudott összeszedni egyedüli indulóként a cég, s ebből bő 600 millió a hajdú-bihari önkormányzattól és annak cégeitől származik.
A hajdúsági zúzógép 2. (Rácz Róbert)
Fotó: Beliczay László / MTI
Legnagyobb fogásuk az a tavalyi "gyorsított meghívásos" tender volt, amelyen sikerült ellenfél nélkül megcsípniük egy kis híján negyedmilliárdos üzletet: az önkormányzati fenntartású iskolák, a pedagógiai és gyermekvédelmi szakszolgálat, valamint egy könyvtár és egy levéltár épületének négy évre szóló takarítását. Ugyancsak meghívásos pályázaton nyerték el egymagukban mindkét megyei szociális szolgáltató cég székhelyének és telephelyeinek tisztítási munkálatait három évre, bő 70 és közel 80 millióért, de számos építési (sok esetben egy-egy épület "akadálymentesítését" célzó) megbízást is egyetlen pályázóként szereztek meg. Csak a megyétől több százmillió forint értékben, de Hajdúböszörménytől és az Emmitől (illetve akkor még Nefmitől) is, sőt a hajdúböszörményi református templom uniós pénzekből finanszírozott - ezért kötelezően megpályáztatandó -, 32 milliót érő akadálymentesítését is egyetlen jelentkezőként vitték el.
További bő 300 milliónyi bevételhez mindössze egyetlen vetélytársat kellett legyűrni. A TÖMB így nyert nyílt eljáráson parkfenntartási és karbantartási munkálatokra 2010-ben - ugyancsak a megyénél - 236 milliót, míg rá egy évre a parlamenti fideszes kétharmad által bevezetett "közvetlen ajánlattételi felhívással" meghirdetett pályázaton 76 milliót Hajdúböszörménytől az egyik települési iskola "energetikai korszerűsítésére". A debreceni Modemtől kapott idei, két és fél évre szóló, bő 22 milliós takarítási megbízásuk is ebbe a műfajba tartozik.
Csak ezek után következnek azok a pénzek, amelyeket a TÖMB "rendes" meghívásos pályázatokon nyert, három vagy ennél több indulóval versenyezve.
Bevált recept
De miért indulhat oly gyakran vetélytársak nélkül a TÖMB ezeken a pályázatokon? Ha megnézzük az Emmi/Nefmi Debreceni Javítóintézete "letartóztatást végrehajtó részlegének" bővítését célzó tavalyi kiírást, okosabbak leszünk.
Eleve alkalmatlan volt az a pályázó (és esetleges alvállalkozója), amelyiknek a számláján "két éven belül akár egy alkalommal is 15 napot meghaladó sorban állás volt", vagyis ha ennél több ideig tartoztak bárkinek is. Alkalmatlan volt akkor is, ha a 2008-as, 2009-es, 2010-es "mérleg szerinti eredménye bármelyik évben kisebb, mint 0, azaz nem pozitív", valamint ha az ajánlattevő és a 10 százalék feletti alvállalkozó "a közbeszerzés tárgyából származó (magasépítési beruházás) - áfa nélkül számított - árbevétele a 2008-2009-2010. évek számtani átlagában nem éri el a nettó 180 millió Ft-ot". E feltételeket az építőipart különös erővel sújtó válság kellős közepén támasztotta az ajánlatkérő, amikor normál esetben jóformán lehetetlen ilyen eredményeket produkálni. (Legalábbis akkor, ha az adott cég nem kap folyamatosan megrendeléseket. A TÖMB viszont kapott.) Az a vállalkozás sem pályázhatott, amelynek "statisztikai létszáma" nem éri el az 50 főt, amely létszámból hat festő-mázoló, négy víz-, gáz- és fűtésszerelő, kettő erősáramú villanyszerelő, négy hidegburkoló, két lakatos, két ács kellett, hogy legyen.
A debreceni Modem (amelynek élére Gulyás Gábor igazgató éppúgy pályázat nélkül került, ahogy aztán a Műcsarnokhoz is) 2006. szeptember végén nyílt meg; 2007 februárjától már a TÖMB 2002 takarította, miután megnyerte az erre kiírt meghívásos pályázatot. 2011-ben a többi meghívott már neki sem futott a pályázatnak. Az ajánlattételi felhívás megszövegezése sejteti, miért nem: alkalmatlannak minősültek azon cégek, amelyek a megelőző három évben legalább egy esztendőn keresztül nem takarítottak legalább három "kulturális vagy közművelődési feladatot ellátó középületben", melyek közül legalább egynek olyannak kellett lennie, "ahol a napi takarítandó felület átlagos nagysága eléri a 2000 m2-t". Azt is kikötötte a felhívás, hogy a jelentkező cég alkalmazásában kell állnia legalább tíz OKJ-s végzettségű takarítónak, és egy olyan "felsőfokú végzettségű szakembernek, (...) aki a takarítási szolgáltatás minőség-ellenőrzésében legalább hároméves szakmai tapasztalattal rendelkezik". Közvetlen munkatársaival szemben nem támasztott ilyen szigorú követelményeket az ekkor a Műcsarnokot és a Modemet egyszerre vezető Gulyás: Petromán Lászlót anélkül tette meg a Műcsarnok kommunikációs igazgatójának, hogy bármilyen felsőfokú végzettsége lett volna. Petromán egyébként annak a Rácz Róbertnek volt 1994 és 2002 közt az üzlettársa (például a Kaméleon Dizájn Kft.-ben is, amelyet Gulyás Modem-igazgatóként folyamatosan foglalkoztatott), aki a TÖMB 2002-t múzeumtakarítási megbízásokkal is ellátó megyei önkormányzat közgyűlésének elnöke volt a kérdéses időszakban. A TÖMB 2002, mint arról említett online cikkünkben beszámoltunk, követte Gulyást a Műcsarnokba és az Ernst Múzeumba is.
Kapcsolatok
A jelenleg az Emmi parlamenti államtitkáraként tevékeny Halász János - aki ebben a ciklusban kormánytagként kizárólag azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy minden MSZP-s interpellációt elmúltnyolcévezéssel, minden LMP-s próbálkozást eszdéeszezéssel ver vissza, és egyedül a Jobbik Alföldi Róbert-fóbiája iránt tanúsít olykor némi megértést - az előző Orbán-kormány alatt az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága tagjaiból létrejött, az állami ingatlanok civil szervezetek közti elosztását felügyelő, azok pályázatait elbíráló albizottság elnökeként került reflektorfénybe 2001 első felében. (Akkori munkájáról lásd: Az utolsó tégláig, Magyar Narancs, 2001. június 28.) A sajtónak akkor hálás téma volt annak a bemutatása, hogy a kedvezményezett civilek nem elhanyagolható része zavarba ejtően szorosan kötődött a Fideszhez, sőt közülük többen közvetlenül Halász albizottsági elnök személyéhez. Az egyik ilyen álcivil szervezet volt a nagy tervekkel és igényekkel induló, azóta már megszűnt Magyar Diákok Kultúrájáért Egyesület (MDKE), amelynek 22 ingatlant juttatott az albizottság. Az egyesület élén a pályázat beadásakor Balázs Ákos debreceni fideszes önkormányzati képviselő, Halász János akkori kollégája állt, a bőkezű döntés idején azonban már egy Mező Barna nevű fiatalember. A Derecske és Térsége Fejlődéséért Alapítvány, amelynek szintén Mező volt a képviselője, elvitte az összes helyben kiosztott ingatlanrészt, egészen pontosan kilencet. Az MDKE a botrány hatására végül bizonyos ingatlanokat kénytelen volt visszaadni, Mező Barnát pedig mindenki elfelejtette. Lehet, hogy kár volt: legalább Hajdú-Biharban érdemes lett volna megjegyezni a nevét.
A botrányának kirobbanását követő év elején ugyanis Mező családja vállalkozást alapított TÖMB 2002 Bt. néven, amelynek két éven belül Mező sógora, Török Imre lett az ügyvezetője és a beltagja, a felesége - Mező Barna húga - pedig a kültagja. A 2006-os helyhatósági választásokat követően Hajdúböszörménynek fideszes polgármestere lett (a testületi többség addig is fideszes volt), és az addig stabil szocialista többségű Hajdú-Bihar megyei közgyűlésben is megfordultak az arányok. Mező Barna lokális karrierépítésbe fogott: a helyi önkormányzat városfejlesztési osztályvezetője volt, továbbá 2011-től a cégjegyzék tanúsága szerint átmenetileg a holdingba szerveződött városi cégek egyike, a Hajdúszoboszló Ipari Park Kft. ügyvezetője is. Mindezzel párhuzamosan pedig megkezdődött a számos megbízást bezsebelő TÖMB 2002 felívelése is, nem utolsósorban a Mezőt is foglalkoztató önkormányzat megbízásainak köszönhetően. Az igazán nagy összegű munkák azonban nem Hajdúböszörményből, hanem a fideszes országgyűlési képviselő, Rácz Róbert vezette megyei önkormányzattól érkeztek a TÖMB-höz; és e megbízásoktól is nyílik út Mező Barna felé. A 2010-ben újraválasztott Ráczot ugyanis Orbán Viktor néhány hónap múlva új posztra helyezte, 2011-től a Hajdú-Bihar megyei kormányhivatal vezetőjeként kell szolgálnia a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, Mező Barna nem maradt el Rácz mellől: elbúcsúzott böszörményi osztályvezetői állásától és a Rácz vezette kormányhivatal munkaügyi központjának igazgatója lett. Nemcsak Mező ment Ráczcal a kormányhivatalba, hanem számos olyan megyei intézmény fenntartói joga is, amelyekkel a TÖMB-nek dolga volt és lehet a jövőben. Mezőnek közös múltja van a javítóintézet bővítésekor a TÖMB-nek kedvező pályázati kiírást készítő Emmi államtitkárával, Halász Jánossal, közös a közelmúltja Hajdúböszörmény önkormányzatával, és közös a jelene Ráczcal, akinek az elnöki periódusában roppant sok megyei megbízás gazdagította a TÖMB-öt.
Némely hajdúsági megfejtők szerint a TÖMB szó Török Imre nevének első két betűjéből és Mező Barna monogramjából áll ösz-sze. (Rácz közgyűlési elnöki regnálása alatt egyébként a megyeháza alkalmazásában állt önkormányzati cégvezetőként a Halász-féle civil ingatlanosztás egy másik kedvezményezettje, Zámbori Tamás is; a jelek szerint Rácz Róbert nem feledkezik meg a Halász-árvákról, bármilyen magas polcra is helyezze őt a NER.)
A TÖMB 2002 megbízásairól akkor lesz teljesebb képünk, ha Hajdúböszörmény és Hajdú-Bihar megye önkormányzata elküldi a lapunk által az üggyel kapcsolatban kikért dokumentumokat (mindkét címzett már a törvényes határidőn messze túl jár). Annyit azonban így is tudunk, hogy az utóbbi időben akadt a TÖMB-nek egy újabb hűségesnek tűnő megrendelője, a főváros VII. kerületi önkormányzata. További ok az örömre, hogy nem is a TÖMB az egyetlen olyan hajdú-bihari vállalkozás, amely felkeltette a pesti belső kerület figyelmét. A Captatio Bt. nevű közbeszerzési tanácsadó céget a TÖMB 2002 Kft. mindkét kedvenc megrendelője, Hajdúböszörmény és a megyei önkormányzat egyaránt foglalkoztatta. Utóbbiban, tekintve, hogy a cég debreceni, nem volna semmi különös, ahogy abban sem, hogy a TÖMB több nyertes közbeszerzését is a Captatio bonyolította. Meglepő viszont, hogy az önkormányzati választások után Fidesz-vezetésűvé vált Erzsébetváros is élénk érdeklődést mutatott mindkettejük iránt, amint arra Moldován László, az LMP helyi képviselője felhívta lapunk figyelmét. A TÖMB 2002 takarítási és építési közbeszerzést is nyert a budapesti kerülettől és a kerületi vagyonkezelőtől, összesen nagyjából 35 millió forint értékben. További bő hatmillióért közbeszerzés nélkül kapott takarítási megbízást, és a vagyonkezelő vezetésének tájékoztatása szerint más módon is foglalkoztatták a céget, de ezekhez a szerződésekhez egyelőre nem férhettünk hozzá. A közbeszerzések egyike sem volt nyílt, és korántsem világos, mi indokolja, hogy egy viszonylag egyszerű építési feladat ellátására vagy pláne takarítani Hajdúböszörményből hívjon vállalkozót egy pesti kerület - ráadásul a kétféle munkára ugyanazt -, és az Erzsébetvárossal ez év elejétől szerződő Captatio Bt. esetében is feltehető ugyanez a kérdés.
(Köszönet Kácsor Zsolt, Porcsin Zsolt és Simon Zoltán segítségéért.)
