Csobánka

Bevállalt cenzúra

  • Kleer László
  • 2011. november 15.

Kis-Magyarország

Újból saját lapot indít a csobánkai önkormányzat. A főszerkesztő havi 70 ezerért azt is megteszi, hogy megjelenés előtt cenzúráztatja a lapot a főpolgármesterrel. Mindezt szerződésbe is foglalták.

A csobánkai önkormányzat annyira „vágyott” a helyi nyilvánosságra, hogy az idei költségvetésben nulla forintot szavazott meg a helyi lapra. Ennek ellenére lakossági nyomásra, pár héttel ezelőtt kiírtak egy, az újság kiadására és szerkesztésére szóló pályázatot. Erre jelentkezett is egy szentendrei lakos, s miután más jelentkező nem akadt, az illető könnyedén vette az akadályt: most havi hatoldalas lapot készít négyszáz példányban 70 ezer forintért.

 

A polgármesternek mindent látnia kell


A polgármesternek mindent látnia kell

Az igazán érdekes az, hogy az önkormányzat és az új szerkesztő közösen összeállított egy szerződéstervezetet, amelyben meglepő részletek is helyet kaptak. Többek között az, hogy a szerkesztő a közlésre szánt anyagokat előre jelzi a polgármesternek, majd nyomdába adás előtt „adategyeztetés” céljából a kész lapot elektronikus úton elküldi neki, és ő ezt 48 órán belül jóváhagyja. Magyarán a szerződésben szentesítették a cenzúrát.

 

Ezt a szöveget aztán a képviselő-testület elé terjesztették elfogadásra, ami azt jelenti, hogy a jegyző törvényességi szempontból nem talált rajta kifogásolni valót. Az egyik képviselő azonban gyanút fogott, és megkérdezte a pályázót, ha vele készít a szerkesztő interjút, akkor azt is elküldi-e a polgármesternek engedélyeztetésre megjelenés előtt? „Igen” – válaszolta erre a szerkesztő. Ez a megoldás némi vitát váltott ki a képviselő-testületben, végül az egyik képviselő azt javasolta, hogy mivel a cenzúrázást úgysem tudják megakadályozni, legalább ne írják le a jegyzőkönyvbe.

 

Hogy így lett-e vagy sem, azt egyelőre nem tudni, mert a képviselő-testületi ülések jegyzőkönyvei hónapokkal később kerülnek nyilvánosságra a csobánkai önkormányzat hivatalos honlapján. Az utolsó olvasható jegyzőkönyv november elején a 2011. áprilisi – azaz hat hónap múlva ezt a döntést is megismerhetjük. A végeredmény szempontjából azonban szinte mindegy is, mire jutottak „hivatalosan”, hiszen a szerkesztő hozzáállása garantálja a megoldást.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.