Jemen

Hívők és harcosok

szerző
- kovácsy -
publikálva
2015/5. (01. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Arab-félszigeten, Jemen északi részében élő síita mohamedán zajdita szektához tartozó felkelők – akik amúgy a huti mozgalom tagjai – a múlt héten lényegében felmorzsolták a lemondásba menekülő kormányt. Elfoglalták a hivatalait, továbbá túszul ejtették azt az általuk kevéssé kedvelt katonai vezetőt, aki annak idején a felkelésük leverésére irányuló déli akciót irányította.

A terület évszázadokon át egy-egy imám által vezetett egyházi állam (imámátus) volt, ehhez képest szinte csak a minap (a hatvanas években) kezdődött meg az a konfliktuózus modernizáció, amelynek középpontjába – egy hidegháborús szétválást követően – hamar egy Észak–Dél-ellentét került. A hutik mostani – szeptember óta tartó – offenzívájának is ez az egyik oka: a hutik ki szeretnék szorítani a déli, amúgy szunnita, az Iszlah párthoz tartozó vezetőket a hatalomból, amihez jó ­ürügynek látták többek között a benzin szubvenciójának tervezett csökkentését. A lakosság elégedetlen emiatt, viszont a jemeni kőolajkészletek kimerülőben. További vitatott kérdés az ország adminisztratív felosztása a leendő új alkotmányban. A kormány által javasolt változat hat tartományban gondolkodik, amitől az erőviszonyok kiegyensúlyozását remélik. A hutik viszont csak kettőt szeretnének, abban bízva, hogy az általuk hagyományosan irányított északi terület egyre nagyobb befolyást élvezhet majd – mondhatni, visszatérnek a régi szép idők.

A földrajzi adottságok miatt kézenfekvő volt az elmúlt évtizedekben, hogy a jemeni hatalmi harcok végül szaúd-arábiai nyomásra dőltek el. Így volt ez például 2012-ben is, amikor az egy évvel korábbi arab tavasz egyfajta kései lecsapódásaként lelépett a színről az országot hosszú ideje irányító Ali Abdul Szalih (aki történetesen zajdita volt). Ugyanakkor a belső körülmények is Szalih távozását gyorsították: nem csupán a tiltakozó-tüntető diákok, hanem a huszik is ellene fordultak – ők természetesen a saját sérelmeik miatt. Ezek közé tartozott központi lakóterületük, Szaada tartomány szerintük elégtelen autonómiája, továbbá a zajdita hagyományok egyfajta vélt veszélyeztetettsége a szunniták részéről. Távolról sem utolsósorban említendő a huti mozgalom alapítójának a hadsereg által kivitelezett meggyilkolása 2004-ben, amit felkelések és békekötések sora követett.

A külső kapcsolatok kérdésében a mostani helyzetben mutatkozik egyfajta bizonytalanság: a hutikkal szemben felmerült ugyanis a gyanú, hogy a síita szolidaritás jegyében Irán áll a sikereik mögött. Van azonban ennél vadabb feltevés is, amely egyenesen azt feltételezi, hogy Irán és Szaúd-Arábia – a térség két középhatalma – a saját meccsét játssza le Jemenben.

De még mindig nem értünk a végére a sivatagos országban játszódó, külső összefüggésekkel terhelt események hosszú sorának: itt van ugyanis az arab-félszigeti al-Káida központja. A regionális terrorista csoport 2009-ben jött létre a szervezet helyi és szaúd-arábiai csoportjának összeolvadásával. A jemeni hírszerzés szerint itteni táborokban képezték ki az év eleji párizsi merényletek elkövetőit. Az elmúlt években mind jobban eluralkodott ­káosz és vallási ellentétek különösen alkalmassá tették az országot erre a hátországszerepre, ahonnan csak ezek kezelésén keresztül van kiút – miként erre okkal figyelmeztette a sajtó az al-Káida megsemmisítésére összpontosító Egyesült Államokat.

Azt, hogy elkél egy ilyen figyelmeztetés, kellőképpen indokolja a jemeni vezetés jó viszonya a Nyugattal. Mármint az eddigi jemeni vezetésé, amelynek a helyzete pillanatnyilag teljesen bizonytalan, miután lemondott, de a parlament ezt nem fogadta el. Nem valószínű azonban, hogy a hutik elutasítanák a szunnita al-Káida elleni fellépést, vagy éppen a Nyugattal való együttműködés kifizetődő következményeit – már amennyiben hatalomra kerülnek. Ez sem lesz könnyű menet, amire világosan utalnak a huti felkelők elleni tüntetések Szanaában, a fővárosban és másutt. De ott vannak a tüntetők a másik oldalon is, így pillanatnyilag nincsenek sem felülkerekedni látszó politikai erővonalak, sem pedig jövőbeli stabilitást sejtető vezetők. A törzsi ellentétek és az, ahogy ezek keresztbe metszik a vallásiakat, tovább bonyolítják a helyzetet.

A zűrzavart az amerikai külképviselet is veszedelmesnek látja: a konzuli szolgáltatásokat leállították, a munkatársak biztonságának a védelmét állították előtérbe. Ugyanakkor hírszerzési források kiszivárogtatták, hogy a terrorizmus elleni küzdelem terén nem fagyott be az amerikai–jemeni együttműködés, sőt az Egyesült Államoknak máris vannak kiépített hírszerzési kapcsolatai a hutikkal. Nem hagytak fel az al-Káida elleni akciókkal sem. Ugyanakkor a világiasabb déliek attól tartanak, hogy a hutik végső célja továbbra is a zajdita imámátus visszaállítása, amely ki tudja, milyen következményekkel jár számukra. Amerikai gyanú és utóda, a most éppen lemondott Abd Rabduh Manszur Hadi szerint a három éve megbuktatott Szalih maga is segítette a hutik hatalomátvételét, végső soron azért, hogy a káoszt puccs szervezésére használja ki. A már-már áttekinthetetlen helyzet nem éppen a kibontakozást sugallja. Kérdés viszont, hogy a hutik képesek-e fellépni az al-Káidával szemben.

szerző
- kovácsy -
publikálva
2015/5. (01. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Jemen
huti mozgalom
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Sinkó Eszter és Kincses Gyula
Mi várható az egészségügyben?
Harc a független bíráskodásért
Interjú a lengyel ombudsmannal
Horváth Viktor író
Tankom – könyv 68-ról
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...