„Normális ember ilyen üzletbe nem megy bele” – Elutasítják a telepen élők Miskolc millióit

Sajátos városrendészeti tervvel rukkolt elő a miskolci városvezetés: pénzzel és dózerekkel akarják megoldani a szegénység kérdését. Még kedden állt ki a sajtó nyilvánossága elé Soós Attila, a Fidesz–KDNP miskolci frakciójának szóvivője, hogy ecsetelje az önkormányzati többség által támogatott, az országgyűlési választások utáni időszakra tervezett új jogszabály lényegét: fel akarják számolni a város nyomortelepeit, méghozzá támogatási formában. Akik bejelentett lakásbérlőként szerepelnek a nyilvántartásban, igényelhetnek 1,5–2 millió forintot ingatlanvásárlásra, ha Miskolc közigazgatási határain kívül van a kiszemelt ház. Az intézkedéstől a még meglévő munkáskolóniák térségében, illetve más lepusztult városrészekben is a közbiztonság javulását is várják. Az előterjesztés csak azoknak „szól”, akik most még komfort nélküli vagy alacsony komfortfokozatú önkormányzati bérlakásban élnek. Másoknak nem. Miskolcon most a Tetemvár, a „számozott utcák”, a Lyukó-völgy és a Hidegsor környékéről beszélünk.

Konkrétum nincs, dózer igen

A magyarnarancs.hu megkeresésére Soós Attila elismerte, hogy az idei költségvetésben nem különítettek el összeget ilyen célra, bár mint elmondta, ez a jogszabály nem új keletű. Eddig másfél millió forintig vehették igénybe ezt a fajta lakhatási támogatást azok a családok, amelyek megfeleltek az előírt feltételeknek, bár esetükben nem volt követelmény, hogy elhagyják Miskolcot. Ennek az összegnek a felső határát emelik most kétmillióra. Hogy a korábbi években mennyien költöztek ki a szanálásra ítélt bérlakásokból, arra nem tudott válaszolni, ahogyan arra sem, hány lebontásra váró épület van Miskolcon, és hány forintot szánnak jelenleg erre a célra. Soós Attila nem tudta a bérlakásokkal kapcsolatos kintlévőségek összegét sem.

Lyukó-völgy

Fotó: A szerző felvételei

Abban viszont határozott volt, hogy folytatni kell a 80-as években elkezdett, majd félbemaradt intézkedést a gettók felszámolására és a bűnözés visszaszorítására. Ezért ötven százalékkal emelik az önkormányzati járőrök létszámát, vagyis a jövőben 138 formaruhás ember lát majd el szolgálatot a szóban forgó Tetemvár, a „számozott utcák”, a Lyukó-völgy, a Hidegsor területeken. Az eddigi két műszakos munkarendet kiterjesztik háromra, vagyis éjjel-nappal járőröznek majd. A szóvivő úgy fogalmazott: ha valakit „kifizetnek”, biztosítékként a vásárolt vidéki házakra ötéves elidegenítési tilalmat jegyeznek be. Az így megüresedett lakásokat pedig a kiköltözés után azonnal ledózerolják, nehogy önkényes lakásfoglalók birtokba vegyék az egészségtelen, emberi lakhatásra már alkalmatlan ingatlant.

Másolják a Jobbikot

„Ezzel az önkormányzat elismerte, hogy bérlakásaiban a családoknak egészségtelen körülményeket biztosít, amelyek nem alkalmasak a gyermeknevelésre” – ezt már a Miskolc Megyei Jogú Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke mondta. Váradi Gábor hozzátette: „A lakosság körében a szóban forgó hír még nem terjedt el, de a cigány családok átgondolják majd az ajánlatot, és Miskolcon maradnak.” A célba vett kis falvakban sokkal alacsonyabb szintű az ellátás, mint a nagyvárosban, a munkahelyek hiánya pedig még jobban szembetűnő.

Váradi véleménye szerint a cigánytelepeket tényleg fel kell számolni, ám az onnan kiköltöző embereknek megfelelő lakhatási feltételt kell biztosítani. Azzal viszont nem tud egyetérteni, hogy csak Miskolc határán kívül kereshetnek másik lakást, és azt sem érti, honnan lesz pénz erre a programra. Visszautalt még az országgyűlési népszavazás eredményére, ahol a miskolci romák 600 szavazatot adtak le a Magyar Cigánypártra, a többi voks főként a Fideszt erősítette. Váradi Gábor úgy érzi, a kormánypárt az önkormányzati választások közeledtével azzal akar magának népszerűséget szerezni a többségi társadalomban, hogy átveszi a Jobbik szerepét a megoldatlan kérdésekben, amilyen a közbiztonság és a cigányság helyzete.

Kinn a telepen

Bejártuk a Soós Attila által megnevezett településrészeket, és kiderült, hogy valami nagyon nem stimmel. A Lyukó-völgyön áthaladva több ott élőt megszólítottunk, de senki nem tudott egyetlen önkormányzati bérlakást sem megmutatni. (Ti. az „ajánlat” csak ezekre vonatkozik.) Akikkel beszélt a magyarnarancs.hu tudósítója, egybehangzóan állították, hogy ott minden magántulajdonban van, a közelmúltban átadott közösségi ház és rendőrőrs kivételével. A hétvégi házas területen ugyanakkor szembetűnő a nagymértékű rombolás, amit sokan a hobbikertekbe költözött családok számlájára írnak.

Lyukó-völgy

Tetemváron ugyanez a helyzet: a régi földszintes épületeket régen pénzzé tette az önkormányzat. Az utca elején lakó Zoltán azt mondta, az utolsó „tanácsi” lakás bontása zajlik, és meg is mutatta az emeletes épület romjait. Panaszkodik, hogy „nyoma sincs a környéken a 25 évvel ezelőtti közbiztonságnak”, ő ugyanis akkor költözött oda a családjával. A karbantartott kétszobás ház a kialakult közállapotok miatt eladhatatlan, arra viszont nincs pénze, hogy másikat vegyen.

Tetemvár

A számozott utcákban viszont sok a bérlakás. A 65 éves Maczkó Tiborné 28 éve költözött az avasi lakótelepről a Hatodik utcába, mivel meghalt a férje, és egyedül nem tudta fizetni a panellakás rezsijét. Úgy fogalmaz, hogy akkoriban az a városrész üdülőtelep volt, mindenki művelte a kiskertjét, és senki nem nyúlt a máséhoz. Aztán a kolóniaépületekbe olyan családokat költöztetett az önkormányzat, amelyek nem tisztelik más tulajdonát, betörnek és lopnak. A beszélgetés közben tömény gumifüst csapja meg az orrunkat, mire az asszony megjegyzi: „Már megint lopott kábelt égetnek.” Hozzátette még, hogy az utcában nincs vezetékes ivóvíz, és illemhely sincs a lakásokban. Egy szippantásért pár napja 15 ezer forintot fizetett. A lakbére 7677 forint, de nincs terve onnan elköltözni.

Aranka gyermekével, szüleivel és rokonaival él egy 1+2 félszobás, nyári konyhás ingatlanban. Az ingatlant tizenketten lakják, és úgy gondolja, jól elférnek. A felajánlott kétmillióból máshol nem tudnának ekkora lakást venni, de egyébként „normális ember ilyen üzletbe nem megy bele”.

Örömmel laknának ott

Galamb Emil Tibor a feleségével sétált a boltba, amikor feltettük nekik kérdéseinket. A 60-as éveiben járó férfi nem titkolta, szeretné otthagyni a Hatodik utcát, pedig 1976-tól ott élnek. A falak salétromosak, a vakolat pereg, de a 37 négyzetméterért csak havi 5734 forint lakbért fizetnek. Megszokták, hogy a vizet a közkútról hordják és fával tüzelnek, de kevés nyugdíjukból nehezen tudnák megfizetni a magasabb komfortfokozatot. Félnek, mert sok agresszív, bűnözésre hajlamos ember költözött oda, fáskamrájukat többször kirámolták.

János polgárőrként vállalt szerepet a közbiztonság javításában. Az utcában álló lakását bekamerázta, amit táblával is tudat. Azóta sokan átmennek a másik oldalra, mielőtt a kapujához érnének. Elmondja, hogy a közbiztonsággal különösen a szomszédos Ötödik utcában van gond, ahol sok az alkoholista és a kábítószeres. A rendőrök és az önkormányzati járőrök gyakran ellenőriznek arrafelé, ám a folyamatos vegzálással sem érnek el eredményt. A közeli óvodába is többször betörtek, most már kutyás éjjeliőrt kell alkalmazni az intézményben. Úgy gondolja, bár régiek, akár 110 évesek is lehetnek a kohászkolónia lakásai, de akik megszokták azt a környezetet, továbbra is örömmel élnének ott, ha helyreállítanák a közbiztonságot. Mert biztosra veszi, hogy az önkormányzat ajánlata nem lesz vonzó az ott lakóknak.

Javasolta, hogy inkább kerüljük el az Ötödik utcát, mert „ott a kereket is kiszedik az autó alól”. Ha ebben nem is lett igaza, de tényleg jobbnak láttuk odébbállni, amikor az utca elején egy láthatóan bódult középkorú férfi ráordított egy nőre, hogy „Adj cigit, vagy megöllek!”.

Ellenzék: diszkriminatív az ajánlat

Simon Gábor délután részt vett az önkormányzat jogi bizottságának ülésén, ahol szembesült a beterjesztés részleteivel. Az MSZP miskolci képviselője elmondta a magyarnarancs.hu-nak, hogy szó volt az önkormányzati járőrök létszámának emeléséről és munkarendjük megváltoztatásáról. A Soós Attila által korábban elmondottakat viszont nehezen tudja értelmezni, és jogi szempontból aggályosnak is tartja, különösen azt a részt, hogy csak azokat támogatják, akik a városból elköltöznek, mert jogvédők ezt diszkriminatívként is értékelhetik. A bérlakásokban élők, ha fizetik a bérleti díjat, nem sértenek törvényt, ezért nem kell őket kiköltözésre bírni. Aki viszont törvényt sért a viselkedésével, járjon el vele szemben az önkormányzat és a hatóság. Ez tehát nem lehet indok arra, hogy trükkös kilakoltatással akarják visszaszorítani a bűnözést, mert azzal csak áthelyezik más városrészbe vagy más településre.

Nem tartja helyesnek a szociális helyzet, a bűnözés és a cigányság összemosását sem. Ügyvédi pályán szerzett tapasztalatai szerint a bűnözés nem függ össze a lakáskérdéssel. A bejelentést ő mindössze marketingfogásként értékeli, ami a többség elvárásait igyekszik előtérbe helyezni. A számozott utcák kolóniasora egyébként akár ipartörténeti műemlék kategóriába is besorolható, ezért a hagyománytisztelet miatt nem biztos, hogy le kellene bontani.

Jogsértés? Visszaélés?

Ha Ön vidéken él, és jogsértéssel, hatalmi visszaéléssel találkozik, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu címre, és mi utánajárunk!