A magyar irodalom alkonya? – Körkérdés, 1. rész

szerző
narancs.hu
publikálva
2015. márc. 05., 13:45
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Tamás Gáspár Miklós szerint a Kádár-kor irodalma sokkal erősebb volt, mint a mai világé. Hogy látják ezt más írók, irodalmárok? Elsőként Bán Zoltán András, Kiss Noémi és Radnóti Sándor válaszát közöljük.

Tamás Gáspár Miklós a múlt héten a Hvg.hu Spiró Györggyel készített interjújára válaszul indulatos publicisztikát írt, amely szintén a Hvg.hu-n jelent meg. Ebben a közíró nem csupán Spiró szavaira reagált, hanem azt is írta, hogy „az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen”.

Ez pontosan rímelt arra, amit Réz Pál, a Holmi főszerkesztője mondott tavaly a Narancsnak adott nagyinterjújában: „Furcsa, hogy a kommunizmusban több jelentős író alkotott, mint a szabad időkben.”

Kíváncsiak voltunk, mit gondolnak erről napjaink meghatározó írói, irodalmárai. Körkérdésünkben mindenkinek ugyanazt a két kérdést tettük fel:

1. Ön szerint is több jelentős író alkotott a Kádár-rendszerben, mint a rendszerváltás óta?

2. Ön szerint mi volt az 1989–2014 közötti korszak öt legjelentősebb magyar irodalmi teljesítménye? Ha ezek között van olyan, amit egyértelműen a legkimagaslóbbnak tart, akkor kérjük, indokolja meg választását!

Elsőként Bán Zoltán András (író, kritikus), Kiss Noémi (író, kritikus) és Radnóti Sándor (esztéta) válaszait közöljük. (A kérdéseket Spiró Györgynek és Tamás Gáspár Miklósnak is elküldtük. Spiró György nem kívánt részt venni a vitában. TGM válaszát hamarosan közöljük.)

false

Bán Zoltán András

1. Egyértelmű igen. Soroljuk csak fel az ebben az időszakban pályájuk csúcsára ért költőket: Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc, Kálnoky László, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Pilinszky János, Vas István, Weöres Sándor és még sokan mások, akiknek neve most nem jut eszembe. A Kádár-rendszerben adta ki legjobb versesköteteit Várady Szabolcs, Tandori Dezső és részben Petri György is.

A prózában: Bodor Ádám, Déry Tibor, Gion Nándor, Ottlik Géza, Örkény István, Kertész Imre, Mándy Iván, Mészöly Miklós (Film), Szentkuthy Miklós, Vas István memoárja. De a ma leginkább kanonizált írók is ekkor írták legjelentősebb műveiket (vagy azok egy részét). Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba, Kertész Imre: Sorstalanság, Kornis Mihály: Végre élsz, Konrád György: A látogató, Krasznahorkai László: Sátántangó,  Nádas Péter: Emlékiratok könyve.

A drámában: Csurka István, Kornis Mihály, Márton László, Örkény István, Spiró György, Weöres Sándor.

2. Csak olyan művek jöhetnek számomra számításba, amelyeket többször is képes voltam elolvasni, és nagyjából biztos vagyok abban, hogy a jövőben is előveszem még őket. Bodor Ádám: Sinistra körzet, Tar Sándor: A mi utcánk. Hát, ez sajna csak kettő... És még egy, bár nem makulátlan, de egészen egyedülállóan érdekes kötet: Kárpáti Péter: Díszelőadás.

false

Kiss Noémi

1. Nem gondolom így. Mindkét kornak megvannak a kis mesterei és a nagy művei. A leköszönő írói és az új, átütő tehetségei. Érzelmi viszonyulásnak és nosztalgiának tudom be Réz Pál vagy TGM provokatív kijelentését, még felmerült bennem a rendszerváltó ellenzék pozícióvesztése mint ok, aminek egyik természetes következménye lehet e sima és hirtelen vágyakozás a Kádár-korba, aztán a mai irodalom egyszerű fumigálása. Ehhez megértéssel is viszonyulok, de én éppen az ellenkezőjét éltem meg. Számomra – ha visszagondolok olvasmányélményeimre – a kilencvenes évek és a mai magyar irodalom a jelentősebb.

Ugyanakkor a különbségek mellett érdekes volna megfigyelni a két korszak hasonló attitűdjeit. A nyolcvanas években és a kilencvenes években is megvoltak-megvannak az írószerep ellentmondásai. TGM mintha a kitüntetett írószerep mesterséges fenntartása ellen próbálna dühösen tiltakozni. Réz Pál viszont egy eltűnt, elitista szemlélet fölött őrködik – egyik sem jelent számomra meggyőző gondolatokat. Mert egy olyan korszakhoz nyúlnak vissza, ahol az irodalomnak betonozott kiváltságosai voltak – köztük is voltak érdekes írók, de igazán jó nyilván nem a támogatott irodalom volt. Ma a médiadominancia korszaka újabb és újabb lehetőségeket kínál az íróknak, hogy ismertek legyenek, és az olvasóknak is, hogy elérjenek könyveket. Sok a marginális pozíció. Ugyanakkor számos új, sikeres írószerep bukkan fel. Miközben intenzíven kísért a múlt – és kiváltságos klubok itt is, ott is akadnak. TGM vagy Réz Pál érzelmi érvelésében talán csak az a közös, hogy mindketten értetlenül nézik a mai magyar irodalom képződményeit, nincsenek egyedül, én is néha így vagyok vele. De egy percig sem gondolom, hogy a nyolcvanas évek jobb volt (Emlékiratok könyve), mint a kilencvenes (Sinistra körzet, Harmonia Caelestis). Tulajdonképpen már maga a kérdés is irritáló, hiszen egy diktatúrának önmagáért nem szerencsés művészeti jelentőséget tulajdonítani. Egy ilyen gettósítás hogy volna felelős a jó irodalomért?

2.

Tóth Krisztina: Síró ponyva

Györe Balázs: Halottak apja

Kovács András Ferenc: Kompletórium

Térey János: Paulus

Rakovszky Zsuzsa: Hangok

false

Radnóti Sándor

Az ilyen kérdéseknek – megvallom – nem sok értelmét látom, s ezért kivontam magam a Narancs kritikusi pontozásából és hasonlókból. Most sem válaszolok rá.

De két dolgot talán fölhasználhat, ha akar.

1. Tamás Gáspár Miklós barátom megjelenés előtt elküldte nekem ezt az írását, s erre e-mailben a következőt válaszoltam:

Mit mondjak erre, Gazsikám? Hogy Spiró Gyuri okossága – amely azért valóban okosság – alá van aknázva végtelen mennyiségű összeesküvés-elmélettel és longue durée-elemekkel, amelyek determinisztikus színezetük okából bénítólag hatnak a mi rövid tartamú vágyainkra és tetteinkre, s továbbá mindez meg van spékelve egy merőben ellentétes romantikával (a „lengyelek") – nos, ez „a pompás és elragadóan idegesítő” Ikszekből éppúgy kiolvasható, mint mai interjújából...

Te viszont szokás szerint pompás vagy és elragadóan idegesítő, aki hosszú tartamú kultúrkritikádat (XVII. század, XXI. század) aggálytalanul alkalmazod a magyar irodalom jámbor törekvéseire, ami legalábbis tapintatlan, amikor halott van a házban. A halott a Holmi, amely a neki megadatott 25 életévében 25-30 remekművet azért publikált... [Mások mellett] tapintatlan Esterházyval is, akinek szintén elküldöd ezt az írást a lesújtó globális ítélettel a nem létező „nagy irodalomról”, miközben tizenkét év után (a Javított kiadás óta) tavaly újabb remekművel állt elő.

2. A Holmi utolsó számában (2015/12.) a szerkesztők elbúcsúznak az olvasótól. Én is. A vonatkozó részt pedig idemásolom:

A polémia nemcsak a kritika mibenlétére terjedt ki, hanem a mai magyar irodalom megítélésére is. Ezt háttérbe szorította főszerkesztőnk példaszerű munkája hétről hétre, s az az engem mindig megható lelkesedés, amellyel egy-egy beérkezett szép verset, jó novellát üdvözölt, de mégis volt valami alapvető különbség a kortárs magyar irodalom globális megítélésében, amely Závada Pált és engem – talán a félnemzedéknyi korkülönbség okából is – elválasztott Réz Páltól és korábban Domokos Mátyástól. Ők a régi nagyok aranykori bűvöletében, s az ezüstkor reprezentánsainak személyes, baráti ismeretében bronzkornak látták a jelenkori szcénát; én bizonyos időszakokra és bizonyos teljesítményekre tekintettel – okkal, vagy ok nélkül, elválik majd – ennél magasabb polcra helyeztem.

Folytatása következik!

szerző
narancs.hu
publikálva
2015. márc. 05., 13:45
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 15 grrr
    grrr
    2015. március 06., péntek 19:30
    Csak a Révész remittenda jellemzését hagyom a fenébe, tekintettel a nyomdafesték érzékeny mivoltára. A nemes egyed által mívelt dévajságokat meg akartam örökíteni az utókor számára, hogy pontosan tisztában legyenek ők is az SZDSZ alapító atyájának jellemével.


    Ui: Borzasztó ez a pereputty. Legszívesebben elsüllyednék a szégyentől.
    Az állatok királya.
  2. 14 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2015. március 06., péntek 17:44
    grrr: „úgyhogy hagyom a fenébe az egészet”

    Ezt már jóval korábban is megtehetted volna.
  3. 13 grrr
    grrr
    2015. március 06., péntek 15:00
    "Aczél ellen Révész Sándor tette meg azt a hullagyalázást, hogy ő leírta róla az Aczél portrékönyvében, hogy műveletlen volt."

    Amikor ezt olvastam a facebook narancsos hozzászólásai között nyomban a guta kerülgetett.
    Révész remittenda aki olvashatatlanná tette a Népszabadságot még ezt az orbitális hazugságot is le bírta írni Aczél Györgyről.
    Révész remittenda Sándor az SZDSZ alapító atyái közé tartozik.

    Tartózkodom Révész remittenda minősítésétől, tekintettel a moderáció érzékeny lelkivilágára.
    Különben sem jutna eszembe olyan amitől nem sikoltozna a nyomdafesték, úgy hogy hagyom a fenébe az egészet.
  4. 12 grrr
    grrr
    2015. március 06., péntek 09:45
    Kétszer is Cyranom, kétszer is
    Ilyenkor két eset jöhet szóba: SZDSZ és a cigányok. Most az SZDSZ volt soron.
  5. 11 Cyrano
    Cyrano
    2015. március 06., péntek 09:09
    Notsak, notsak, a Cenz uránál is kihúzta a gyufát, Leila?
    Nem kellene nekik hastáncolni (szerintem. Mert csak egy Légiót megjárt vállalkozik ilyen munkára. :D )
  6. 10 grrr
    grrr
    2015. március 06., péntek 09:06
    Mostanában pikkje van rám a moderációnak. Na jó, majd leírom szelídebben.
    Igyekezni fogok!
  7. 9 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2015. március 05., csütörtök 20:44
    Én semmilyen szempontból nem teszek különbséget a kádárista kontra nemkádárista irodalom között, nekem Kukorelly TündérVölgye, Parti Nagy Hullámzó Balatonja vagy Garaczi ugyanolyan szeretnivaló, mint a Sarkadi-novellák, Székely János Nyugati hadtestje, A látogató vagy az Iskola a határon.
  8. 8 grrr
    grrr
    2015. március 05., csütörtök 20:01
    Drága Cheyenne!

    Nagyon meg vagyok hatva, hogy ilyen hosszút írtál nekem, de azt hiszem túlértékelsz.
    Versek: az ember fiatal korában olvas verseket (én legalábbis) felettem pedig már elröpült az idő vasfoga. Én maradok a Rimbaud-Verlaine kettősnél úgy nagyrészt. Meg Shakespearenél, Molierenél, Dürrenmattnál, Ibsennél, Shawnál, Csehovnál. Bulgakovnál meg még egy csomó másik réginél, akik most nem jutnak az eszembe.
    Szerintem meg sem érteném a felsoroltakat.
  9. 7 Cheyenne
    Cheyenne
    2015. március 05., csütörtök 19:40
    Ja, és Spirót ajánlották már alább:

    Spiró György: Fogság
    Spiró György: Messiások

    az első regénye méltán siker, de a második nem kevésbé jó, és mégis különösebb visszhangot nem keltett..
  10. 6 Cheyenne
    Cheyenne
    2015. március 05., csütörtök 19:36
    grr-nek:

    lássuk a versesköteteket:

    Parti Nagy Lajos: Szódalovaglás (1990)
    Parti Nagy Lajos: Grafitnesz (2003) a versekben a magyar nyelv elemi erejű, kongeniális, ironikus ujjáértelmezése, felér egy új honfoglalással!

    Borbély Szilárd: Halotti pompa (2004) mély, tiszta hang, Pilinszky és Rilke színvonalán, szívszorító humánummal.

    Térey János: Paulus (2001) a 21. századi magyar Anyegin időugrásos technikával de nem a filmek butaságával..

    próza:

    Darvasi László: Virágzabálók (2009) lenyűgöző fantáziájú, dús, buja mondatokkal elbeszélt varázs-regény.

    Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka (2002) a túlhájpolt női íróink közül az egyetlen, aki jelentékeny lírája mellett Szabó Magdához mérhető, sőt. (a többi női írónk hoz eg színvonalat, de nekem mintha mind ikrek lennének..)

    Dragomán György: A fehér király (2005) (sok nyelvre fordított sztár-írónk kemény regénye a Csau Romániájából)

    Bodor Ádám: Verhovina madarai (2011) nehéz szavakat találni, mert nem csak nyelvet, de világot teremt, hús vér emberekkel a létezés szélein sodródó sorsokkal, és minden más, ami megjelent tőle, zseniális

    Kraszbahorkai László: Seiobo járt odalenn (2008) elbeszélések, a Sátántangó mellet a szerző Magnum Opusa, szerintem, mondatait olvasva lebegünk, mint egy buddhista szerzetes.

    Mosonyi Alíz: Boltosmesék (1997) kicsi bűbáj, zakózsebbe elfér, miniatűr remekek

    Borbély Szilárd: Nincstelenek (2013) a lírájával egyenértékű regénye

    Péterfy Gergely: Kitömött barbár (2014), a legfrissebb világszínvonalú gurítás, behorpad a homlokod tőle..

    hát ennyi jutott eszembe, hirtelen..

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Betyárok, új nyilasok, neonácik
Pártot alapít a legszélsőjobb
Várhegyi Éva: Ekotrip
Cinkelt lakáslottó
Balaton-melléklet
Kis-Balaton, madármentés, fürdőélet
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...