Felcsúti reflexek – Beléptek Simonka György birodalmába, máris igazoltatták őket

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 19.

Kis-Magyarország

Forgatni mentek Pusztaottlakára, de a rendőrök résen voltak!

Nyilván emlékszenek még arra a sztorira, amikor Hadházy Ákos egy német stábot kísért Felcsúton, ám a riportkészítést váratlan esemény szakította félbe: a kiérkező rendőrök igazoltatni kezdték a közterületen tartózkodó, semmiféle rendbontást nem végző személyeket, így az LMP társelnökét is.

Most valami hasonló történt Pusztaottlakán, Simonka György birodalmában. Tudniillik az RTL Klub riportere és Bod Tamás, az Együtt gyulai önkormányzati képviselője szintén rendőri igazoltatást kaptak a nyakukba, akárcsak Hadházyék. Erről frissen posztolt fénykép is tanúskodik:

false

 

A kép alá ezt írta ki Bod Tamás:

„Az RTL Klub stábjával forgatunk Pusztaottlakán, Simonka György szülőfalujában és egyszerre két rendőrautó jelent meg és éppen igazoltatnak bennünket. No comment...”

Nem ez az első párhuzam Pusztaottlaka és Felcsút közt: azt korábban épp a magyarnarancs.hu írta meg, hogy Pusztaottlaka az uniós pénzek tekintetében az egy főre jutó összegben irgalmatlanul hasít. A 2007–2014-es európai uniós ciklusban a felzárkóztatásra szánt pénzből Simonka György faluja évente 107 millió forintot hívott le átlagosan, „ami azt jelenti, hogy az egy főre jutó évi támogatás 299 ezer 619 forintra jön ki (…), ez majdnem háromszor annyi, amennyit az interaktív térkép alapján Mészáros Lőrinc faluja tudhat magáénak (104 ezer/fő). Ráadásul, ha a Békés megyei település szomszédjait nézzük, nem túl rózsás a helyzet: Medgyesegyháza harmadannyi, Csabaszabadi tizenhatszor, Szabadkígyós is nagyjából ennyivel kevesebb uniós támogatáshoz jutott az elmúlt hét évben. Újkígyóson az évi támogatás 253 millióra jön ki, viszont ez majdnem egy ötezer fős település, azaz 48 ezer forint körül van az éves támogatás. Medgyesbodzás járt a legrosszabbul, a faluban az egy főre számolt összeg mindösszesen 2527 forint, tehát Pusztaottlakán 118-szor több pénznek örülhettek.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.