„Az édesítést nem úgy kell elképzelni, hogy idegen anyagot – mondjuk cukrot – teszünk a borba, hanem a szőlőből nyert sűrítménnyel javítjuk a minőséget a félédes borok esetében” – magyarázza az újabban sokat vitatott, édesítésnek nevezett módszert Puklus János. A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa szőlészeti és borászati albizottságának elnöke a magyarnarancs.hu-nak kifejti: ennek a technológiának azért van létjogosultsága, mert a fogyasztók általában édes borra számítanak, ha egy palack tokajit vesznek le a polcról. Csakhogy – teszi hozzá – nem minden esztendőben terem magas cukorfokú szőlő, és valahogy „javítani” kell a bor ízét. (Egy másik megközelítés szerint pedig a tokaji szőlők csupán tíz százaléka alkalmas az édes borokhoz, jelenleg ezért az édesítéssel hidalják át az adottság és kereslet közti különbséget.)
Elvek és számok
Az édesítés mellett, illetve ellene ágáló vitát az tette újra aktuálissá, hogy január 31-én távozott posztjáról az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház (TK) Zrt. igazgatója, Kiss István. (Utódja a korábban az OTP-nél dolgozó Goreczky Gergely közgazdász lett.) A volt vezérigazgató a sajtó nyilvánossága előtt nem kívánt nyilatkozni az ügyről, de úgy tudjuk, Kiss nem volt partner abban, hogy a borvidéken drasztikusan szigorítsák a jelenlegi, édesítést alkalmazó szabályozást, és a rá bízott állami társaság stabil gazdálkodása érdekében elutasította a cégen belüli, ilyen tartalmú, gyors technológiai váltást is. Ez nem volt véletlen: az állami társaság eladott borainak körülbelül 70 százalékát ugyanis ezek az édesített, úgynevezett fajtaborok teszik ki, ez naponta mintegy 2-3 kamionnyi mennyiséget jelent. (A cégről bővebben Nagy tételben című keretes írásunkban olvashat.)
Képünk csak illusztráció
Fotó: MTI
Kiss távozása a cég éléről ugyanakkor váratlan volt: január 29-én még az épp 20 éves állami cég sikereiről tartott előadást egy elegáns fővárosi szállodában, egy nappal később pedig máris távozásának híre volt olvasható a sajtóban.
| Nagy tételben A Tokaj Kereskedőház 2012-ben 84 ezer mázsa szőlőt vásárolt fel több mint kétezer környékbeli kistermelőtől. Az értékesítéssel foglalkozó állami cég tavaly 3,2 milliárd forint nettó árbevételt ért el, és az eladásokon belül az export aránya megközelítőleg 50 százalék volt. Ennek mértéke a korábbi évhez képest csökkent, ezért a cég nyeresége 2012-ben 64 millió forintra „csökkent”. |
„Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy több ezer ember jövedelme, megélhetése függ attól, mennyi bort sikerül eladni a tokaji borvidékről, a jelenlegi piacok sok embert tartanak el” – magyarázza Puklus János. A borász úgy látja: az édesítéssel kapcsolatban kialakított vélemények közötti határ nagyjából ott húzódik, hogy kik foglalkoznak életvitelszerűen a szőlővel és a borral (kistermelők, kisebb borászatok), velük szemben pedig ott állnak azok, akik valamilyen komoly hazai vagy külföldi (angol, francia vagy spanyol) tulajdonosi háttérrel rendelkeznek, illetve vannak olyanok is, akik csak „szórakozásból” borászkodnak. „Hogy »Tokaji« név alatt csakis a magas minőségű borokat lehessen értékesíteni, leginkább az utóbbi két csoport szorgalmazza” – mondja. Puklus János szerint nem szabad elfelejteni azt sem, hogy még mindig rendezetlen a szlovákiai tokaji ügy: az országhatáron túl nem olyan szigorúak a szabályozások, mint Magyarországon, így egy rosszul kiszámított szigorítással (például egy névváltoztatással, erről alább – a szerk.) önként adná át a piacot az ottani cégeknek a magyar borvidék.
A fideszes holdudvar
Zsákutcának tekinti az utólagos minőségjavítást, azaz az édesítést Demeter Ervin, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal vezetője. A fideszes országgyűlési képviselő tagja annak a 2007-ben alakult Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesületnek, amely gyakorlatilag a kompromisszumok nélküli, magas minőségű borkészítést tűzte zászlajára. (A csoport tagja például a borkirályként emlegetett Szepsy István, a korábban az év borászának választott Árvay János és a cím idei birtokosa, Áts Károly is.) Demeter Ervin megerősítette értesüléseinket: maguk is szorgalmazták a TK élén bekövetkezett vezetőváltást. (Demeter korábban azt nyilatkozta az InfoRádiónak: változtatni kell a TK stratégiáján, az állami tulajdonú pincészetet a tömegtermelésről át kell állítani minőségi, a különleges termőterület egyediségét kifejező borok készítésére.)
Képünk csak illusztráció
Fotó: MTI
Demeter Ervin a magyarnarancs.hu-nak azt mondja: a termelők jelenleg a költségeikhez sem jutnak hozzá, olyan alacsony a szőlő átvételi ára. „Ezért kell elindulni a minőségi bortermelés irányába, ugyanis a magasabb áron értékesített bor alapanyaga is drágább.” Úgy véli, a természetre kell bízni a bor édesítését. „Több termelő és borászat is bebizonyította már, hogy a magas minőségű bor előállítása jövedelmező, miért ne lehetne az mások számára is?” Demeter úgy gondolja, ebben a folyamatban a Tokaj Kereskedőháznak élen kell járnia, hiszen a cég több mint kétezer termelővel áll kapcsolatban, a borvidék legnagyobb integrátoraként nagy a ráhatása a szőlőtermelés minőségére. Igaz – tette hozzá –, a sikerhez elsősorban nem a hazai, hanem az európai, valamint tengeren túli értékesítést kell erősíteni.
A tervek szerint a jövőben jóval magasabb minőségű borokat palackoznak majd a Tokaj Kereskedőházban, ugyanakkor egy bizonyos minőségi szint alatt a borok nem tokaji néven kerülnek majd forgalomba.
Nincs garancia
Ennek az elképzelésnek azonban több buktatója is van – állítják „édesítéspárti” borászok. Marcinkó Ferenc, a Tokaj Borvidék Hegyközségi Tanácsának (egyben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának) elnöke szerint baj, hogy nem áll rendelkezésre megbízható gazdasági előrejelzés arról, hogy mi történne a piacon, ha a borvidék boreladásainak 70-85 százalékát adó édesített borok szabályozásába hirtelen belenyúlnának, és elkezdenék zempléni név alatt terjeszteni a jelenlegi árnál olcsóbban. Nem látni előre továbbá azt sem, mekkora bevételt veszít a borvidék, a veszteség hogyan hat ki a több ezer termelő sorsára, a szőlőátvételi árak mennyivel csökkennek, és emiatt hányan hagyják abba a termelést, és lesz-e szükség ennyi idénymunkásra, hiszen sok embernek a szőlőmunkáért fizetett napidíj az egyetlen jövedelme. Marcinkó leszögezte: a borkülönlegességek, vagyis az aszúk, a szamorodnik, az aszúeszenciák, a fordítás és máslás módszerével készült borok esetében eddig sem lehetett és most sem lehet utólagos édesítést alkalmazni, a kizárólag a tokaji borvidéken termett szőlőből kinyert mustsűrítménnyel a furmint, hárslevelű és sárgamuskotály borokat javítják fel.
Bár a változással járó várható pénzügyi hatásokról nincs megbízható tanulmány, a Tokaj Kereskedőház, valamint a borvidéki hegyközségi tanács nemrég készíttetett egy felmérést, amely azt vizsgálta: mennyit hajlandó fizetni a fogyasztó a „Tokaji” névért a szóban forgó félédes borok esetében. Ennek eredménye az lett, hogy ha zempléniként értékesítenék a most még tokajiként futó termékeket, akkor legalább kétszáz forintot kellene engedni az árból – legalábbis ez derül ki a viszonteladók válaszából. (Ők ti. ennyiért vennék át azt a bort.) A kétszáz forintból száz forint érintené árrésként a borászokat, és száz a TK-t, így amíg a TK Zrt. évente 6,5 millió palack félédes bort értékesít, az állami cégnek 650 milliós bevételkiesése lenne, addig a borvidék más borászatainak közel hasonló mínusszal kellene számolnia a felmérés szerint.
| Hiányzik a turizmus Az erdőbényei Berger Zsolt négyhektáros területen gazdálkodik, az ott termelt szőlőből készíti kézműves borait. A borász azt mondja: a nyugat-európai borvidékekre elsősorban az a jellemző, hogy minőségi borokat állítanak elő, és annak jelentős részét helyben, jó áron értékesítik, mivel a turizmus is jelentős. Véleménye szerint Tokaj-Hegyalján az elmúlt másfél évtized alatt komoly fejlődés történt a borászat területén, az idegenforgalom azonban jócskán elmarad attól, mint ami egy neves borvidéktől elvárható lenne. (Őszi vaskeresztesi riportunkban szintén az erőtlen turizmusban és marketingben láttuk a helyi bor terjedésének legnagyobb akadályát.) „Ahhoz, hogy a turisztikában előrelépés legyen, a legnagyobb termelőknek is magas minőségű borokat kell előállítani, ebben a folyamatban tehát az utólagos édesítés tévút, hírnevet nem lehet erre alapozni” – mondja Berger Zsolt. Az erdőbényei borász szerint a piac is értékelné a minőségi változást, az ilyen szőlőművelés pedig több élőmunkát igényel, vagyis több napszámosnak biztosítana munkát. Példának a tokajihoz hasonlóan világörökségi címmel rendelkező ausztriai wachaui borvidéket említi, ahol a kompromisszumot nem ismerő elvek eredményeként a helyi szövetkezet is prémium minőségű, New Yorkban, Londonban is keresett borokat állít elő. Igaz, ott a magas minőséghez jól kidolgozott, hatékony bor- és turisztikai marketing is társul. Az odalátogatókat a szép, száraz fehérborok mellett a szépen karbantartott, hangulatos kis városkák, a köztük kanyargó kerékpárutak és a fejlett turisztikai infrastruktúra is vonzza. Más hazai borászok ugyanakkor az olcsóbb bort előállító tömegtermelést szorgalmazzák. Ennek oka pedig az, hogy az elmúlt években megnőtt az olcsó külföldi borok magyarországi importja. |
