Elképesztő dolog történt Magyarországon: visszakérnek 1,3 milliárd uniós pénzt két kamuberuházás miatt

  • Magyar Krisztián
  • 2017. július 21.

Kis-Magyarország

Jó, tényleg ez volt az egyik legpofátlanabb közpénzégetés kis hazánkban.

Tavaly írtunk arról a vállalkozó csoportról, amelyről már akkor lehetett sejteni: úgy startoltak rá komoly uniós forrásokra, hogy abból nem feltétlenül fejleszteni akarnak, hanem úgy tűnik, inkább a saját zsebeiket teletömni. Bátonyterenyén és Bicskén építettek volna „logisztikai központokat”, a milliárdos uniós támogatást meg is megkapták úgy, hogy a rendelkezésükre álló határidőig gyakorlatilag sehol sem tartottak a munkákkal.

A témát az LMP-s Hadházy Ákos egyik korrupcióinfója után felkapta a média is, vélhetően ennek hatására indított szabálytalansági eljárást a projekteket felügyelő Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).

Hogy tudtak elszámolni a pénzzel?

Az egész történet még 2013-ban kezdődött, amikor az előző uniós ciklus forrásaira pályázott egy, akkor még Ökoenergia Hasznosító Beruházó Kft. néven futó vállalkozás. Az időközben a nevét Ökogroup Zrt.-re váltó cég 837 millió forintot nyert egy „intermodális logisztikai központ” kiépítésére a Nógrád megyei Bátonyterenyén. A központot a vasút mellé tervezték, ahol – legalábbis papíron – egy rakodót akartak kialakítani egy raktárépülettel, irodával, portával. Az egészből még 2016 tavaszára se épült meg semmi, holott az EU-s támogatást felvették, a beruházást pedig teljesítettnek minősítette a Gazdaságfejlesztési Operatív Program forrásait kezelő Nemzetgazdasági Minisztérium.

Jelenleg a bátonyterenyei helyszín: uniós százmilliókból

Jelenleg a bátonyterenyei helyszín: uniós százmilliókból

 

Nem sokkal később kiderült, hogy az Ökogroup Bicskén is hasonlóképp járt el, ide is – legalábbis papíron – terveztek egy logisztikai központot, amelyből megint nem lett semmi. Közben az erre elnyert 496 millió forintot is elszámolták, az NGM kifizette és jóváhagyta úgy, hogy néhány földbe vájt lyukon kívül tényleg semmi sem volt a menekülttáborral majdnem szemben lévő területen.

A botrány kirobbanása után néhány héttel (egész pontosan 2016 nyarán, tehát a hivatalos projektzárás után több mint fél évvel) a bátonyterenyei helyszínen hirtelen elkezdtek összetákolni valamit az Ökoenergia által megbízott munkások, de egy idő után azzal is leálltak. Néhány hete azt láttuk a bicskei és a bátonyterenyei munkaterületeken, hogy ott még mindig nincs semmi. Utóbbi helyen egy raktárcsarnok kezdetleges vázát összerakták ugyan, de egyértelmű, hogy már egy ideje nem dolgozik ott senki, munkagépeknek és egyéb, az építkezésre utaló jeleknek nyomuk sem volt.

false

Megkérdeztük a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy mire jutottak ebben az ügyben, mire a tárca válaszából kiderült: mindkét beruházás esetében eljárásokat indítottak, amely során megállapították a szabálytalanságokat. Végül a támogatási szerződésektől elálltak, ami azt jelenti, hogy visszakérik a teljes összeget, vagyis 1,33 milliárd forintot. „A kedvezményezett részére folyósított támogatások visszakövetelése folyamatban van” – írta a magyarnarancs.hu-nak az NGM.

Elsőre még nem volt gyanús

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy kezdetben a minisztérium nem volt ilyen határozott. Egy pórul járt tervező, akit nem volt hajlandó kifizetni az Ökogroup, már jelezte a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, hogy nincs minden rendben a beruházással, de erre 2016 januárjában az NGM úgy reagált: a pályázathoz kapcsolódó „szabálytalansági eljárást nem történt szabálytalanság megállapítással lezárta”.

Mindez azért is furcsa, mert a 2007–13-as uniós ciklus pénzeivel elvileg 2015. december legvégéig el kellett számolni, tehát az Ökogroupnak igazolnia kellett volna, hogy kifizették a kivitelezőket, a logisztikai központok legalább már állnak, ha még a gazdasági tevékenység nem is indult el. Ezeket a kifizetéseket számlákkal kellett alátámasztani a Nemzetgazdasági Minisztérium felé, amely csak akkor utalhatta át tavaly májusban a támogatási összegek utolsó részleteit, ha mindent rendben talált – és mint láthattuk, első körben nem is volt kifogásuk. Mivel itt nem apró elmaradásokról van szó, hanem arról, hogy szinte semmi sem valósult meg a vállalt fejlesztésekből, miközben érkeztek jelzések a gondokról, nehéz megérteni, miért csak a sajtóhírek után vették elő az Ökogroupot. Igaz, legalább elővették.

Próbáltuk volna megnézni, hogy miből tudja majd visszafizetni az 1,33 milliárd forintot az Ökogroup, de a 2016-os beszámolójuk nem érhető el, holott ezt már rég le kellett volna adniuk.

Az egy évvel korábbi adatok szerint 2015-ben mindössze nettó 97 millió forint árbevételt termeltek, miközben az eszközállományuk meglehetősen magas, több mint 4 milliárd forint értékű volt. Szintén nem lehet megtalálni az Ökogrouphoz tartozó Halna-Invest Kft. 2016-os beszámolóit. Ennek a cégnek az egyik telephelye megegyezik a bátonyterenyei „beruházás” helyszínével, és a Halna-Invest is nyert egy jókora uniós támogatást, pontosan 492,7 millió forintot arra, hogy az ugyanekkora önrészükkel műszaki eszközöket vásároljanak. Az azt hirdető tábla is sokáig látható volt a nógrádi építkezés helyszínén, de néhány hónapja a többivel együtt ez is eltűnt, mint ahogy ma már Bicskén is hűlt helye van a hasonló információs táblának.

(Az esettel kapcsolatban kerestük az érintett cég képviselőjét, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ tőle.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.