Kovácsy Tibor 1951–2015

  • - kyt -
  • 2015. június 11.

Kultúra

Meghalt a Kovácsy. Nem csupán egy kitűnő szerkesztőt, szerzőt, remek barátot vesztettünk el, sokkal többet ezeknél. Egyelőre nincsenek szavaink, összetörtünk. Itt az utolsó cikke.
false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Könyv
Simone de Beauvoir: Félreértés Moszkvában

Simone de Beauvoir is lassan besorol a – legalábbis nálunk – feledésbe merülő szerzők közé, és ebben nem kis része van a szocializmusba mint jövőképbe vetett hitének, amely inkább idegesítő, mint megmosolyogtató. Egyszerűen képtelenség ugyan­is elfelejteni, hogy egy aljas, hazug, kegyetlen társadalmi gyakorlat körüli okoskodásról van szó. A világméretű önképzőkörnek Beauvoir éppen úgy résztvevője volt, mint férje, Sartre, és nem igazán érdekel, ki mikor mit bánt meg vagy revideált.
Ugyanakkor az emlékeimben 
Beauvoir igen éles eszű, a hangulatteremtésben világos beszéddel jeleskedő alkotóként maradt meg, és ez ebben a kisregényben is tetten érhető. Egy idős házaspár utazik Moszkvába, mert ott él a férfi korábbi házasságából lett felnőtt lánya, a szovjet viszonyokhoz képest önálló, öntudatos, derűs nő. A látogatás során egyrészt az évek múlásával, másrészt társadalmi eszményeinek kiüresedésével kell szembenéznie a két embernek, ami a hétköznapjaikat meg-megkeseríti, hiába a szórakozóhelyek, ahová – csodák csodája – mindig különösebb nehézség nélkül sikerül bejutniuk. És hiába írunk 1966-ot, soha, sehol fel nem bukkan a külföldi vendégek körül sompolygó rendőr, kirendelt besúgó.
A szerző által eredetileg egy kötetbe szánt, majd kihagyott írás nemcsak nálunk, Franciaországban is jelentős késéssel jelent meg, amikor már kissé avíttnak tűnnek az efféle mondatok: „Nem lesz könnyű megszabadulnotok ettől a nacionalista szemlélettől (…). (…) amit az imént mondtál, mintha azt jelentené, hogy többé nem vagytok forradalmi ország, és hogy ez jól is van így.” Ilyen súlyú provokációt nem lehet eltűrni, úgyhogy a megszólított frappánsan bonyolult választ ad – ha nem is felel ezzel a kérdésre. Erőteljes hangulatú kordokumentum: ennek mondható a könyv.

Fordította: Takács M. József. Jaffa, 2015, 159 oldal, 2490 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.