Borsodból a becslések szerint több százan, Ózdról legalább 50-60 munkavállaló dolgozik Tengízben, így a városban könnyen híre megy az ottani pénzkereseti lehetőségnek. (A megyében tapasztalható munkanélküliségről nemrégiben írtunk.) András egy ismerősétől szerzett információt a tengízi munkavállalásról. Egy őrző-védő cégnél mondott fel a többszörös kereset reményében, mert eddig százezer forintos fizetéséből a lakáshitelét is alig tudta törleszteni. Kisebb csapat szerveződött júniusban a kohászvárosban a kazahsztáni munkára.
A Chevron amerikai multinacionális olajcég tulajdonába került kazahsztáni komplexumban három magyar cégnek van folyamatos szerződése. Ezek egyike a Chemimontazh Kft., amelyet a Vegyépszer hozott létre 2002-ben külföldi munkáinak kivitelezésére. Fő profiljuk olaj- és gázipari létesítményekben végzendő építési, szerelési és karbantartási munka. Ezért jellemzően gépész- és villamosmérnököket, csőszerelőket és lakatosokat alkalmaznak. Tengízi létszámuk 200–250 fő között változik, jelenleg nincs náluk munkásfelvétel. A fizikai dolgozóknak bruttó 2200–2800 USD, a művezetőknek és a mérnököknek 2800–4000 USD a fizetésük. A vízumot, a munkavállalási engedély beszerzését, a szállást, a napi háromszori étkezést és a munkavédelmi felszereléseket a cég biztosítja. A szabadidő eltöltésére sport- és kulturális termeket üzemeltetnek. Munkarendjük szerint három hónap külföldi munkavégzés után egy hónap szabadság jár, a repülőút költségét a Chemimontazh fizeti – mondja a narancs.hu-nak Kern Ferenc igazgató. Üzleti partnerük megköveteli a baleset-biztosítások megkötését, így a dolgozóik nincsenek kiszolgáltatott helyzetben. Megrendelőjük a lakóhelytől 10 kilométerre klinikát üzemeltet, de ők is alkalmaznak egészségügyi szakembert az objektumban. A fizikai dolgozóknál nem alapkövetelmény az angol vagy az orosz nyelvtudás, ám a mérnökök és munkairányítók esetében már alapfeltételnek számít. A munkavédelmi előírások igen szigorúak, a betartásukat folyamatosan ellenőrzik. Egészségügyi kockázatot Kern Ferenc elmondása szerint az erősen kontinentális éghajlat jelent, ami nyáron +40, télen –40 fokot is jelenthet. Ezért a felvétel előtt mindenkit komoly orvosi vizsgálatnak vetnek alá. Arra a kérdésünkre, hány magyar szakember dolgozik jelenleg Tengízben, nem tudott válaszolni, mivel ott rajtuk kívül további más hazai cégek is vállalnak munkát. Megerősítette, hogy sokan választanak munkáltatónak kazah céget is.
Fotó: Reuters
Az 59 éves, kétszer elvált Károly az Ózdi Kohászati Üzemek megszűnéséig a nagyüzemben dolgozott, majd Németországban és Ausztriában talált munkát. Hat éve került Tengízbe, ahol gépszerelőként és gipszkartonozóként alkalmazzák. Ő a durva hőmérséklet-ingadozást viszonylag jól tűri, de a bezártság és az objektumot őrző fegyveres őrök katonai laktanyára emlékeztetik. Két éve egy kazah cégnél dolgozik 2600 USD nettó fizetésért, amiből havonta 50 ezer forintot befizet a hazai nyugdíjkasszába, hogy aktív pályafutása után legyen némi anyagi biztonsága. Három gyermekét támogatja, ezért az évi 5-6 milliós keresetéből idáig csak pár milliót tett félre. Egyelőre nem gondolkozik azon, hogy munkahelyet váltson. Új párjával háromhavonta pár napig együtt vannak, majd minden kezdődik elölről.
Juhász János öt évig dolgozott Kazahsztánban, utána a Vegyépszer adminisztratív igazgatója volt. Tengízben ismerte meg a feleségét, és egyébként sincsenek rossz emlékei az ottani munkavégzésről. Azt mondta, a magyarok létszáma 1990-ben érte el a maximumot, akkor 4800-an dolgoztak a munkaterületen. Fizetésük az itthoninak a 3-4-szerese volt. Ők építették 1987-től a lakótáborokat egészségügyi központokkal, konyhákkal, szerelőcsarnokokkal és sok más létesítménnyel.
Rákérdeztünk az itthon sokat emlegetett, állítólag a közelben történt atomrobbantásokra is. Juhász János szerint a Szovjetunió hajtott végre föld alatti atomkísérleteket Kazahsztán területén, Szemipalatyinszk térségében, de az kétezer kilométerre van Tengíztől. Ennek ellenére a területen rendszeresen mérték a háttérsugárzást és a kénhidrogén-koncentrációt. A valós veszélyt főleg a mérgező gáz jelentette, ezért a dolgozóknál kötelező felszerelésként mindig ott volt a gázálarc. A szovjet hatóságok gázvédelmi rendszert is kiépítettek a biztonság növelésére. Juhász János hozzátette: a kazah munkaterületen sem őt, sem ismerőseit nem érte olyan egészségkárosodás, amely azóta kimutatható lenne. A tavasszal kivirágzó sivatag pedig máig felejthetetlen élményt nyújtott számára.
Lászlónak, a nyugdíjas kohásznak nem voltak anyagi gondjai, amikor úgy döntött, kiegészíti a jövedelmét néhány ezer dollárral. Főleg az olajmezőn dolgozó barátai unszolására szánta rá magát a kiutazásra, ám az első két hónap után a cég által biztosított szabadságról hazajőve másodszor már nem ült repülőre. Ő kazahsztáni cégnél helyezkedett el, mert ott 2400 USD-t nettóban kapott alapfizetésként. Ez túlmunka esetén száz-kétszáz dollárral emelkedett. A szállás és a napi háromszori étkezés, valamint a 2-3 havonta történő repülőgépes utazás ingyenes, azt a cég állja. Napi 11-12 órát dolgoznak, utána viszont merő unalom az élet. Ahol ő kapott elhelyezést, hiányolta a szórakozási vagy sportolási lehetőséget. A legközelebbi település 30 kilométerre volt tőlük, ám azt mondják, nem tanácsos az utazás. Hozzátette: olcsó az alkohol, hiszen ezer forintnak megfelelő összegért két liter vodkát adnak. Csakhogy a szabályzat tiltja még a munkaidőn kívüli alkoholfogyasztást is, ezért akit rajtakapnak, már repülhet is haza – véglegesen. Elmondása szerint a szállása barakktáborra hasonlított, 2-3 ágyas szobákkal. Kazahok és magyarok laknak bennük. Korábban alkalmaztak törököket is, de náluk kisebb viták esetén is hamar előkerült a kés, ezért a munkáltató inkább helyből és Magyarországról toborozza a dolgozókat.
A legnagyobb egészségkárosító veszélyt a területen elhelyezett hatalmas kénhegyek jelentik. Ez a veszélyes anyag a kőolaj kéntelenítése és méregtelenítése során képződik. Vannak munkavédelmi eszközök, szűrőmaszkok a dolgozóknál, de úgy tudjuk, egyre többen panaszkodnak légúti megbetegedésekre. László szerint a 10-15 éve Tengízben dolgozók többségénél már fellépett egyfajta személyiségzavar, ami leginkább a börtönlakókéra hasonlít. A régi „tengíziek” döntő többsége elvált, hiába kerestek sok pénzt, esetükben a távollét a család szétszakadásához vezetett. A kazah cég a közelmúltban jelentette be, hogy a jövőben csak 60 éves korig alkalmaz dolgozókat. Márpedig az új hazai nyugdíjtörvény alapján a korhatárt mostanában elérőknek még lesz pár évük a nyugdíjba vonulásig. Kérdés, hogy a 60 fölöttiek találnak-e olyan hazai céget, ahová felveszik őket.
