Kafka, NAV, Végtelen történet

KOmplett

„Hiába volt téves az inkasszó, sajnálatos módon a végrehajtási költségeket akkor is ki kell fizetniük, hiszen megtörtént a végrehajtás.” Ez volt az a pont, amikor a több hónapos játék után elszakadt bennem valami. És még nem vagyunk a végén.

Úgy kezdődött, hogy a hivatalos levelek – holott a NAV-nál megvolt a költözés utáni új címem – egy régi albérletembe érkeztek, ahol a tulajdonossal rég megszakadt a kapcsolatunk. Érdekes módon a végrehajtás lehetőségéről szóló sima levél már a pontos lakhelyemre jött. Amint megkaptam az iratot (és a sokkot, hiszen fogalmam nem volt, miről lehet szó), intézkedni kezdtem.

Kiderült, a húgom is kapott majd egy éve hasonló felszólítást a Nyugdíjfolyósító Intézettől, és ő azonmód írt is nekik, tudakolván, mi közünk lehet nekünk még a nyugdíjfolyósításhoz. Persze választ a beígért huszonkét munkanap leteltével sem kapott. Mint ahogy az első levelemre én sem – azóta sem. Telefonon próbáltam hát érdeklődni, ahol javasolták, fáradjak be. Ezt február végén meg is tettem. Ott kiderült, édesapám nyugdíjáról van szó, amit anyám – aki azóta szintén meghalt – jogosulatlanul vett fel, így a húgom és én a büntetéssel, késedelmi kamatokkal felduzzasztott büntetés megfizetésének is az örökösei vagyunk, egyetemleges adósok, ketten.

Érdeklődtem, átvállalhatom-e a tartozást, és kaphatok-e részletfizetési lehetőséget. Mindkettőre igen volt a válasz, bár mondták, a részletek ügyében huszonkét munkanapon belül jelentkeznek. A papírügyeket elintézve – három óra múltán –, megnyugodva tértem haza. Erre rá két héttel jött egy levél ugyanettől a hivataltól, hogy átadták végrehajtásra a NAV-nak az ügyemet. Telefonálok, mi történhetett. Ekkor hangzott el először, hogy „sajnálatos módon” elkeveredtek a papírjaim, menjek be a NAV-ba, ott tisztázzam a dolgot. Újabb három óra sorban állás, az ügyintézők ott is maximálisan kedvesek voltak. Megkaptam a papírokat is arról, hogy minden rendben van, felfüggesztik a végrehajtást.

Erre három héttel jött még egy levél – immár a NAV-tól, hogy végrehajtanak. Körtelefon, pénzösszedobás: egy összegben befizettem a tőketartozást, kamatokat, büntetést a megadott számlaszámra, az Államkincstárnak. Ez volt április nyolcadikán. Ekkor már végképp hátradőltem, eztán baj nem lehet. A lé befizetve, mi történhet még? Hát sok minden, ma már tudom. Két hete telefonál a húgom, hogy inkasszózták mind a saját, mind a családi számlájukat. Huh. Telefonok első körben. „Sajnálatos módon tévedés történt” – mondják a NAV-nál, nekik nem érkezett meg, hogy én átvállaltam a tartozást, valamint – és hopp, most látják, hogy a befizetés megtörtént, de ezt sem írták jóvá.

Azóta a húgom havi fizetése is befutott, illetve harminc százaléka hozzájuk, és hogy most már onnan is leemelték az összeget. De innentől ők széttárják a karjaikat, keressük a Nyugdíjfolyósítót. Ha ők küldenek nekik egy faxot, hogy rendben van a dolog, törlik az inkasszót. De lehet, hogy csak huszonkét munkanap után. A Nyufignál – akiket naponta többször hívunk, és mindig halljuk a „várakozási idő több, mint hat perc” – ez megy félórákon át – vagy elérjük az ügyintézőt, vagy nem, közvetlen számot ugye nem adnak. És arra hivatkoznak, hogy sajnálatos módon elkeverednek a papírok, nem tudják, mit csinál az egyik, mit a másik osztály.

Nos, ebből a kis ügyünkből – azon kívül, hogy rengeteg időnk és rengeteg idegünk ráment – immár anyagi kárunk is származott, mivel a húgom nem tudta befizetni időre a számláit, a lakbérét sem. Így nem csoda. Mikor azután, hogy közölték, fogalmuk nincs, mikor kapjuk vissza a – nem kevés – pénzünket – a végrehajtási költségeket azért szíveskedjünk befizetni – elszakadt bennünk valami. Kérdés persze, mit lehet ilyenkor tenni? Van, aki pert javasol, de ezek után épp pereskedni ne rettegjek? Főképp, hogy ma a postaládámban ajánlott levél cédulára bukkantam a Nyugdíjfolyósítótól. Hamarosan kiderül, mi az új meglepetés. Talán annak az ismerősömnek lesz igaza, aki azt mondta, eztán majd felszólítanak, hogy fizessem be részletekben is a tartozást, ahogy megígértem…

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.