Az MTI cikke az esetről (lásd mindjárt keretes írásunkban) csupán két hatalmas tévedést tartalmaz, de az anyagot így is átvette a fél magyar sajtó – első nekifutásra mi is – változtatás nélkül. Először is, a finn író nem 50 ezer eurót utasított vissza. Valójában 3 ezret, ugyanis – és ez a második, hát, félreértés – nem a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat szánták neki, hanem a díj műfordítói mellékdíját.
| Az MTI cikke Nem veszi át a Janus Pannonius-díjat Hannu Launonen finn író, irodalmár, műfordító. Erről ő maga értesítette levélben a Magyar PEN Clubot. Döntését azzal indokolta, hogy a díjat a magyar kormány finanszírozza. A magyar kormány politikája az emberi jogok és a véleményszabadság szempontjából nem összeegyeztethető a Nemzetközi PEN Club alapelveivel – írta a Finn PEN Club honlapján megjelentetett közleményében. Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke csütörtökön az MTI-nek megerősítette a hvg.hu értesülését. Szerinte az 50 ezer euróval (15 millió forinttal) járó díjat eredetileg az augusztus végi átadón vette volna át a finn író, de kórházi kezelése miatt ezt nem tudta megtenni. "Ezért arra kért bennünket, hogy október elején vehesse át a díjat, amikor Budapesten tartózkodik. Meg is érkezett szeptember végén, és igen élénken érdeklődött, hogyan vehetné át, majd egyik pillanatról a másikra kaptunk tőle egy levelet, miszerint tájékozódott, és megtudta – bár ez eddig sem volt titok –, hogy ez egy kormányzat által finanszírozott díj, ezért nem veszi át. Ugyanazt írta, mint Ferlinghetti" – utalt Szőcs Géza arra, hogy Lawrence Ferlinghetti amerikai költő 2012-ben szintén visszautasította az elismerést. "Launonen sem titkolja, hogy Budapesten beszélt valakivel, akitől információhoz jutott, és ezt a döntést hozta" – mondta Szőcs Géza, aki szerint nem tudják, és nem is nyomoznak az után, hogy kitől informálódhatott a finn irodalmár. A jövőben változik majd a Janus Pannonius-díj odaítélésének rendszere, és csak az az író kapja majd meg a díjat, aki személyesen megjelenik az átadón. |
Szőcs Géza fent előadott összeesküvés-elmélete is kísértetiesen hasonlít ahhoz a magyarázkodáshoz, amit két éve Ferlinghetti elutasító döntése után hangoztatott. Akkor a Narancsblog ezt írta (teljes cikk itt):
„Mi lenne, ha Szőcs Géza elfogadná: ha valaki undorodik tőle és a főnökétől, attól még nem feltétlenül a balliberális belső ellenség bábja. Hogy Ferlinghetti nem kóros hazudozó, és valóban az történt, amit állít: miután megkapta a díjat, gondosan tanulmányozta annak szponzorait, köztük a jelenlegi magyar kormányt, és neki ez a bagázs büdös. Abban igaza van Szőcsnek, hogy Európában a kultúrát nagyrészt az állam tartja el, és az adófizetők pénzét el lehet fogadni akkor is, ha az aktuális kormánnyal nem értünk egyet. Lehet, de nem kell. De megfeledkezik egy apróságról: saját magáról. Hogy ez a díj az ő kis babuskája, ő pedig ma már nem több és nem más, mint a demokrácia terén erős kihívásokkal küszködő miniszterelnökünk kis barátja, aki személy szerint azzal keltett nemzetközi érdeklődést, hogy pajkos kedvvel hurcolászta egy tisztes antiszemitizmusban megőszült nyilas celeb hamvait az erdélyi pityókaföldeken.
Talán egyszer majd alapít valaki egy nemzetközi rangú magyar irodalmi díjat, és mindenki boldog lesz. De amíg Szőcs Gézának és gazdájának köze van hozzá, addig az állami milliókért cserébe nem jut más nekünk, csak a szégyen.”
Az idei díj apropóján kifejtettük azt is, hogyan nyomja agyon saját kezdeményezését a túlmozgásos Szőcs, sőt, az ismert selyemfiúval és hullarablóval, Gérard Depardieu-vel felturbózott díjátadót is közvetítettük.
