Réz Pál: Nem olyan jó a magyar irodalom

  • narancs.hu
  • 2014. szeptember 4.

Könyv

Réz Pál, a Holmi főszerkesztője 25 év után átadja a stafétabotot. A legfrissebb Narancsban erről kérdeztük a szerkesztőlegendát, aki jobb- és baloldali szerzőkről, és a kortárs irodalom nívójáról beszél az itt olvasható részletben.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: 25 éve alapította a Holmit. Az évforduló egy új korszak kezdetét jelenti?

Réz Pál: 84 éves vagyok, nagyon öreg; az ember ennyi évesen ne nagyon szerkesszen lapot, nem is tud már. Úgyhogy írtam egy körlevelet a szerkesztőknek, hogy lemondok. Két lehetőség van: megszűnik a lap, vagy másvalaki csinálja. Ők úgy döntöttek, hogy megpróbálja Várady Szabolcs csinálni, aki a kezdetek óta a versrovat szerkesztője, és megpróbálja fiataloknak átadni – most ezt szervezik.

(…)

Mint ahogy a jó magyar irodalom zöme baloldali, szükségszerű, hogy a lapnak több a baloldali szerzője, mint a jobb­oldali, de azért az is van. Ilyen módon elfogulatlan volt a lap, és ­ebben egyedülálló. Minden hónapban 300 oldalt adtam le. Nem ­állítom, hogy mind remekmű volt – nem születik minden hónapban 300 oldal remekmű. De abban biztos vagyok, hogy jó néhány vers, novella, kritika megmarad abból, amit a Holmi közölt. A klas­szikus irodalomtörténetben helyünk lesz.

(…)

Legalább 30 olyan mű jelent meg nálunk, ami maradandónak ígérkezik. De azért gondolja meg, hogy 1908-ban, amikor a Nyugat indult, Osvát az első évfolyamban Adyt, Babitsot, Kosztolányit, Móriczot tudta közölni. Én ilyen lapszámot nem tudtam volna kiállítani, az én véleményem szerint nem olyan jó a magyar irodalom. Huszonöt év alatt már kiderül. Vannak most is nagyon tehetséges fiatalok, de nagy kiugrás nem volt. Furcsa, hogy a kommunizmusban több jelentős író alkotott, mint a szabad időkben. Könyvkiadónál dolgoztam, elképesztően sok nagy író volt a legvadabb cenzúra idején. Kassáktól kezdve Nagy Lászlóig, Pilinszkyig.

Markó Anita interjújából kiderül, kik voltak a Holmi költői, hogy mára csökkent-e vagy nőtt a lap jelentősége, miért sértődött meg Mészöly Miklós, és még Réz Pál emblematikus, meggyújtatlan cigarettája is szóba kerül. A teljes interjú a Magyar Narancs szeptember 4-i számában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.