Publicisztika

„A Magyar Narancs nem jogforrás”

  • Bod Péter
  • 2012. április 24.

Kis-Magyarország

Az orosházi polgármester a helyi nyilvánosság korlátozása kapcsán emlegetett fel minket.

Múlt pénteken az orosházi képviselő-testületi ülésen egy ellenzéki képviselő a narancs.hu cikkére hivatkozva tette fel a következő kérdést: „Meddig akarja a városvezetés fenntartani azt a törvénytelen állapotot, hogy a testületi ülésről kizárólag a városi tévé készíthessen felvételt?” Amellett, hogy a természetes jogérzékkel rendelkezők számára is több mint aggályos lehet az ülés közvetítésének kizárólagosságát rögzítő passzus, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) állásfoglalása alapján ez a gyakorlat még enyhe megfogalmazásban is teljesen jogellenes.

Dancsó József


Dancsó József

Fotó: MTI

Dancsó József fideszes polgármester a következőképp reagált minderre: „A Magyar Narancs nem jogforrás.” Izmosnak aligha nevezhető érvelése során – a címben is jelzett kijelentés után – gyorsan az „úgy érzem, nem követtünk el törvénytelenséget” álláspontjára helyezkedett. Hiszen ha a frontvonalakat nézzünk, akkor egyik oldalon a TASZ koherens jogi levezetése áll, a másikon egy nem jogvégzett ember érzései. „A jogi kifogásokat a jegyzőnek kell jelezni” – hangzott el még a válaszban. Ezt azonban a helyi ellenzék két hónapja megtette, mégsem történt semmi…

Megjegyeznénk, hogy egy képviselő-testület működése során aligha tartozik a „full extrás” szolgáltatások közé, hogy ne eleve jogellenes szerződéseket és előterjesztéseket fogadjanak el. Ahogyan az sem „extra”, hogy a törvényesség őre még a napirendre vétel előtt jogi normakontrollnak veti alá az előterjesztéseket – így az önkormányzat és a saját médiacége közötti közszolgáltatási megállapodást is.

De idézzünk még a polgármesteri válaszból, amely innentől követhetetlenné vált, nem mintha eddig logikailag könnyen lenyomozható lett volna!

Az olyan kijelentéstől, miszerint a„ nyilvánosságot nem a Fidesztől kell félteni”, egyenesen odáig ívelt a polgármesteri érvelés, hogy az újságírókat mindig is szívesen látják az üléseken, még ha ellenzékiek, akkor is. Dancsó utalt rá, hogy az MSZP-s városvezetés idején még közvetítés sem volt, ami nyilván nem vet jó fényt a helyi szocikra, csak hát most nem ez a téma. (Másfelől a szocik idejében két megyei napilap ma már felfoghatatlan terjedelemben számolt be a helyi testületi ülésekről, de ez sem ide tartozik.) 

Az azonban már sokkal inkább, hogy miután a Fidesz Orosházán – és az ország sok önkormányzatában – éppen hatalmon van, a helyi nyilvánosságot igenis tőle kell félteni. Lehet az LMP-től és a szocialistáktól is, de annak nincs sok értelme. A független sajtó jelenléte egy testületi ülésen nem tartozik a „főkegyúri jogok” közé, az orosházi helyzet összevisszaságát pedig jól szemlélteti, hogy ezúttal nem csak az önkormányzat operatőre rögzítette az ülést, miközben a szerződés ezt a lehetőséget eleve kizárja.

Mindenről beszélt Dancsó József, csak éppen az eredeti (a törvénytelen állapotra vonatkozó) kérdésről nem. Talán nem véletlen, hogy sem ő, sem a város médiacégének vezetője nem reagált korábbi megkereséseinkre. Hallgatásuk mindennél beszédesebb volt, ahogyan a polgármester válasza is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.