A megfizetett turista – Villámportré Fazekas Sándor agrárminiszterről

Orbán Viktor szerint Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter nem távozik a kormányból. Pedig a saját tárcája leépítéséhez szótlanul asszisztáló, számos botrányhoz az arcát adó hivatalnok eddigi működése igencsak ellentmondásos.

„Nem is kacsa, hanem vadkacsa” – kommentálta Orbán Viktor miniszterelnök a Fazekas Sándor agrárminiszter menesztéséről szóló értesülést múlt kedden újság­írók előtt, az Országház folyosóján. A szakmában ennek ellenére makacsul tartja magát a híresztelés az alaposan megnyirbált hatáskörű főhivatalnok közeli távozásáról.

Jelzők

Orbán már ezerszer kirúghatta volna miniszterét a meghirdetett agrárpolitikai célok semmivé válása (lásd: Ábránd és valóság, Magyar Narancs, 2012. január 19.), a furcsa személyi ügyek miatt, esetleg hozhatott volna arcmentő döntést az egyértelműen negatív visszhangot keltő állami földbérleti pályázatok okán (ezekről lásd: Beavatkozó egyenirányítás, Magyar Narancs, 2012. június 3.) – mégsem tette. Jellemző, hogy manapság azért veszik sokan biztosra a távozását, mert Fazekas visszabeszélt a miniszterelnöknek, márpedig a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az ilyesmit nem díjazzák. Orbán tudniillik a saját állítása szerint szólt a tárcáknak még a brókerbotrányok kipattanása előtt, hogy a „rossz” cégben levő pénzeket a jó gazda gondosságával mielőbb mentsék ki. A földművelésügyi tárca felügyelete alatt működő Állami Tartalékgazdálkodási Nonprofit Kft. pénzéből azonban mégis elszállt 412 millió forint. A tárcát emiatt kritizálták, de Fazekas nem hagyta annyiban: közölte, hogy ő igenis jó gazda volt, hiszen nem a miniszterelnök által megjelölt X brókernél tartották a pénzt, hanem Y-nál, egyebekben pedig minisztériuma szó szerint végrehajtotta a legfelsőbb helyről érkező parancsot.

 

Fotó: MTI

Fazekas Sándor körül mindenesetre fogy a levegő; jelzi ezt az is, hogy a szakmában egyre kevésbé veszik komolyan őt és a hivatalát. „Megtekintésügyi miniszternek”, „az ország legjobban fizetett turistájának” nevezik – s Fazekas mindkettőre bőven szolgáltat okot. Miniszteri működése során fokozatosan átállt egyfajta kiránduló üzemmódra, így az utóbbi időszakban munkaidejének jelentékeny hányadát fordította szárító, mangalicatelep vagy éppen negyvenméteres bekötőút átadására, böllérfesztivál megnyitására, sőt egy olyan hortobágyi csár­dáéra is, amit másnap be is zártak. Ezek olyan programok, amikre a klasszikus kormányzati protokoll szerint többnyire „a hivatali ­teendőkre” hivatkozó udva­rias elutasítás a válasz azzal, hogy a jeles eseményen természetesen valamely megbízottja képviseli majd a minisztert. Fazekas azonban fáradtságot nem ismerve elmegy mindenhova. S ha már ott van, mond is valamit, utána meg minden másképpen van. Például három éve azt nyilatkozta, hogy „a következő hónapokban végig­látogatom valamennyi nemzeti parkunkat, hogy népszerűsítsem őket, felhívjam a figyelmet különleges szerepükre”. Néhány napja azonban az Országgyűlés éppen az ő előterjesztése nyomán olyan törvénymódosítást fogadott el, amely gazdaságilag súlytalanná teszi a nemzeti parkokat azzal, hogy a Nemzeti Földalap rendelkezési jogába vonja a terüle­teiket. (Lásd: „Alighanem az új bérlők névsora is megvan”, Magyar Narancs, 2015. március 26.)

Ez persze apróság mindahhoz képest, ami az elmúlt öt évben az agrártárca környékén történt. Néhány beavatotton kívül például eleve senki nem értette, hogyan lehetett a Karcagi Gépgyár Rt. jogi előadójából, majd egy átlagos kisváros agrárszakmailag jószerivel inkompetens polgármesteréből 2010-ben vidékfejlesztési, majd 2014-től földművelésügyi miniszter.

A szolnoki vonal

Az 52 éves Fazekas Sándor középpolgári családból származik. Karcagon többen is azt mondták lapunknak, hogy a Fazekasék rendes-dolgos família, szépen kitaníttatták a fiukat a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, és „most is rendesen élnek”. A hivatalos életrajz szerint az ország egyik legfiatalabb polgármestere lett, amikor az 1990-es önkormányzati választás után a helyi képviselő-testület mindössze huszonhét évesen megválasztotta a város első emberé­nek. Az önkormányzati választási reform után 1994 és 2006 között további négy alkalommal választották meg – immár közvetlenül – polgármesternek, fideszes jelöltként. 1994 és 1998 között, valamint 2002-től tagja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlésnek (1994–1998, valamint 2002–2006 között frakcióvezető is volt). 1998-ban a Kunszövetség elnökévé is megválasztották.

Gyakorlatilag alapító tag a Fideszben, tagsági igazolványát 1989-ben állították ki. 1998 óta országgyűlési képviselő. Betöltött jó néhány egyéb tisztséget is, például a 2002-ig tartó ciklusban az ügyrendi, valamint a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság, illetve 2001–2002-ben a nemzetbiztonsági bizottság tagja, továbbá frakcióvezető-helyettes volt; sőt részt vett az akkoriban nagy figyelmet keltő Pallag László-féle „olaj­bizottság” munkájában is. A 2002-es választáson kizuhant a parlamenti patkóból, de 2006-ban pártja Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi listáján ismét mandátumhoz jutott. 2007-ig a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság, majd 2010-ig az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként dolgozott. 2009-ben a Magyar Önkormányzatok Szövetsége társelnökévé választották.
A 2010-es országgyűlési választáson újra a Fidesz és a KDNP Jász-Nagykun-Szolnok megyei listájáról került az Országgyűlésbe.

Elkötelezett pártemberről beszélünk tehát; ez Karcag elmúlt két és fél évtizedén meg is látszik. A városban a klasszikus értelemben vett pártpolitizálás gyakorlatilag nem létezik, az intézményekben a kormányerő megbízható emberei a vezetők, a külső szolgáltatásokra hasonló körből fogadnak be vállalkozói aján­latokat. Az MSZP-nek helyi szervezete sincs (csak egy telefonszám és cím jelzi, hogy valaha volt ilyen), az LMP és a hasonló kisebb formációk egy-egy szervezővel, ügyvivővel vannak jelen. A civil szervezetek vagy kizárólag „polgári” jellegűek, vagy olyan lokálpatrióta kezdeményezések, amelyek szinte minden kisvárosban létrejöttek az iskolák, a helyi művelődés, közösségi gazdálkodás stb. segítésére. A Jobbik – a hasonló szociális és egyéb adottságokkal rendelkező más településekhez képest – jóval szerényebb létszámmal üzemel, és helyi forrásaink szerint a jelenlegi polgármester, Dobos László (Fidesz–KDNP) konkrét ügyekben nem zárkózik el együttműködni a szélsőjobboldali párttal. Karcag az elmúlt évtizedekben valóban fejlődött; látványosan nagy beruházása ugyan nincs, de a településkép, az épületek, a városközpont egyfajta „módos falut” mutat (a helyiek szerint ez a Nagykunság fővárosa).

Ám Fazekas Sándor szinte biztosan nem e lassú, de ütemes fejlődés eredményeként lett agrárminisztere a második Orbán-kabinetnek. De nem is a parlamenti munkája alapján. Korábbi felszólalásai között egyet sem találunk, amely bármilyen módon érintette volna a klasszikus értelemben vett agrárszakmát. Az országgyűlési honlap adatai szerint szót emelt a „diktatórikus vasútfelszámolások”, a vidéki kisvasutak jövője, a helyi tömegközlekedés kiszervezése ügyében, de forszírozta azt is, milyen közegészségügyi szabályozással lehetne megkönnyíteni a szabadtéri rendezvények, főzőversenyek megtartását.

Több kormányközeli forrásunk (köztük két országgyűlési képviselő, egy magas beosztású tisztviselő, és két, jelenleg gazdasági társaságnál dolgozó üzletember) egybehangzóan állította: Fazekas Sándor a Fideszben ma is erős érdekérvényesítő erővel jelen levő „szolnoki vonal” határozott nyomására lett vidékfejlesztési miniszter 2010-ben. Ebbe tartozik a jelenlegi gazdasági miniszter, Varga Mihály, és kissé lazábban, de a híresztelések szerint mégis jelentős szerepet játszva a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó is. A bennfentes információk szerint a tárca körüli fejleményekre több éven keresztül a Fidesz közvetlen gazdasági holdudvarába tartozó szolnoki ügyvédnek, Nyerges Zsoltnak volt döntő befolyása, még ha ő maga erősen a háttérbe húzódott is. A Közgép-tulajdonosként sokszoros milliárdossá lett vállal­kozó akkor vált a semmiből ismertté, amikor kiderült, hogy az első Orbán-kabinet idején a gyakorlatilag ingyen (elnézést kérünk: „dolgozói privatizáció” útján) magánkézbe adott és hosszú távú, ma is érvényes földbérlettel megtámogatott 12 állami gazdaság ügyében ő volt a fő eljáró ember. Egyes számítások szerint a tranzakciókkal (számolva a közvetlen és pályázható támogatásokkal is) mintegy 60-65 milliárd forintnyi működő közvagyon került ekkor a barátok kezébe, lényegében nulla forintért – ezért bizony járt a hála.

A nagyember

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Például Fazekas ellenvetés nélküli kinevezése 2010-ben. A miniszter alig néhány hete volt hivatalában, amikor szállingózni kezdtek az első suttogó hírek arról, hogy az új főnök szinte mindenkit lecserél az agrártárca környékén, és az erre vonatkozó üzenetek Szolnokról érkeznek. E sorok írója egy parlamenti büféasztalnál volt a fültanúja két minisztériumi tisztviselő (egyik sem dolgozik már az agrártár­cánál) beszélgetésének, mely a sajtos és a ­töpörtyűs pogácsa közötti nehéz választást tárgyazta. Egyikük végül a sajtosra szavazott, mire a másik megkérdezte: „Attilával egyeztettél?” Attila Nyerges Zsolt testvére, egy állat­orvosi végzettségű „nem közszereplő” (aki 2012-ben Németh Lászlóné fejlesztési miniszter politikai főtanácsadója is lett), és Fazekas hivatalba lépése után lényegében az ő jóváhagyásával ment a személyzeti ügyek alakítása az új Vidékfejlesztési Minisztériumban.

Nem lépett

A személycseréket több forrásunk szerint félig sem úriemberként vitte végig Fazekas Sándor. Akadt olyan kutató, akinek több elismert szakpublikációja volt, mint az egész Kossuth téri személyzetnek együttesen, de kirúgásakor azt kapta elbocsátó szép üzenetként, hogy itt megoldókra, nem okoskodókra van szükség. Az emlékezetes Ángyán-affért is furcsán kezelte a miniszter. A parlamenti államtitkárnak kinevezett gödöllői professzort Orbán Viktor többször is „személyes jó barátjának”, egyik legfontosabb tanácsadójának nevezte. Lényegében Ángyán írta az elvileg ma is érvényes agrárstratégia passzusait. 2011 végén, részben ezek be nem teljesülése miatt, de főleg az állami földbérletek miatti botrány okán súlyos konfliktus alakult ki a Nemzeti Földalap vonatkozó döntéseiért törvényességi alapon egyszemélyi felelősséget vállaló miniszter és az azokat nyilvánosan kritizáló első számú beosztottja között. Az eredmény ismert, Ángyán távozott. (Lásd: Jobbra el, Magyar Narancs, 2012. február 26.) Ám a kialakult helyzetben Fazekasnak is fel kellett volna ajánlania a lemondását – Ángyán ugyanis hivatalos kimutatásokkal tette nyilvánvalóvá, hogy a mindennapok intézkedései ellentmondanak azoknak az agrárstratégiai téziseknek és céloknak, amelyeket a miniszter az aláírásával hivatalos programmá emelt.

Fazekasnak manapság is akadnak káderpolitikai gondjai. Például előzetes letartóztatásban várja sorsa alakulását a felügyelete alá tartozó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal általa kinevezett elnökhelyettese és három bűntársa, akik az eddigi adatok szerint milliárdos nagyságrendben tettek kísérletet a föld­alapú támogatások (a jelenleg hektáronkénti mintegy hetvenezer forint) jogosulatlan igénybevételére. Külön történet Kiss Szilárdé (szintén előzetesben ül), aki egykori moszkvai agrárattaséként keveredett mindenféle homályos ügyekbe. Fazekas miniszter számos rendezvényen mutatkozott a társaságában, az ő aláírásával ment a külügybe a Kiss diplomata-útlevelének szükségességét igazoló okirat is, sőt egy ízben a keleti nyitás kulcsembereként jellemezte a durva csalási gyanúba keveredett üzletembert. 2013 elején Fazekas bejelentette, hogy Horváth Istvánt (Fidesz), az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának alelnökét kérte fel, hogy miniszteri biztosként felügyelje a sertésprogram végrehajtását. Bő egy év múlva ki kellett javítani az erről szóló rendelkezést, mert eredetileg „miniszteri megbízott” tisztségről szólt a stallum, de az elnökhelyettes „biztosként” szerepelt mindenhol (a költségek is ehhez igazodtak) – végül is nem lehet mindenre odafigyelni.

A legújabb sztori, a karcagi „Marcsikáé” a legfurcsább. Egy helyi cég, a Kun-Mediátor Kft. vezetője, Dobrai Sándorné 15-20 milliárd forint betét elsikkasztása miatt áll körözés alatt; a helybeliek állítása szerint épp Mexikóban dekkol. Az „OTP-s Marcsikaként” ismert nőről Fazekas azt állította, hogy soha nem volt vele kapcsolatban, így nem is tudta, valójában mit művel. Csakhogy 2005-ben egy lapunkhoz eljutott jegyzőkönyv szerint maga Fazekas Sándor akkori karcagi polgármester javasolta (személyes ajánlással!), hogy öt évvel hosszabbítsák meg a kft.-vel a bérleti jogviszonyt, amelyet a képviselő-testület meg is szavazott. E sorok szerzőjét egyszerűen kinevették a városban, amikor fölvetette, vajon tényleg tudnia kellett volna-e a korábbi polgármesternek Marcsika dolgairól. „Ugyan már, húsz évig vezette a várost, nem is rosszul egyébként, pont ezt ne tudta volna?” – érkezett a válasz.

Hang nélkül

A párthű katona egyetlen zokszó nélkül asszisztált saját tárcája ízekre szedéséhez, szakmai kiüresítéséhez. Hagyta, hogy olyan kulcsfontosságú területi intézmények, mint például a növény- vagy állat-egészségügyi hivatalok egyetlen rendelettel az akkor még a Navracsics Tibor felügyelte megyei közigazgatási hivatalokhoz kerüljenek. Nem volt egy szava sem, amikor a termelői kapcsolattartás legfontosabb szakemberei, a falugazdászok a közben megalakult Nemzeti Agrárkamara kere­tein belül kezdtek dolgozni, s ezzel a minisztérium elveszítette a mindenkori területi kapcsolattartás legfontosabb bázisát. (Mellesleg több informátorunk is úgy véli, a kamaránál átgondoltabb, rugalmasabb szakmai munka folyik, mint az agrártárcánál.)

Aztán az eredetileg legfeljebb vidékfejlesztési tapasztalattal rendelkező miniszter kezéből tavaly három nap alatt kivette az agrárstratégiai szempontból kulcsfontosságú vidékfejlesztés ügyét Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. De ott van néhány konkrét dolog is, aminek a megvalósítása vagy kudarcos próbálkozásnak bizonyult, vagy igazából meg sem kezdődött. Elvesztettük a pálinkaháborút, a földtörvényünk uniós normakontroll előtt áll,
a valós állatállomány inkább stagnál, mint növekszik, a kedvezőtlen gazdaság- és birtokszerkezet minden próbálkozás ellenére változatlan és így tovább. A jelenlegi földművelésügyi és agrárpolitika nem egyéb napi játszadozásnál az éppen kiszemelt kedvezményezettek és a „megbüntetendők” kedvére vagy kárára – és Fazekas mindezt hűséggel kiszolgálja.

Éppen ezért lehet, hogy tényleg „vadkacsa” a menesztéséről szóló hír. Végül is a megfelelő személy a feladatra. Felelőssége már szinte nincs is.