Orbán Viktor bejelentkezett Olaszország megmentőjének

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 29.

Külpol

„Nem szétosztani, hanem hazavinni kell a migránsokat.”

Tegnap Milánóban Orbán Viktor Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel, a kisebbik kormánypárt, a Liga elnökével tárgyalt, az ezt követő sajtótájékoztatón pedig ritka nagy barátoknak tűntek. Noha Salvini és az olasz kormány is menekültkérdésben egyértelműen kvótapárti, ez a kis nézeteltérés cseppet sem zavarta őket. Már csak azért sem, mert az olasz belügyminiszter rövid idő alatt magáévá tette azt a retorikát és gondolkodásmódot, ami a magyar vezetést jellemzi.

„Matteo Salvini olasz belügyminiszter az első mediterrán politikus, aki meg akarja állítani a migránsokat, és ebben Magyarország támogatja. Ő az én hősöm, sorstársam is, és van néhány tapasztalatom, amit meg tudok vele osztani” – hízelgett Orbán, hozzátéve, hogy akik bejöttek Európába, azokat vissza kell vinni oda, ahonnan jöttek. „Brüsszel szerint ez nem lehetséges, de a határvédelemről is ezt mondták” – jelentette ki, szerinte ugyanis a „hazaszállításhoz” csak akarat és politikai elszántság kell. „Nem szétosztani, hanem hazavinni kell a migránsokat” – hangsúlyozta a magyar miniszterelnök, és azt is mondta, hogy Magyarország minden segítséget megad a határvédelemhez Olaszországnak.

false

 

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd

Persze arról nem esett szó, hogy ennek a technikai kivitelezését hogyan képzelik. A tengerre nehéz lenne kerítést emelni, és hát tengeri blokádra alkalmas hajókból sem állunk valami jól. De számít ez? Bizonyos körökben Orbán Viktort már ezért a kijelentéséért is Olaszország megmentőjeként fogják emlegetni.

Más kérdés, hogy a találkozó idején több ezren tiltakoztak Milanóban. „Az »Együtt a falak ellen« mottóval megrendezett demonstráción vezető olasz baloldali politikusok, emberi jogi szervezetek aktivistái és migránsok is részt vettek” – írja az MTI.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.