Immár semmiféle kormányzati ígéretnek nem hajlandó hinni, csak annak, amit papíron, aláírva lát – fogalmazott Nagy Dávid a pécsi hallgatói fórumon szerda délután. A mintegy 80-100 embert megmozgató, a PTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzata (PTE EHÖK) által szervezett eseményen – ahol még dr. Bódis József pécsi rektort és Pintért Mihályt, a PTE EHÖK alelnökét hallgathatták meg az érdeklődők – jól látszott, mennyire felpaprikázták Nagyot az elmúlt hetek eseményei.
Noha nemrég részmegállapodást írtak alá a Balog Zoltán vezette Emmivel – ahogy Nagy fogalmazott –, a HÖOK és a kormány között óvatosan meginduló tárgyalásoknak az vetett véget, hogy az előzetes egyeztetések ellenére a kormány kezdeményezte az alaptörvény-ellenesnek minősített röghöz kötés beemelését az alaptörvénybe.
Semmi sem teljesült
Igaz, közel sem ez az egyetlen probléma. Nagy gyorsan folytatta a felsorolást: a hallgatók eredeti hat pontjából álláspontjuk szerint eddig semmi sem teljesült, annak ellenére, hogy a tüntetések hatására a tandíj kérdésében a kormányzat némileg meghátrált. A HÖOK elnöke szerint összességében kijelenthető, hogy a fiatalokkal jó dolog nem történt az elmúlt években, láthatóan a kormányzat nem foglalkozik velük, csak azokat a társadalmi rétegeket szolgálja ki, ahonnan könnyen remélhet nagyszámú szavazatot. A maximum négy évben gondolkozó pártpolitikával szemben Nagy szerint a fiatalok 30 év múlva is itt szeretnének élni, nem pedig elhagyni az országot – ahogy azt a propaganda mostanában sugallja.
Nagy Dávid
Fotó: MTI
Ráadásul – folytatta – az a kormányzati érvelés, miszerint az adófizetők joggal várják el, hogy a külföldre távozó diplomások visszafizessék képzésük költségét, egyszerűen „bullshit”. Nagy – nem tagadva az EU-n belüli szabad munkaerő-áramlás elvét – az érvelés alaptalanságára példaként hozta fel, hogy minden adat arra utal, hogy a nem diplomások jóval nagyobb számban hagyják el az országot, esetükben pedig nem merült fel hasonló kényszerintézkedés.
A meglévő társadalmi problémát szerinte csak a megfelelő felmérések elkészülése és elemzése után lehetne kezelni, ám ezt lehetetlenné teszi, hogy a mai napig nincs diplomás pályakövető rendszer Magyarországon, és hogy a felsőoktatási államtitkárság személyi állománya szinte napról napra változik. Egy hallgatói kérdésre válaszolva Nagy elmondta, hogy amennyiben a hazai tárgyalások nem vezetnek eredményre – márpedig erre kevés esély látszik –, úgy az EU-hoz fordulnak, illetve újra az utcára vonulnak.
Meddig állnak még a falak?
A (felső)oktatáspolitika teljesen kaotikus mivolta visszatérő motívum volt az este során: dr. Bódis József három felsőoktatási koncepciót számolt össze az elmúlt évek során, ebből egy talán jó is lett volna. Pintér Mihály EHÖK-alelnök pedig azon tréfálkozott, hogy a felsőoktatás és a tandíj kapcsán csupán egyetlen tény ismert: az, hogy recesszió van. Így lehetséges Nagy Dávid szerint, hogy a felsőoktatás valódi problémáiról, az oktatás minőségéről, a fővárosi és vidéki intézmények viszonyáról és a felsőoktatás szerkezetéről évek óta egy szó sem esik, az egyetlen állandó dolog: a forráskivonás. A helyzet mostanra odáig fajult, hogy az idén a felsőoktatásra szánt 130 milliárd már a vegetáláshoz sem elég.
Ahogy Bódis József megfogalmazta, a bonni egyetem költségvetése önmagában nagyobb, mint a Magyarországon erre a területre szánt pénz. A rektor szerint némi könnyebbséget jelent, hogy ígéret van 47 milliárd további támogatásra, ám ezeket az intézmények nem fordíthatják napi működésre, márpedig Nagy Dávid szerint már az a kérdés, hogy lesz-e világítás, és állnak-e még év végén az egyetemek, főiskolák falai. Ezen a téren Bódis József óvatosan optimista volt: elmondása szerint szó van – az említetten kívül – egy újabb, tízmilliárd körüli keretről, amit ilyen célokra fordíthatnak az intézmények, ám arról még semmit sem tudni, hogy ez mikor milyen forrásból, hogyan valósulhat meg, mivel „senki sem látja, hogy hol van a pénz”. A korábban a Magyar Rektori Konferencia elnökségét is betöltő egyetemvezető egy kérdésre válaszolva elmondta: Pécsett is várhatók oktatói elbocsátások, ám abban bízik, hogy a kötelező nyugdíjazás – ami egyben újabb csapást jelent az intézményekre – miatt ezek nem lesznek tömegesek.
