Publicisztika

„A Magyar Narancs nem jogforrás”

  • Bod Péter
  • 2012. április 24.

Kis-Magyarország

Az orosházi polgármester a helyi nyilvánosság korlátozása kapcsán emlegetett fel minket.

Múlt pénteken az orosházi képviselő-testületi ülésen egy ellenzéki képviselő a narancs.hu cikkére hivatkozva tette fel a következő kérdést: „Meddig akarja a városvezetés fenntartani azt a törvénytelen állapotot, hogy a testületi ülésről kizárólag a városi tévé készíthessen felvételt?” Amellett, hogy a természetes jogérzékkel rendelkezők számára is több mint aggályos lehet az ülés közvetítésének kizárólagosságát rögzítő passzus, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) állásfoglalása alapján ez a gyakorlat még enyhe megfogalmazásban is teljesen jogellenes.

Dancsó József


Dancsó József

Fotó: MTI

Dancsó József fideszes polgármester a következőképp reagált minderre: „A Magyar Narancs nem jogforrás.” Izmosnak aligha nevezhető érvelése során – a címben is jelzett kijelentés után – gyorsan az „úgy érzem, nem követtünk el törvénytelenséget” álláspontjára helyezkedett. Hiszen ha a frontvonalakat nézzünk, akkor egyik oldalon a TASZ koherens jogi levezetése áll, a másikon egy nem jogvégzett ember érzései. „A jogi kifogásokat a jegyzőnek kell jelezni” – hangzott el még a válaszban. Ezt azonban a helyi ellenzék két hónapja megtette, mégsem történt semmi…

Megjegyeznénk, hogy egy képviselő-testület működése során aligha tartozik a „full extrás” szolgáltatások közé, hogy ne eleve jogellenes szerződéseket és előterjesztéseket fogadjanak el. Ahogyan az sem „extra”, hogy a törvényesség őre még a napirendre vétel előtt jogi normakontrollnak veti alá az előterjesztéseket – így az önkormányzat és a saját médiacége közötti közszolgáltatási megállapodást is.

De idézzünk még a polgármesteri válaszból, amely innentől követhetetlenné vált, nem mintha eddig logikailag könnyen lenyomozható lett volna!

Az olyan kijelentéstől, miszerint a„ nyilvánosságot nem a Fidesztől kell félteni”, egyenesen odáig ívelt a polgármesteri érvelés, hogy az újságírókat mindig is szívesen látják az üléseken, még ha ellenzékiek, akkor is. Dancsó utalt rá, hogy az MSZP-s városvezetés idején még közvetítés sem volt, ami nyilván nem vet jó fényt a helyi szocikra, csak hát most nem ez a téma. (Másfelől a szocik idejében két megyei napilap ma már felfoghatatlan terjedelemben számolt be a helyi testületi ülésekről, de ez sem ide tartozik.) 

Az azonban már sokkal inkább, hogy miután a Fidesz Orosházán – és az ország sok önkormányzatában – éppen hatalmon van, a helyi nyilvánosságot igenis tőle kell félteni. Lehet az LMP-től és a szocialistáktól is, de annak nincs sok értelme. A független sajtó jelenléte egy testületi ülésen nem tartozik a „főkegyúri jogok” közé, az orosházi helyzet összevisszaságát pedig jól szemlélteti, hogy ezúttal nem csak az önkormányzat operatőre rögzítette az ülést, miközben a szerződés ezt a lehetőséget eleve kizárja.

Mindenről beszélt Dancsó József, csak éppen az eredeti (a törvénytelen állapotra vonatkozó) kérdésről nem. Talán nem véletlen, hogy sem ő, sem a város médiacégének vezetője nem reagált korábbi megkereséseinkre. Hallgatásuk mindennél beszédesebb volt, ahogyan a polgármester válasza is.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.