Zseni a gyerekszobában, pornográfiavád a kádári konszolidáció éveiben, nagy költő nagy cicával. Két Weöres-epizóddal és szívbe markoló képekkel emlékezünk a száz éve született nagy költőre.
Bemutatok neked egy kisfiút
| ||
„Átmentünk a gyerekszobába. Kosztolányi kamaszmása hűvös udvariassággal üdvözölt. A másik fiú nevét a bemutatkozáskor egyszerűen Vörösnek hallottam, és így, amikor egy év múlva a Nyugatban a mutatós Weöres névvel találkoztam, nem azonosítottam Ádám „játszópajtásával”. […] De így, ismeretlenül, nemigen tudtam komolyan venni, amit Kosztolányi mondott róla:
– Bemutatok neked egy kisfiút, akiből nagy költő lesz.
[…] Ilyen könnyen áll Kosztolányi szájában a nagyság – csak azért, hogy valami kedveset mondjon egy félig-gyereknek? Kissé elkedvetlenedtem…”
Vas István emlékezett vissza ekképpen legelső látogatására Kosztolányi Dezső Logodi utcai otthonában a harmincas évek elején. A Vasnál négy évvel fiatalabb, nagykamasz Weöres Sándor, aki 1932-től a Nyugat szerzőinek sorába tartozott, ekkor már jó ideje bejáratosnak számított Kosztolányinál. Alig volt tizenhat éves, amikor Csöngéről felutazva betoppant Kosztolányihoz, aki verseit olvasván Rimbaud-ra emlékeztető gyerekzsenit és máris kész költőt ismert fel Weöresben, s még ugyanebben az évben (1929) így írt a rövidnadrágos pályatársnak: „Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen.”
Antik brigantik
| ||
„Mint akit ölnek, törzse hanyat dült, lába kalimpált,
csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.
Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,
fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,
most szepegett: »Mit akarsz te bolond? Tréfáltam, eressz el!«”
| ||
Ezekkel a sorokkal indult a kultúrpolitika lazulását saját életében és pályája alakulásában is megtapasztaló Weöres Antik ekloga című verse, amely 1964 elején az Új Írás hasábjain jelent meg.
„Lázban rája-fonódtam, szerte vetette bokáit,
hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,
így forrt össze a tüzes zivatarral telt levegőben
lány s fiú egy-testté, kétfejű ősi alak” – állt lentebb a szexuális együttlétet jelenetező versben, amelyből a megjelenést követően egyhamar jókora patália kerekedett, tiltakozó levelekkel, pornográfiaváddal és sokszorosított förmedvényekkel. Egy felháborodott győri párttag és többszörös nagyapa például ezt írta egyenesen Kádár János első titkárnak: „Csatoltan megküldöm Weöres Sándor: Antik ekloga című versét, amely az »Új Írás« februári számában jelent meg, azzal a kéréssel, hogy annak elolvasására pár percet áldozni szíveskedjék.
Nézetem szerint ez az irodalmi folyóiratban közzétett »mű« nem alkalmas az ifjúságunk erkölcsös nevelését elősegíteni. Már pedig amilyenné neveljük ifjúságunkat, olyan lesz a jövő társadalma.”
A levelében a magyar fiúkat és lányokat a Dolce vita erkölcstelenségeitől óvó levélíró és társai mellett Weöres ellen verses támadás is indult. Megszületett ugyanis egy Weöreshez címzett trágár ellenvers, amelynek stencilezett példányai alá-fölé hol Simon István, hol az esetről utóbb beszámoló Devecseri Gábor nevét gépelték. A kultúrpolitika vezetői azonban inkább az Új Írás szerkesztőire összpontosították elégedetlenségük megnyilvánulásait, ám Weöres „pornográfiaügyét” bölcsen meghagyták az irodalmi élet és az irodalomkritika terepén elpangni.
Budapest, 1962. február 10. Weöres Sándor költő és felesége, Károlyi Amy költőnő otthonukban.
