Férj, sógornő, titkár – a szegedi trafikpályázatok nyertesei

  • Szlavkovits Rita
  • 2013. május 30.

Kis-Magyarország

A csongrádi megyeszékhelyen egy városi cég irodaházába fut össze a trafikpályázatok több szála. Az egyik nyertes hirdetésben keres munkatársakat: 84 kellene neki.

„Mi 1994-ben kezdtük” – fog bele hosszas unszolásra egy jelenleg még dohánytermékeket árusító üzlet tulajdonosa, aki végül nem nyert koncessziót. Szegeden vagyunk, a Csillag téren. „Eleinte a feleségem vitte a boltot, aki látássérült. Később munkanélküli lettem, amúgy sem volt egyszerű a nejemnek a rossz szemével, így végül én álltam be a pult mögé. Csak dohányárunk van, nem tudunk profilt váltani. Fogalmam sincs, hogyan tovább. Családi vállalkozás a miénk, ketten éppen megéltünk belőle. Nem pályázunk a második körben, mert olyanok voltak a feltételek, hogy úgysem nyernénk. Több mint 20 éve csináljuk, de az új kiírásban az van, hogy azok jelentkezhetnek, akik 1993 januárja előtt kaptak engedélyt. Mi egy évvel később kezdtük.”

Egy helyre vezetnek a szálak
Szegeden egy helyi blog szerint a 86 elnyert koncesszióból 30 „gyanús”.  Ez azt jelenti, hogy a nevek alapján – olvasható az oldalon – ennyiről tudható, hogy valamely Fideszhez közel álló személy vagy cég nyert nemzeti dohánybolt működtetésére koncessziót. Gyanúsnak olyan esetet mondanak például, mint Hajdú Istvánné története.

Bohács Zsolt, a helyi Fidesz-frakció vezetője, országgyűlési képviselő a múlt héten sürgősséggel terjesztette a város vagyongazdálkodási bizottsága elé Hajdú Istvánné kérelmét, melyben egy IKV-tulajdonú (ez a városi cég ingatlankezeléssel foglalkozik – a szerk.) üzlethelyiség bérletét kéri. Bohács azt javasolta, hogy pályáztatás nélkül adják bérbe Hajdúnénak az üzletet, bérleti jog fizetése nélkül, a szokásos bérleti díj feléért.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

 


Hajdúné Hekla Trade nevű bt.-jét a minap, május 14-én jegyezték be, a szintén trafikot nyert Vahl Rezső cégének szomszédságába, az IKV-székházba. (Vahl a Szegedi Szóda néven kiadott lap kiadója, mely kiadvány rendre a szocialista városvezetést bírálta – Sz.R.) Az eset már csak azért is szembetűnő, mert a május 14-én bejegyzett céget kérelme után másnap, május 15-én már levélben tájékoztatja az IKV vezetője, hogy van lehetőség a bérbeadásra, csupán az önkormányzat engedélye kell hozzá – mi több, a vezető még aznap (!), tehát 15-én kérelmet nyújtott be a tárgyban a Bohács vezette bizottságnak, értesült a delmagyar.hu. Az említett vagyongazdálkodási bizottság üléséről azonban hiányzott két fideszes képviselő, így nem tudták a bérleti kérelmet megszavaztatni, de Virág András, a bizottság külsős tagja szerint – minthogy azt a szocialista javaslatot, hogy írjanak ki pályázatot a helyiségre, nem fogadták el – a következő bizottsági ülésen, ha majd eljönnek a fideszes tagok is, megszavazhatják az eredeti változatot.

Megkerestük az ügyben az IKV-t is, ahol Magyar László azt mondta: a vállalat köztudottan foglalkozik ingatlanforgalmazással, így irodákat is hirdetnek, bárki kibérelheti azokat, erről a cég honlapjáról is lehet információkat szerezni. Ez a történet, mint mondta, „nem az IKV-ról szól”. (Szegeden az önkormányzati cégek vezetőit még 2010 decemberében az egy jobbikos képviselővel együtt a többséget magáénak tudó Fidesz nevezte ki, az IKV vezérigazgatója is így került a cég élére. Erről bővebben korábbi cikkünkben olvashat.)

Az IKV irodaházában dolgozik a zrt. alkalmazottjaként még egy trafiknyertes, Cseri László is, aki korábban a Fidesz színeiben indult az önkormányzati választáson, illetve a Fidesz szegedi irodáját vezette, most pedig Gyimesi László helyi Fidesz-elnök titkára (ugyancsak a delmagyar.hu információi szerint). Cseri elhárította érdeklődésünket, mondván: ő nem közszereplő, így nem nyilatkozik.


Állást hirdet a győztes
A trafikkárosultak csoportjának közösségi oldalára is kikerült az az álláshirdetés, ahol 84 alkalmazottat keresnek nemzeti dohányboltokba. A Blikk kiderítette, hogy a szegedi székhelyű – szintén koncessziós jogot nyert Szeplaszt Zrt. e-mail címére várják a jelentkezéseket. Telefonon érdeklődtek az ügyvezetőnél, aki először cáfolta az információkat, majd – a cég munkatársainak a nyerteslistán látható szereplésének említése után – azt ígérte, utánanéz az ügynek. Válasz azóta sem érkezett.
A Szeplasz vezetője Csíkos Attila, aki feleségével együtt szintén több koncessziós jogot nyert, hárommilliárdos vagyonával a 100 leggazdagabb magyar között található. A Blikk arról is beszámolt, hogy a  Szeplasz-cégcsoport vezetői összesen 26 trafikot nyertek, ahogy arról is, hogy Csíkosék sógora az a Sánta János, aki a Continental dohánycég vezetőjeként Lázár Jánossal együttműködve készítette el a trafiktörvényt. A Szeplasz egyébként a dohánytermékek kereskedelmét április 15-én, pár nappal a dohánypályázat eredményhirdetése előtt vette fel tevékenységi körébe.

Hiába keresték a minisztériumot
„Nem kérték ki a véleményünket a pályázat kiírása előtt, mi jeleztük, de mindhiába” – közölte a Csongrád Megyei KISOSZ elnöke. „A megyében – mondja Pataki Andrea – a régi trafikosok negyede adott be pályázatot, a többiek úgy látták, nem éri meg a befektetés a háromszázalékos árrés mellett.” Van olyan vegyesboltot üzemeltető tagjuk is, aki bár ki tudott volna meglévő helyiségében alakítani egy részt a trafiknak, mégsem nyert. „Most nála kilincsel a semmivel nem rendelkező nyertes, az ő helyiségét venné bérbe, ahol alkalmazott még lehet” – folytatta a kereskedők érdekvédelmi szervezetének vezetője. „Egy kezemen meg tudom számolni, hogy Szegeden hányan foglalkoztak kizárólagosan dohánytermékek árusításával. Nézzen körül, hány vegyesbolt fog tönkremenni! Itt a belvárosban több olyan üzlet van, ahol árulnak cigarettát, alkoholt, csokoládét. A mostani döntésekkel az utolsó reményt, hogy esetleg a bonbonokkal túlélik a dohány kivonását a polcokról, elveszítik. A kisboltok és a trafikosok is megélhetés nélkül maradnak.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.