Csak a remény maradt – Ózd múltja és útja a Jobbikhoz

Borsod második legnépesebb városa évtizedek óta küzd problémáival. Ózdon arra kerestük a választ, vajon miért a Jobbik 27 éves jelöltje lett a polgármester. Hamar arra jutottunk: nem nyerhetett más.

Margitnak hívják, 60 éves, mellette ülök az ózdi buszon. „Mindig is élelmiszeres voltam. Eladtam, a 80-as években végig a kohó mellett dolgoztam. Még a 90-es években se volt rossz, akkor boltot vezettem, de a két gyerek miatt nem bírtam. ’95-ben elváltam. Aztán Ózdon már nem volt munka, az egyik faluban volt egy üzem, elektronikus alkatrészeket gyártottunk vasúthoz, de aztán a szemem gyengült, 50 százalékos rokkantnyugdíjas vagyok ’98 óta. Próbálkoztam a Jabilnál Tiszaújvárosban, de a szemem miatt nem kellettem. Ózdon semmi, szóval elkezdtem gyümölcsözni. Mentem mindenhova, az Alföldre meg Siófokra is. Aztán meghalt az élettársam, és a fiúk is elmentek. Szedtem, amit kellett. Alma, barack, a dió volt a legrosszabb, azt négykézláb kell, mint az állatok, és ötven után nehezebben megy, sokat szedtem zöld­babot is, azért is hajolgatni kell. Négy éve a vágóhídon vagyok. Csomagolok, korábban bontottam. Csirkét, mit. Napi 14–16 óra, aztán vissza a panzióba, alvás, éjfélkor kezdünk. 450-et kapunk óránként, de a vállalkozó, aki felvesz minket, az megkapja az 1500 per órát. Csak a szállás, a kajánk, meg kéthetenként hoz Ózdra minket, mert vagyunk onnan többen, szóval azt mondja, ennyit von belőle. Egy hónapban így lesz meg a 70 ezer, amiből ad néha előleget. Különben el akartam jönni onnan, de tudom én, hány éves vagyok, és ki vesz fel ilyenkor egy gyengénlátót? F.-ben amúgy nem szeretnek minket, ózdiakat, az terjed rólunk, hogy lopunk. Pedig nem. Már hogy lopnék?” A fiaival ma már nincs túl jóban, az apjuk miatt összevesztek. Úgy néz ki, a karácsonyt egyedül tölti. „De nem panaszkodom. Ez van. Én előrenézek. Hallom, hogy négy órába keresnek konyhai kisegítőt az ózdi menzán. Az jó lenne, még ha csak négy óra, még az is jobb lenne, mint most. Holnap benézek, hátha.”

Ózdi látkép

Fotó: MTI

A városban gyerekfestmény fogad minket, rajta felirat: „Ózd, az újrakezdés városa.” „Az elmúlt 25 évben az újrakezdés itt egyvalakinek biztos nem sikerült, és az pont Ózd volt” – mosolyog a szövegen egy járókelő. „Máshol a gyár a város szélén van, Ózdon viszont a város épült a kohó köré. A gyár nélkül nem lenne ez a város, csak hát mindaz, amit a szocializmusban elértünk, az egy mesterséges duzzasztás eredménye volt. Ebből van az összes problémánk, de ezért élünk épp itt” – mondja már egy vállalkozó.

Szíved helyén gyár dobog

1848-ban még csak 350 ember élt itt. A szabadságharc évében épült a vasgyár, ami új pályára állította az addig mezőgazdaságból élő falut. Hamarosan munkáskolóniák épültek az érkező dolgozóknak, aztán 1940 lett az új fordulópont: egyesítették Ózdot a közeli Bolyokkal és Sajóvárkonnyal, az így létrejött nagyközség lakossága már húsz­­ezer fölötti. A háború után megindult a kohászat szocialista felfuttatása, aminek eredményeként – miközben felsőbb elhatározásra 1979-ben újabb öt községet csatoltak a városhoz – Ózdon 1985-ben 48 990 lakost regiszt­rálnak.

 

Fotó: Benkő Imre

Aztán a lejtmenet. Az ózdi ko­hó – ahol az ország vasúti sínjeinek nagy része készült – veszteséges és technikailag sokkal elavultabb lett a konkurenciához képest. „Egymillió tonna acél tíz­ezer emberrel nem megy sehova a világon. Egymillió tonna acélhoz egy közepesnél hatékonyabb világban 2-3 ezer dolgozó tartozik” – magyarázta Berecz Frigyes ipari miniszterként Almási Tamás dokumentumfilmjében. A KGST összeomlásával megszűntek azok a piacok, amelyek addig az Ózdi Kohászati Üzemektől vásároltak.

A kilencvenes évek eleje a folyamatos elbocsátások időszaka lett. 1992-ben megszűnt az acélgyártás. Kisebb magáncégek alakultak, de ezek közel sem tudtak annyi embert foglalkoztatni, rá­adásul a környék bányái – Farkaslyuk, Putnok, Királd – is hasonló sorsra jutottak rövid időn belül. Ózdon 14 ezer munkanélküli lett. „Ez nemcsak a kohóról szólt. Hiszen ha nincs munkám, kevesebbet költök, nem veszek ruhákat, kevesebb húst eszek, nem megyek étterembe. A város szélén lakom, régen, amíg hazaértem, addig volt kilenc kocsma. Ma már csak egy van” – mondja István, aki 14 évesen, az 50-es évek közepén kezdett dolgozni lakatossegédként, majd beszerzőként folytatta.

 

Fotó: Benkó Imre

Az elmúlt harminc év alatt Ózd lakosságának harminc százalékát vesztette el. A hivatalos adatok szerint ma 32 ezren lakják a várost, de sokan állítólag nem jelentkeznek ki, tehát a valós szám ennél is kevesebb. A műszaki értelmiségi a fővárosban, a villanyszerelő Auszt­riában, a hegesztő Németországban, a fizikai melós a kazah olajmezőkön, Tengiz mellett: néhány példa, amit a helyiek ismerőseik munkáiról mondanak. A munkanélküliség 20–24 százalék körüli, de lehet több is, mert úgy tudjuk, sokan be sem jelentik, hogy állást keresnek. A kohó után bezárt a húsüzem, a kenyér- és a ruhagyár, és temérdek munkahely szűnt meg a vendéglátásban és a kereskedelemben is. Ma még a külföldi tulajdonú cégek tartják meg valamelyest a várost: a Ge­neral Electric (GE) telepén 15 éve gyártanak kismegszakítókat 1200–1400 munkással, az autóipari alkatrészeket gyártó Jonhson Electric ezres nagyságrendben foglalkoztat, míg a német tulajdonban lévő Ózdi Acél Művekben (OAM) 500 fő dolgozik. Nagy foglalkoztatónak számít a Tesco, a Spar és a Lidl. Jól mutatja a jelenlegi viszonyokat, hogy a közeli Járdánházán nemrég egy ukrán befektető felvételt hirdetett 60 ember számára, ám a kopásálló anyagot gyártó üzemben csupán 12 ember kezdheti el a munkát, mert ennyien rendelkeztek megfelelő képzettséggel.

Háborús állapotok

Ha a legnagyobb problémákról kérdezzük a helyieket, rendre ugyanott lyukadunk ki. „Ha út nincs, akkor semmi sincs” – vágja rá a vállalkozó. Ózdot nehéz megközelíteni, de legalábbis nehezebb, mint más borsodi nagyvárost, és ez épp elég verseny­képességi hátrányt okoz. Noha Budapesttől a 155 kilométeres távolság nem tűnik leküzdhetetlennek, kocsival két és fél óra az út, ami buszon már majdnem három óráig tart, vonattal pedig nem is érdemes próbálkozni. A legrövidebb az M3-as, 21-es, 23-as, 25-ös útvonal, aminek az utolsó 60 kilométere a kamionok rémálma a szerpentinnel, a roncsolt, több helyütt lezárt szakaszaival. „Ha körbenézünk a megyében, javuló utakat látunk. A sztráda Miskolcig átszeli Dél-Borsodot, a 26-os Sajószentpéterig már többsávos, de felújítják a 37-es utat, Edelényig a 27-es egy részét, a 21-est pedig Salgótarjánig. Ezek mind Ózd esélyeit rontják” – folytatja a vállalkozó. Nem hiába ígérte Orbán Viktor az önkormányzati választások előtt, hogy négysávos utat építenek innen a 21-esig. „Az nagyon jó, hogy a négy év kormányzás végére a miniszterelnök úr is észrevette ezt a problémát. Mondjuk nem ő volt az első, a szocialistáknak is feltűnt, és hát ők se csináltak semmit. Nem egészen véletlenül: itt alagutat kellene építeni, és a többi rész is nagyon keskeny sok helyen, meg ez a rész a Mátra és a Bükk mögött végig dimbes-dombos. Rengeteg pénzről lenne szó.”

A falvak összekapcsolásából létrehozott Ózd hosszan, dombok közt húzódik, így a mezőgazdaságra sem ideális a környék, ar­ról nem is beszélve, hogy Magyarországon a napsütéses órák száma itt az egyik legalacsonyabb. Az állattartásnak sincsenek hagyományai ezen a sövényes, erdős vidéken. Turizmus? Gondoltak erre itt többen, ám a sokkal jobb adottságú Szilvásvárad alig húsz kilométerre található, és nincsenek messze az ismert borsodi termálfürdők sem (Bogács, Miskolctapolca, vagy a Zsóry Mezőkövesden). Az is érthető, hogy az ember nem megy pihenni oda, ahol olyan házak sora fogadja, amelyeket mintha bombatalálat ért volna. Ózdon ilyen döbbenetes látványú épületből bőven akad Sajóvárkonyban, Bánszálláson, Somsályon: ezeket a ma már csak pár falból álló romokat azonban nem megtámadták, hanem szétlopták. „Önkormányzati bérházak voltak, amelyeket ilyen-olyan okból elhagytak a lakóik. Az ezredfordulóra kialakult egy új életforma, a gyűjtögető. Gombászás, falopás vagy házbontás. A fémet vitték a MÉH-be, a téglát, a cserepet darabonként adták el, a fát eltüzelték. A város nem tudott mit kezdeni ezzel, végül 800 házat tüntettek el félig vagy teljesen. A kár milliárdos” – mondja egy helyi ingatlanos, akit az árakról is kérdezünk. „Hogy a Hétesen házat vegyen valaki, az kizárt. Én egyszer csináltam egy értékbecslést az önkormányzatnak, az egy rendes ház volt, de negyven­ezer forintot ért. A következő szint a 100–200 ezres házak, amik tulajdonképpen már lakhatók. A központban egy 35 négyzetméteres panel millió körül van, egy 57 négyzetméteres 2 millió. Gond, hogy Ózdon a különböző panelprogramok nem túl sikeresek, hiszen abba önerőt is kell tenni, olyan meg itt nemigen van.”

A gyár belseje ma

Fotó: MTI

 

Szocialista leépülés

Benedek Mihály a rendszerváltás előtt sofőrként dolgozott, 90 után az ózdi közlekedést szervezte, 1994-ben pedig országgyűlési képviselő lett az MSZP színeiben, mandátumát 2002-ig meg is tartotta – ahogyan a szocialisták is a választókerületet 16 éven át, egészen 2010-ig. „Én az elejétől egy háromlábú modellben gondolkodtam. A gyár utógondozása, a helyi gazdaságok és szövetkezetek fejlesztése, állattartás, -feldolgozás, és a turisztikai fejlesztések. Szerettem volna egy fedett sípályát ide – idézi fel korábbi terveit. – A komplex fejlesztés azonban elmaradt, mert bár Hornék megértették a bajainkat, de nekik is megvolt a maguké. Aztán ellenzékbe kerültem, de a GE 1998-ban idejött, ez fontos.” Benedek szerint az is gond volt, hogy annak idején a városvezetés se támogatta az elképzelé­seit. „Ózdon ráadásul van egy sajátos feszültség a műszaki és a többi értelmiségi réteg közt. A kohó miatt előbbiek emlegették, ha mi nem vagyunk, ti sem vagytok. Aztán ott az Ózd–Miskolc ellentét, utóbbi mindig sokkal jobban lobbizott. Ezek miatt itt nehezebb bármit elérni.” 2002-től 2010-ig ő volt a város polgármestere is. „Ekkor jött ide a Tesco, a Spar, sok pályázatot nyertünk, felújítások is voltak, a szennyvízhálózatot kiépítettük. Ennyit tudtam elérni, miközben kormányon voltunk.” Benedek az utolsó két évre nem szívesen emlékszik vissza, belső árulásokról beszél. A HírTv forgatott Ózdon zavaros szocialista ügyletekről, de nem ez volt a döntő, hanem amikor kiderült, Benedeknek nincs érettségije. „Nem tagadom, nincs érettségim, hibáztam, mikor azt állítottam, hogy van. Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megtévesztettem, tettemre nincs magyarázat” – írta akkori közleményében.

Benedek 2009 végén kilépett a pártból, de meglepetésre nem mondott le a polgármesteri címről. „Akkor kezdtünk el szétesni
– mondja egy, a helyi baloldal ügyeit jól ismerő forrásunk. – Benedeket kinyírta a párt, ez terjedt el rólunk. Ám ő még a botrányok után is népszerű volt, hiszen tett a városért. A pártban pedig elindult a veszekedés, aminek az lett a vége, hogy 2010-ben már nem is tudott az MSZP helyi polgármesterjelöltet állítani, a testü­let­be pedig csak egy tagot delegáltunk. Az embe­rek akkor írtak le minket. Ezek nem komolyak, mond­ták, mert egymást fúrják. És ez jogos. Csak egy példa: a képviselő, aki 2010-ben bejutott, végül kilépett a pártból. Ősszel azért függetlenként csak elindult, és pont annyi szavazatot nyúlt el a szoci jelölt elől, amivel az nyerhetett volna.” A szocialistáknak jelenleg is egy tagjuk van a testületben: az a polgármesterjelölt, aki labdába se rúgott a Fidesz és Jobbik harcában.

A Fidesz csődje

„Tisztességes ember, akinek a mérnöki kvalitását a városban mindenki elismeri. Csak nem politikus alkat” – így jellemzik többen Fürjes Pált, aki négy év polgármesterség után a Fidesz jelöltjeként ősszel kétszer is kikapott Janiczak Dávidtól. (A választásról lásd Jobbik-matek című keretes írásunkat.) A rossz lépésekre azért emlékszik mindenki. „A vízcsapügy országos botrány lett.
A Pali sem tudta jól elmagyarázni, hogy miért épp akkor, a legnagyobb kánikula idején korlátozták a vizet, végül a pártja is kiállt mögüle. De azt is megjegyezték, hogy Pintér Sándor 2010-ben azt mondta itt, hogy két hét alatt rend lesz az országban. Nincs olyan hét, hogy ezt ne emlegesse fel valaki a városban, hozzátéve, hogy hol lett itt rend!?” – mondja egy helyi lakos.

Fürjes Pál

Fotó: MTI

Akivel beszéltünk, kivétel nélkül ugyanabban azt ügyben látta az ózdi Jobbik felemelkedésének okát: a Roma Világsátor-projektben, illetve annak tavalyi elszabotálásában. „Ezt is ügyetlenül csinálták Fürjesék. Nem magyarázták el az embereknek, mi lesz ez, és kialakult a pánik, hogy mennyi roma fog ideköltözni. A projekt befogadásáról zárt ülésen döntöttek. Ekkor már háborgott mindenki. És jött a Dávid, aki nemrég alapította újra a helyi Jobbikot, és megcsinálta a sztorit. Tüntetés, közös ügy, aláírások, megismerte a szavazóit, és végül jött a siker, mert a Fürjesék kiálltak a projekt mögül. Ez a helyi Jobbiknak olyan volt, mint a pártnak 2006 ősze.”

De ezen túl is voltak problémák. „Itt kialakult egy nagyon Fidesz-ellenes hangulat. Az embe­rek arroganciát láttak a városvezetéstől, meg hogy a Vitális Istvánnak (az egyik helyi képviselő – N. G. M.) a kertjét közmunkások mű­velik. Szerintem a Fürjes őmiatta vesztett. Mert a Vitális folyton hangoztatta, hogy igazából ő a főnök a pártban, és esetében amúgy sem egy szerény emberről van szó. A nagyzolás egy olyan helyen, mint Ózd, nagyon visszatetsző. Amikor a kampány végén idejött a Fidesznek a Fásy Mulató, ott volt a vége. Kikértük magunknak ezt a szart, és elmentünk a Jobbikra szavazni.”

Fürjessel a cége irodájában találkozunk, ő sem szépíti a dol­gokat. „Nem kotkodáltunk elég hangosan. A tojást megtojhatja a tyúk, de ha nem kotkodál, akkor a gazdaasszony nem biztos, hogy észreveszi” – mondja, amikor arról faggatjuk, miért nem kapott újra bizalmat. Sorolja, milyen ered­ményeiket nem kommunikálták jól: a város 5,5 milliárdos adósságát megszüntették, de „fontos volt, hogy ha kőművest hívunk, az ne Pestről jöjjön, hanem ózdi legyen. A helyi vállalkozásokat így támogattuk. És lettek munkahelyek is, nem igaz, hogy nem. Én úgy saccolom, közel ezer új állás lett. Abban például, hogy az OAM banki hitelgaranciát kapott, sze­repünk volt, így megmaradt 450 munkahely. A Johnson fejlesztett 150 fővel, ehhez mi építettünk parkolót és bekötőutat. A GE szintén fejlesztett. Ott a MaNDA is (itt 100 közmunkás dolgozik jelenleg – N. G. M.), elindult a vájár-, és a fröccsöntőképzés. Gázmegtakarítást értünk el azzal, hogy 100 hektáron Start-programban faaprítékot telepítettünk. Az, hogy lehozzuk ezeket az újságban, ma már nem elég. A Facebookon, amit én nem is nagyon szeretek, a Janiczak beelőzött.”

Ám Ózdon a csodavárással is meg kell küzdeni a politikusnak. „Sajnos van itt egy olyan önsajnáló mentalitás, ami nem tud a tényekkel szembenézni, és arra vár, hogy megoldják helyette a dolgokat. Régen a gyár oldotta meg, most oldja meg a kormány. Ha ő nem, akkor a Jobbik. A város most egy mesebeli királyfira szavazott.” Fürjes szerint ez a gondolkozás megmutatkozott a Roma Világsátor ügyében is. „A Jobbik ott csinálta meg magát. Mit mondjak akkor, amikor az emberek arra mondanak nemet, hogy idejöjjön 1,7 milliárd forint? Mert helyette azt mondták: Ózd cigány főváros lesz! De én ezzel a demagógiával nem tudok vitába szállni. Ha ilyen szinten van a beszélgetés, ott vesztek.” Egy másik problémára nyergelünk át: „Beszélek egy svéd befektetővel. Érdeklődik, az elektronika területén ruházna be. Ez egy olyan terület, ahol mérnöki felügyelet is kell, tehát kérdi, hogy tőlük mennyi idő alatt érne ide az embere, ha gyorsan szükség lenne rá. Mondom, Ferihegyről jó esetben két és fél óra az út. Ezen mosolyog, az sok neki. Ez kicsit erős, lehet, de a sztrádarendszer csinált ebben az országban egy belső Trianont. Mi ennek az áldozatai vagyunk.” Fürjes szerint komoly kormányzati elhatározás nélkül Ózdon nem lehet segíteni. „Ez az ambíció nincs meg 25 éve. Beszéljünk akár bal-, akár jobboldali garnitúráról.”

A Jobbik titka

A 27 éves Janiczak Dávid lengyel édesapja a nyolcvanas években érkezett Ózdra, és kemencefűtő lett a gyárban. Fia Egerben szerzett kommunikáció szakos diplomát, és eddig több munkahelyen is megfordult, volt tördelő, eladó, pizzafutár, de az Arlói-tó melletti liget rendbetételére büszke a leginkább. „Nemcsak rendbe tette, de fel is futtatta, egy csomó rendezvényt vitt oda. Jó szervező, teli energiával, és el tudja hitetni az emberekkel, hogy tenni akar valamit értük” – jellemzi őt egy forrásunk. Janiczak saját Face­book-oldalán mindennap beszámol, mit csinált; mivel rengeteg követője van, sokan kommentelik, még válaszolni is igyekszik. Jobb- és baloldalon egyaránt úgy tartják, jó képességekkel rendelkezik, ügyesen teremt kapcsolatot, profin építette fel a saját imázsát. „Bemegy az emberek közé. Ettől Ózdon megőrülnek. Évekig ment az átlagemberrel szemben a legyintés, a pöffeszkedő stílus, erre ő ott áll a piacon, és mindenkivel beszél. Ami itt van, az már-már fanatizmus. Dávid ad valamit az embereknek. Remény az, vagy illúzió? Végül is mi a különbség?” Többen arra hívják fel a figyelmet, hogy Janiczak sikerében szerepet játszik, hogy a korábbi ózdi Jobbik-vezetőhöz, Kisgergely Andráshoz képest sokkal konszolidáltabb, „de még Vonához képest is lágyabb”. Azt is mondják, profi csapat van mögötte, és a helyi Fidesszel ellentétben ő tényleg kapott szakmai segítséget Budapestről.

Janiczak Dávid

Fotó: MTI

 

„Nem vagyok megváltó – kezdi irodájában Ózd új polgármestere, aki két éve szervezte újjá a Jobbik városi szervezetét. – Részt vettem a 2010-es kampányban is, két éve pedig nekiálltunk felfrissíteni a tagságot. Kezdtek belépni tanárok, egészségügyi dolgozók és vállalkozók, mi pedig a mostani alpolgármesterrel megalkottuk 2013-ban a programunkat, amit idénre sikerült eljuttatni az emberekhez. Ehhez kell egy év.” A program részeit a párt által bérelt belvárosi kirakatba is kitették, de folyamatosan standoltak is. „Mi mindig megtalálhatók voltunk a városban. És még valami: a Facebook. 2010-hez képest ez óriási változás. Ingyenreklám, miközben könnyű eljutni az emberekhez. Ebben is megvertük a többi pártot.”

Jobbik-matek

Először októberben verte meg Janiczak Dávid Fürjes Pált, akkor 4214 szavazatot kapott, 66-tal többet, mint a korábbi polgármester. (A szocialista jelölt Veres Zoltán 2238 szavazatra volt jó.) A Fidesz megóvta az eredményt, ami Ózdon komoly indulatokat váltott ki: többek szerint a megismételt voksolást nem tisztességes úton kényszerítették ki. Janiczak novemberben újra győzött, Répássy Róbert igazságügyi államtitkár pedig úgy gratulált a Jobbiknak, hogy kijelentette, Janiczaknak sikerült megnyerni az „MSZP rasszista szavazóit”. Répássy azonban tévedett, még ha valóban volt is ilyen irányú átszavazás. Mert nem ez döntött.

A második választás előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Veresnek nemigen lesz esélye; a régi szoci-szavazók egy része otthon is maradt, így nem meglepő Veres 520 szavazata. „Engem a volt párttitkár hívott, hogy szavazzak a Janiczakra, hogy elzavarjuk végre a Fideszt. Erre mondtam neki, hogy elmész te a picsába. Én szocdem családból jöttem, nem szavazok szélsőjobbra” – mondja István, ám azért akadtak balos átszavazók, mi is többükkel beszéltünk. De ez a legfeljebb ezer pluszvoks is kevés lett volna, hiszen Janiczak hatezerrel (!) növelte szavazatai számát, és majdnem 10 500 voksot hozott, ami egyértelműen mutatja, hogy elsősorban azok szavaztak rá, akik októberben nem voksoltak. Ózdon ráadásul ilyen szavazói aktivitás még nem volt soha: a mostani 17 ezer szavazóhoz képest 2010-ben csak valamivel többen, mint 10 ezren voksoltak. És akkor Fürjesnek (aki most novemberben több mint 5000-et kapott) elég volt 4544 szavazat a győzelemhez. De 2006-ban is 11 ezer alatt maradt a szavazók aránya, akkor Benedek Mihály 6449 szavazattal fölényesen nyert jobboldali riválisa előtt. (2002-ben Benedek a csaknem 12 ezer szavazatból 5337-et kapott, feleannyit, mint most Janiczak, mégis bőven nyert.) Mindebből látszik: Janiczak 5-6 ezer olyan választót „vitt el” az urnához, akik évek óta nem szavaztak senkire. Beszéltünk Ózdon olyannal is, aki utoljára az „átkosban” voksolt, meg most Janiczakra, aki egyébként a főleg romák lakta peremrészeken sem szerepelt rosszul: több szavazókörben vesztett, de néhányat hozott is Fürjessel szemben, a szocialista jelöltet pedig mindenhol megelőzte.

 

Amikor áttérünk a helyzetértékelésre, így folytatja: „A kohászat megszűnése után a kevés jó közül az egyik a GE, és később a Johnson. Amúgy nem történt semmi. Az elmúlt négy évben pláne, legfeljebb felújítások pályázati pénzből, munkahelyteremtés azonban nem.” Rákérdezünk, ő hogyan gondolná ezt? „A közmunkát növelnénk, és újragondolnánk, inkább az értékteremtő fajtát pártolnánk. Csinálunk egy 350 darabos tyúkfarmot. Itt a közfoglalkoztatottak megtanulhatják az állattartást, miközben a tojásokból tésztát csinálunk, ami megy vissza a közétkeztetésbe. Máshol ezt rég csinálják, nekünk is sikerülni fog. Nyitni szeretnénk egy helyi vállalkozásokat segítő irodát. És befektetőkkel is tárgyalok. Eddig már tízzel találkoztam, többnyire komolyak.” Janiczak az útproblémát Szlovákia felé oldaná meg: mivel szerinte az elkövetkezendő években nem reális a 21-es úthoz vezető gyorsabb pálya, a kistérségi polgármesterekkel vizsgálják, hogy lehetne északi szomszédunkhoz utat építeni. „Az ózdi multikat szétválasztom. Azokkal nincs gond, amelyek termelőmunkát végeznek, ilyen a GE. Azokkal viszont igen, akik nem ezt teszik. Például a Tesco meg a Spar, amelyek agyondolgoztatják az embe­reket, az extraprofitot pedig elviszik Ózdról, és a helyi termelőket is tönkreteszik.” Épp ezért gondolkodik Janiczak egy helyi élel­miszer-áruházon, ahol a környékbeli őstermelők árui lennének a polcon. Kérdezzük, ezek a termékek nem lennének-e túl drágák. „Nem, ebben biztos vagyok. Beszéltem egy helyi őstermelővel a tejről. Ő ajánlotta a tejautomatát. Ez árban felvenné a versenyt a Tescóval is.” És hogy szándékozik-e a neki nem szimpatikus Tescót vagy Spart távozásra kényszeríteni? „Ilyen nem áll szándékomban. De ha elmennek, nem ejtek könnyet értük.” Az új városvezető gondolkodik a helyi közlekedés megújításán is. „A Volán a jegybevételen túl tőlünk kér 100 millió forintot, hogy vigye a városi közlekedést. Ez sok. Beszélek helyi vállalkozókkal, nem tudnánk-e ezt mi megoldani, mert nemigen elégedett senki a Volánnal. Mikrobuszok lennének, kisebb fogyasztással, olcsóbb javítással, jobb kihasználtsággal. Mondjuk 200 forint lenne a jegy, de azt a nyugdíjasnak is ki kell fizetnie. Most már van is egy ilyen busz, egy piros Ford Tranzit, és a nyugdíjas szívesen ki is fizeti ezt a pénzt. Mert ezért szolgáltatást kap, és eljut oda, ahova akar. Lengyelországban láttam ezt a rendszert, ott jól működött.” A polgármester tervei között szerepelt egy ózdi mű­­vész-, illetve feltalálóközpont, és egy termálfürdő alapítása is, jóllehet jövőre kisebb baja is nagyobb lesz ezeknél, hiszen a segélyek osztásában az önkormányzatok egyedül maradnak. Ami pedig Ózdon nem kis összeg.

A romakérdés: béke van?

Ha Jobbik, akkor adódik a kérdés: mit hoz az új vezetés az ózdi romák­nak? Hallottunk jót és rosszat is. Berki Lajos például nyugalomra int. Ő látta el az ózdi roma kisebbség képviseletét 16 évig, most nem ő lett a vezető, Jani­czak viszont felkérte tanácsadónak, amit Berki roma létére elfogadott. „Egyetértünk a polgármesterrel abban, hogy kétféle ember létezik: építő és romboló. Előbbit támogatni kell, utóbbit szankcionálni.” Berki szerint a 33 ezres lakosságból 14 ezer a roma Ózdon, akikből csak alig 10 százaléknyi a problémás. „A tősgyökeresekkel nincs baj, a tengődőket pedig segíteni kell képzéssel. De nekik is meg kell tenni mindent, hogy végre történjen valami.”

Mástól viszont azt halljuk, az új városvezetés rá akarja venni a neki nem tetszőket, hogy hagyják el a várost – ezt azonban nem erősítették meg sehol. „Vannak problémák, de béke van. És az is marad, mert az ellenkezője senkinek sem érdeke” – mondja Berki. Ám hogy a peremrészeken élő romáknak mit kell nap mint nap kiállni, azt érzékeltette a TASZ Jogtalanul című 2009-es filmje, amelyben a romákat sújtó hatósági keménykedést mutatták be. Akadt, akinek azért kellett bírságot fizetnie, mert nem volt nála a személyije, másnak azért, mert lapos volt a bringáján a gumi.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Köszönet Kovács Istvánnak a riport készítéséhez nyújtott segít­ségért.)