Nem tartoztam azok közé, akik úgy érkeznek az első osztályba, hogy már tudnak olvasni. A képeskönyveket szerettem, azokból is mindig ugyanazokat lapozgattam. (Egyébként mindig megdöbbent, mennyire nem változunk: ma is lelkes újranéző, újraolvasó vagyok, ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, és például egy-egy dalt is végtelenítve tudok hallgatni, unásig…) Máig emlékszem a sorvezetőkre, a küzdelemre, amíg megtanultam szépen írni (mára már elfelejtettem, de ez a számítógép hibája), egy-egy régi papír őrzi akkori kísérleteim nyomát. Sokféle módszer van arra, hogyan kerülhetnek közel hozzánk a szövegek, miképp szerethetnénk meg az olvasást. De elkeserítő tény, hogy a mai kicsik nehezen olvasnak, inkább a vizualitásra támaszkodnak, a többi felesleges nyűg. Ezt nem csak mi, írók sajnáljuk (mi lesz a leendő olvasóinkkal?!), hanem általánosabban véve is komoly probléma.
| ||
Bíró Eszter munkásságát régóta figyelem, musical- és filmszínészként, klezmerénekesként is izgalmasnak találtam. (A narancs interjúja vele itt olvasható.) Szeretem, ahogy bátran vált műfajt, ahogy kísérletezik, és ahogyan a néha gyökeresen különböző területeken megtalálja a saját, személyre szabott helyét. Kedvenc projektem az Ezter – ahol jiddis zenéket dolgoznak fel a legmodernebb elektronika segítségével. Soha nem felejtem fel az egyik lemezbemutató koncertet a Müpában, ahol Eszter már hatalmas hassal énekelt és táncolt… Már abban a műsorban is Födő Sándor „Fodo” volt a társa, aki az új munkának is a zenei vezetője. Két kisgyerekes anyánál nem meglepő, ha alkotóként is elkezd a gyerekekben gondolkodni. (Ráadásul Fodo évek óta Halász Judittal dolgozik.)
| ||
Ám Eszternél a kicsiket megszólító projekt sem lehet hagyományos (a trailer itt). Ennyi játékot, meglepő megoldást, fura kísérletet nemigen hallhattunk még gyereklemezen. (Ráadásul a körítés se szokványos, jár az albumhoz egy képeskönyv és egy poszter is.) Az anyag az ábécé köré épül (a dalszövegeket Hegyi György jegyzi, így nem fura, hogy felnőttként is pusztulunk a nevetéstől.) Eszter szerint nagyon fontos, hogy a gyerekek jól meghangszerelt, igényes és izgalmas zenét hallgassanak, így a harmonikától, melodiontól, gitártól egészen a különböző nemzetiségű, például afrikai, arab, spanyol és latin-amerikai ütőhangszerekig sok mindent felvonultatnak. (Szeretem, hogy a kicsiket nem nézik butának, és olyannak, akiknek minden jó lesz. Szép példa erre az egyik klip, ami az anyaghoz készült.)
Legnagyobb sikere talán a farkasos dalnak van – amúgy nekem is az az egyik kedvencem, és a gyerekek megindítóan komolyan veszik. Az egyik koncerten a dal részeként kérte Eszter, hogy adjanak már neki, a ragadozónak valami zöldséget, gyümölcsöt, mert olyan éhes, jó lesz alma, répa vagy almalé. És a szám után egy kisgyerek a saját szívószálas italával szaladt hozzá…
