Kafka, NAV, Végtelen történet

szerző
Karafiáth Orsolya
publikálva
2015. máj. 11., 08:45
kommentek
11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

„Hiába volt téves az inkasszó, sajnálatos módon a végrehajtási költségeket akkor is ki kell fizetniük, hiszen megtörtént a végrehajtás.” Ez volt az a pont, amikor a több hónapos játék után elszakadt bennem valami. És még nem vagyunk a végén.

Úgy kezdődött, hogy a hivatalos levelek – holott a NAV-nál megvolt a költözés utáni új címem – egy régi albérletembe érkeztek, ahol a tulajdonossal rég megszakadt a kapcsolatunk. Érdekes módon a végrehajtás lehetőségéről szóló sima levél már a pontos lakhelyemre jött. Amint megkaptam az iratot (és a sokkot, hiszen fogalmam nem volt, miről lehet szó), intézkedni kezdtem.

Kiderült, a húgom is kapott majd egy éve hasonló felszólítást a Nyugdíjfolyósító Intézettől, és ő azonmód írt is nekik, tudakolván, mi közünk lehet nekünk még a nyugdíjfolyósításhoz. Persze választ a beígért huszonkét munkanap leteltével sem kapott. Mint ahogy az első levelemre én sem – azóta sem. Telefonon próbáltam hát érdeklődni, ahol javasolták, fáradjak be. Ezt február végén meg is tettem. Ott kiderült, édesapám nyugdíjáról van szó, amit anyám – aki azóta szintén meghalt – jogosulatlanul vett fel, így a húgom és én a büntetéssel, késedelmi kamatokkal felduzzasztott büntetés megfizetésének is az örökösei vagyunk, egyetemleges adósok, ketten.

Érdeklődtem, átvállalhatom-e a tartozást, és kaphatok-e részletfizetési lehetőséget. Mindkettőre igen volt a válasz, bár mondták, a részletek ügyében huszonkét munkanapon belül jelentkeznek. A papírügyeket elintézve – három óra múltán –, megnyugodva tértem haza. Erre rá két héttel jött egy levél ugyanettől a hivataltól, hogy átadták végrehajtásra a NAV-nak az ügyemet. Telefonálok, mi történhetett. Ekkor hangzott el először, hogy „sajnálatos módon” elkeveredtek a papírjaim, menjek be a NAV-ba, ott tisztázzam a dolgot. Újabb három óra sorban állás, az ügyintézők ott is maximálisan kedvesek voltak. Megkaptam a papírokat is arról, hogy minden rendben van, felfüggesztik a végrehajtást.

Erre három héttel jött még egy levél – immár a NAV-tól, hogy végrehajtanak. Körtelefon, pénzösszedobás: egy összegben befizettem a tőketartozást, kamatokat, büntetést a megadott számlaszámra, az Államkincstárnak. Ez volt április nyolcadikán. Ekkor már végképp hátradőltem, eztán baj nem lehet. A lé befizetve, mi történhet még? Hát sok minden, ma már tudom. Két hete telefonál a húgom, hogy inkasszózták mind a saját, mind a családi számlájukat. Huh. Telefonok első körben. „Sajnálatos módon tévedés történt” – mondják a NAV-nál, nekik nem érkezett meg, hogy én átvállaltam a tartozást, valamint – és hopp, most látják, hogy a befizetés megtörtént, de ezt sem írták jóvá.

Mai programok
Azóta a húgom havi fizetése is befutott, illetve harminc százaléka hozzájuk, és hogy most már onnan is leemelték az összeget. De innentől ők széttárják a karjaikat, keressük a Nyugdíjfolyósítót. Ha ők küldenek nekik egy faxot, hogy rendben van a dolog, törlik az inkasszót. De lehet, hogy csak huszonkét munkanap után. A Nyufignál – akiket naponta többször hívunk, és mindig halljuk a „várakozási idő több, mint hat perc” – ez megy félórákon át – vagy elérjük az ügyintézőt, vagy nem, közvetlen számot ugye nem adnak. És arra hivatkoznak, hogy sajnálatos módon elkeverednek a papírok, nem tudják, mit csinál az egyik, mit a másik osztály.

Nos, ebből a kis ügyünkből – azon kívül, hogy rengeteg időnk és rengeteg idegünk ráment – immár anyagi kárunk is származott, mivel a húgom nem tudta befizetni időre a számláit, a lakbérét sem. Így nem csoda. Mikor azután, hogy közölték, fogalmuk nincs, mikor kapjuk vissza a – nem kevés – pénzünket – a végrehajtási költségeket azért szíveskedjünk befizetni – elszakadt bennünk valami. Kérdés persze, mit lehet ilyenkor tenni? Van, aki pert javasol, de ezek után épp pereskedni ne rettegjek? Főképp, hogy ma a postaládámban ajánlott levél cédulára bukkantam a Nyugdíjfolyósítótól. Hamarosan kiderül, mi az új meglepetés. Talán annak az ismerősömnek lesz igaza, aki azt mondta, eztán majd felszólítanak, hogy fizessem be részletekben is a tartozást, ahogy megígértem…

szerző
Karafiáth Orsolya
publikálva
2015. máj. 11., 08:45
kommentek
11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 11
    yoyo
    2015. május 13., szerda 15:48
    ma egy más problémával foglalkozó beszélgetésben hallottam, hogy ha az ember egy ilyen típusú túlkapással, packázással, hatalmaskodással szembeszáll, elsősorban nem a maga érdekében teszi. Igen, az egyén érdeke valószínűleg az, hogy fület-farkat behúzva elkotródjon, nem pedig egy inkább csak erkölcsi győzelemet, mintsem valódi anyagi előnyt (kompenzációt, kárpótlást, jóvátételt stb.) jelentő harcba kezdjen egy arctalan hatalommal szemben.
    Sajnos a mi társadalmunkban annyira mélyen gyökerezik ez a kudarcos tapasztalat (á, úgyis kár volna - és igen, többnyire tényleg csak rosszul lehet járni), hogy ez ellenállhatatlan méretűre növeszti a hivatal pofátlanságát.
  2. 10
    szupercincin
    2015. május 13., szerda 12:03
    Minden együttérzésem, de nap mint nap hasonló vegzálásokon megy keresztül az emberek (a nyugdíjasok is) sokasága, az a tömeg az, amelyik még nem esett a híd alá, csak készülődik. Én pénteken délután érkezett levelet hétfőig nem bontok fel, mert már sokszor kilyukadt a gyomrom hétvégén. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ezt a tébolyországot ennyire meg lehet gyűlölni.
  3. 9
    törzsmókus
    2015. május 12., kedd 15:46
    a magyar közigazgatást égessék fel, törjék kerékbe és szántsák be sóval. majd importáljunk helyette az észtektől.
    a papírelkavaró Mancikanéniknek pedig fizessünk nyugdíjat abból a pénzből, amit mindezzel megspórolunk a Nemzetgazdaságnak – csak inkább ne nyúljanak semmihez.

    a perelés a konkrét ügyre talán jó megoldás lehet – de sajnos a megítélt kártérítést a magyar állam fizeti (tehát te meg én), jó eséllyel nem a NAVos Mancikanéni minimálbéréből (meg a főnöke prémiumából!) inkasszózzák.
  4. 8
    yoyo
    2015. május 12., kedd 14:52
    A kérdéshez - perelni vagy menekülni -, leginkább egy a témában jártas, dörzsölt, hétpróbás ügyvéd tanácsára lenne szükség.
    Az ember igazságérzete azt diktálja, nem szabad engedni a hivatali hatalmaskodásnak, a belénk vert nyomorult kisember viszont inkább a minél kisebb veszteséggel történő gyors kihátrálást szorgalmazza.
  5. 7
    tiszapolgári
    2015. május 12., kedd 11:04
    Kemény András: „perelni kell, mégpedig keményen.”

    Kívülálló drukkerként szerintem is, de közben azt is érzem, ha saját magamról, a saját időm elcseszéséről, a saját türelmem próbára tevéséről lenne szó, százmilliószor is meggondolnám a pert. Amikor egyszer volt egy aprócska, röhejesen piszlicsáré APEH-ügyem, és végre sikerült elrendezni, úgy menekültem az épületből, mint a nyúl, de rám egyébként is jellemző, hogy a (nem csak navos) hivatalos levelek láttán ugyanaz a furcsa bizonytalanság fog el, mint az orvosi rendelőkben, vagy amikor hirtelen meglátok egy rendőrt.
    De mégsem lehet állandóan elfutni, nem szabad. Még akkor sem, ha a NAV-val való pereskedés egészen más kategória lehet, mint egy biztosító- vagy kábeltévé-társasággal vitázni.
  6. 6
    Kemény András
    2015. május 12., kedd 08:01
    perelni kell, mégpedig keményen.

    ez pontosan az a fajta ügy, ami miatt az ember utálja a magyar hivatalokat -- pedig sok hivatal nagyon jól működik, ezért aztán duplán is szomorú a dolog.

    perelni kell, mégpedig azért, mert különben úgy érezhetik mind a nav-nál, mind a nyugdíjfolyósítónál, hogy ők mindent rendben csináltak. pedig nem. hanyagul, felelőtlenül végezték a munkájukat, és ez nektek mind időbeli, mind anyagi, mind érzelmi kárt okozott. a minimum a kártérítés és fegyelmi, esetleg felfüggesztés a vétkes munkatársaknak.

    mert míg tőled elvárták, hogy 8 napon belül, és azonnal, és minden adatot megadva, és hiba nélkül, addig ők megtehetik, hogy elkeverik, nem találják, rossz helyre küldik, elnézést, de a cehhet magának kell állnia. nem.

    perelni kell, hogy rájöjjenek végre, hogy ők vannak értünk, és nem fordítva.
  7. 5
    KassaiSonka
    2015. május 12., kedd 04:53
    Gyuricza úr grrr kollega legaljasabb verziójának helyi lerakata, mint említettem, e nemben pedig valóban a fekete szín milliónyi árnyalatának megjelenülése, ha tetszik a pokol feneke kivetülésének és a triumfáló aljasság reinkarnációjának manifeszt renaisancéja, Sanci néni modorában lezavarva, mitől függetlenül ma egészen jó idő lesz. Víg árokpart fog nótázni még a rabkocsiban is. Vagy valami ilyesmi. Ki tudja már az efféle ezotériák súlyos titkát... Olyan régen volt. Rabkocsi is, árokpart is a múlt dekadens ködébe vész lassan...

  8. 4
    yoyo
    2015. május 11., hétfő 19:45
    Gyuricza úr egy színfolt.
    Azt ugyan nem tudnám megmondani, pontosan milyen színű.
    Kicsit irigykedek, hogy ilyen termékeny, meg haragszom, hogy nem képes feszesebben kifejteni a mondanivalóját, de színfolt, ez nem vitás.
  9. 3
    2015. május 11., hétfő 15:55
    Kedves Orsolya! Ezt hívják polgárbarát ügyintézésnek. Mi lenne, ha nem lenne az?
  10. 2
    Gyorgy Angyan
    2015. május 11., hétfő 13:52
    Meselek egy picit, jo?

    Filmforgatasi engedely kerese kozteruletre. Barcelonaban es egy videki magyar varosban. 
    Letettem a kavet a gep melle, meggoogliztam, hatha nem kell bemennem szemelyesen a barcelonai tanacsra. Nem kellett. Kattintas, megegyszer es megegyszer es ott voltam az automatikus online igenylolapon. Kitoltottem-letoltottem. A lap aljan az illetekes munkatars online alairasa, lehet mutagatni a biztos urnak ha kerdezi. Kinyomtattam, majd meg ketszer ugyanezt masik cimre. A kavem ki sem hult. Ja a parkokba mas papir kell. Ezert felhivott (!) a megadott telefonszamon az illetekes munkatars, hogy ezt meg ezt meg irjam bele. Ha elkuldom neki ebedig, akkor a kethetes elbiralas helyett, a delutani zarasig megcsinalja. Mondtam neki, hogy muchas gracias senor.
    Segitokesz illetekes munkatars egy videki magyar varos tanacsan. Ket napig kuldtem az emailt, hivtam megjott-e. Nem jott meg. Kuldtem a nagyon illetekes vezermunkatarsnak. Annak megjott. Hivom. Belekezd. Az utcacska az Kormanyhivatal. A terecske is. Oda bekervenyezni legyek szives. De nehogy oda utaljak, hanem nekik. A buszallomas az volan. De Szombathelyre irjon. A vasutallomas pedig termeszetesen mav es a mav kozponthoz tartozik. A hidacska OK. Kuldjem el emailben. Ja persze postan is, mert kell az illetekessegi belyeg. Szerintem nem lehet kapni a barcelonai postan magyar illetekessegi belyeget. Majd rajzolok rea. De addig is vegigbongeszi a torvenyi passzust, hogy igy van-e. Valoszinu, de nem biztos. Mondom, segitokesz. 

    Itt a mese vege. Ilyenkor nagy megkönnyebbülés, hogy az Alpok választ el attól a rendszertől.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Karafiáth Orsolya

KO. Art. Rév. Arany. Fals. Idő. Árnyék. Tény. Horror. OK. Rock. Show.Idegek.

Karafiáth Orsolya
Szerző adatlapja