Závada Pál: „A párhuzam egyre fenyegetőbb”

  • narancs.hu
  • 2014. június 11.

Könyv

A legfrissebb Narancsban nagyinterjú olvasható Závada Pállal. Az írót új, javarészt a második világháborúban játszódó regényéről kérdeztük. Az akkori és a mai dilemmák kapcsolatáról alkotott véleménye azonban csak itt olvasható.

Magyar Narancs: A regény első felében megjelennek a folyamatok, amikor a szélsőjobboldali eszmék megerősödése látszik, de maguk a szereplők sem veszik komolyan ennek a jelenlétét. Érezhető egyfajta párhuzam?

false

Závada Pál: A szélsőjobb, rasszista eszmevilág és közbeszéd térhódítása negyed évszázad óta folyamatos, úgyhogy sem azt nem mondhatom, hogy ez hidegen hagy, sem azt, hogy nem gondolok rá, amikor regénytémán gondolkodom. De hát az ember mégsem azért ír regényt, hogy fölemelt ujjal figyelmeztessen; ráadásul minden párhuzam sántít, még akkor is, ha vannak dolgok, amelyek tényleg hasonlítanak. Mint ahogy az alapdilemma is visszaköszön: mikor mit kell már igazán komolyan venni, viszont melyik jelenséget nem szabad a félelmeink által is megerősíteni? S ezzel kapcsolatban: mit jelent az, hogy a szélsőjobb vált a második legerősebb tényezővé, miközben a balliberális erők szétforgácsolódnak, a centrum hatalmi mohósága pedig megállíthatatlan?

A párhuzam bizony egyre fenyegetőbb – még akkor is, ha nem vizionáljuk azt a jövőt, amibe a történelem a világháború idején torkollott. Elég baj nekünk az is, ha „csupán” oda torkollik, hogy kialakul egy masszív, nehezen megingatható autokrata berendezkedés, egy keleties önkényen alapuló, többpártrendszert és parlamenti választásokat formálisan fenntartó, de valójában egyre masszívabban egyeduralmi és pártállami berendezkedés. Ami ugyancsak ijesztő vízió ahhoz, hogy feltegyük magunknak a kérdést, láttuk-e előre, komolyan vettük-e az előjeleit. Ez tényleg hasonlít azokra a háború előtti történetekre, amelyeknek a regénybeli, közös faluban élő fiatalok is a részesei. El nem tudták volna képzelni, mi minden állítja majd szembe őket egymással, melyikük minek válik majd a katonájává, hogy egyikük majd gettóba zárja a másikukat, de hogy a nemzetiségi és szociális feszültségek miatt még a háború után is egymásnak fognak esni. Miközben egészen reménytelennek látszott az alsóbb rétegekben és a periferikus régiókban az egyre növekvő szegénység és a nyomor. Csakúgy, mint manapság, teszem hozzá.

Markó Anita nagyinterjúja az íróval a Magyar Narancs június 12-i lapszámában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.