Narancs XX. évf. 29. szám (2008-07-17)
Are we out of our collective minds? Elveszítettük-e kollektíve az eszünket? - e kérdéssel fordult az integrációpárti centrista napilap, az Irish Times az ír társadalom újsütetű euroszkeptikus többségéhez a népszavazás előestéjén.
Rég (legkésőbb a legutóbbi választási kampány óta) tudjuk, hogy Mikola István a Fidesz úgynevezett nehéz embere - ami a szívén, az a száján. Vannak olyan Orbán-rajongók, nem is kevesen, akik épp benne találtak bűnbakra a legutóbbi választási vereség után. Az ugyanis létezhetetlen, hogy pont a zseniális vezér számolta volna el magát. De akkor vajon ki a fene tette meg a verbálterrorista Mikolát helyetteséül? Azt is sokan tudhatják, hogy a "nemzet doktora" nem csak orvosként van jelen a magyar egészségügy klórmészszagú ingoványában: sorra jelentek meg a cikkek egészségügyi vállalkozásairól, a firkászok még nepotizmussal, családtagjainak való elvtelen kedvezéssel is megvádolták a jelentős egészségpolitikust.
"Én nem értem az újságírók cirkuszolását, mindig csak az árakkal foglalkoznak, ahelyett, hogy örülnének, mennyi új autópálya épül" - fakadt ki úgy egy éve a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. egyik vezetője, amikor a Narancs tapintatlanul holmi költségek felől érdeklődött. És valóban, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a tavaly átadott autópálya-szakaszokat ellenőrző jelentése sem állítja, hogy ne lenne a megjelölt helyeken út. Igaz, kicsit későn adták át őket, esetleg kicsit drágábbak a kelleténél, és akad egy talán fölösleges völgyhíd is - de ez csupa piszlicsáré apróság.
Az iskolában megtanultuk, hogy a népdal természeti képpel kezdődik, ezzel is kifejezi az ember és a természet mély egységét. Később azonban olvastam Freud néhány írását, amelyekből kiderült, hogy ezeket a természeti képeket erotikus képekként is lehet értelmezni. Ugyanez a gyermekmesékre is érvényes, például Bruno Bettelheim könyve, A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek szinte minden klasszikus meséről kimutatja, milyen gazdag erotikus szimbólumokban. Mit is jelenthet mondjuk az égig érő fa?...
Sok szó esett már e rovatban a sport különböző alakváltozatairól, de arról még egy sem, hogyan alakult ki a modern sportmozgalom. Nos, az ókori olimpiákon és egyéb pánhellén viadalokon versenyszerű formában is megnyilvánuló antik testkultúra hagyományát a kereszténység hosszú évszázadokra láthatatlanná tette. Az isteni teremtés, az eredendő bűn és a megváltás eszméjére felépülő s azt körülbástyázó skolasztika erősen spirituális felfogást képviselt, a testiséggel nem tudott mit kezdeni. Érzéketlen volt az emberi test esztétikuma iránt, a test örömeit és felmagasztalását pedig egyenesen kárhoztatta.
Magyar Narancs, 2008. július 10. Tisztelt Szerkesztőség! A Narancs legutóbbi számában a kiszabadult ecuadori drogfutár azt állítja, hogy sem a térségben működő utazó magyar nagykövet, sem az ottani tiszteletbeli konzul nem tett az érdekében semmit.
Magyar Narancs, 2008. június 18. Kedves MANCS! Mérő László írásait már jó ideje vegyes érzésekkel olvasgatom az újságban.
Csökkentenék a segélyt, büntetnék a feketemunkásokat, ellenőriznék, mire fordítják a pótlékot a családok - a kormány nem mondott le arról, hogy a gazdasági fejlődés kerékkötőjének kiáltson ki egy 180 ezer fős csoportot. A következőkben az MSZP-n belül a szociális segélyezésről folyó, időnként szegény- és cigányellenes hangokkal tűzdelt vitákat próbáljuk rekonstruálni.
Száztíz éve született, hatvan éve lett miniszterelnök, s negyven éve halt meg a munkás-paraszt szövetség emblematikus, némiképp imbolygó járású alakja. Emlékévre aligha tarthat számot, ám egy pályakép kijár a földmunkásból lett államfőnek.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) szerint a magyar hatóságok megsértették a papírból kivágott vörös csillaggal "bűnt elkövető" Vajnai Attila munkáspárti politikus szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. A döntés leginkább arról tanúskodik, hogy a hazai bíróságok ez irányú gyakorlata kész vicc.
Éppen forr a munka: a helyi szervezetek és a megyék már megválasztották a régi-új vezetőiket, a szeptemberi országos gyűlésen pedig Dávid Ibolya sorsáról dönthetnek majd a küldöttek. Az ő pozíciója ugyan megingathatatlan, ám az elnökségi posztokért komoly a harc az elmúlt években megerősödött klikkek közt. A legnagyobb küzdelem a Tisztelet Társasága és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) éléről jött Almássy Kornél csapata között zajlik.
Az állami segélyezettek kétharmada olyan végzetesen leszakadt kistérségekben él, mint a halmozottan hátrányos helyzetű borsodi területek. Ott jártunk.
A "Május" már közvetlenül a negyvenedik évforduló előtt is megmozgatta a franciák fantáziáját. És nem csak azokét, akik a magukénak érzik - az ellentábor számára '68 éppúgy az identitásuk központjában áll. A számos színvonalas publikáció mellett egy gyújtó hangú beszéd is emlékezetes marad. Mit gondolnak, kié?
A történelem, mondják, nem ismétli önmagát. Mégis, 2008. július 12-én az észak-afganisztáni Baglán tartományban működő magyar Tartományi Helyreállítási Csoport (PRT) az első alkalomhoz kísértetiesen hasonló módon szenvedte el második veszteségét.
Az egyik legjobb dolog itthon elmerülni a jellegzetes júliusi piaci kavalkádban. Micsoda jó dolgunk van, hiszen amíg néhány országban csillagászati áron adják pl.
A tervek szövögetése egyszerre volt kellemes és keserves. Kedvvel törte a fejét minden beavatott, de nagyon nehezen haladt előre a dolog, néha irdatlan marhaságok kerekedtek elő, amin hosszan röhögtek, a leggyakoribb eset meg a "szomorú képtelenség" volt.
A Zenegyűlölő minap a szépen megcsinált Dunapark nevű kávéház és étterem teraszán üldögélt egy ifjú, ám annál szebb reményű kollégájával, pár asztallal odébb egykori jeles zongoristánknak a kulináriában és vendéglátóiparban egyként otthonos zsurnaliszta fia dolgozott. A vad szélt leszámítva adott volt tehát minden az amolyan békebeli hangulathoz, ráadásul az ifjú segédszerkesztő éppen a bécsi Plachuttánál szerzett múlt heti Tafelspitz-benyomásait taglalta őszbe csavarodott szakállú rovatvezetőjének, akit ettől ismét elfogott a mintegy háromhavonta jelentkező Bécs-nosztalgia, de ekkor mindketten rádöbbentek, hogy a tislizés lázában észre sem vették, hogy legalább tíz perce megrendelt ásványvizük, teájuk feltehetően soha vagy legföljebb csak egy már értelmezhetetlen mezőben fog megérkezni ebben a tér-idő kontinuumban, ezért - jobb híján! - a számláért kiáltottak kétségbeesetten, ám a pincérek szinte ördögi feledékenysége és a rendelés összecserélésére az ujjbögyig kifinomult érzékenysége most abban kulminált, hogy - úgymond nyeglén - elvesztették a cechet, és miután a Zenegyűlölő ezért és az újabb ötperces várakozásért reklamálni merészelt, a feldizájnolt, de azért velejéig szocialista realista fizetőpincér odavetette, hogy ezt ne nekem tessék mondani.
"A Ráday utca állócsillag a magyar gasztronómia fénylő egén." Ez, vagy valami hasonló hülyeség járhatott a fejünkben, amikor vasárnap délután erre vitt az utunk. A "nem volt annyira meleg" nem azt jelenti, hogy hideg volt, ennek ellenére a teraszok üresebbek, mint a fagylaltoskehely babazsúr után.
SZADAT, KHOMEINI IRÁNI FILMEN Az 1981-ben meggyilkolt Anwar Szadat családja perrel fenyegeti az iráni tévében az iszlám újjászületés mártírjainak tiszteletére sugárzott, angolul Assassination of a Pharaoh címen futó film gyártóit, mert jóváhagyásuk nélkül készítették el azt. Az egykori egyiptomi elnököt az Izraellel kötött 1979-es béke miatt gyilkolták meg, merénylőinek egyikéről, a halálbüntetéssel sújtott Khaled Islambouliról utcát neveztek el Teheránban. Behrouz Afkhami iráni rendező filmet forgatott az 1979-es iszlám forradalmat vezető Khomeini ajatollahról: a Farzand-e Sobh (A reggel gyermeke) bemutatóját februárra, a forradalom 30.
Addig remek, hogy ügyeletes szuperhősünk egy dülöngélő szeszkazán, de onnantól (tizedik perc) megáll a tudomány, és úgy marad. Pedig a nyakunk rá, hogy ha hagynák, Will Smith könnyűszerrel elbolondozna a vége főcímig, ami azért is valószínű, mert a popkultúra jelen mutatói szerint nincs ma nála megnyerőbb sztár e földtekén.
Tompa fények, túlfűtött hangulat, virtuóz jammelések, halk duruzsolás, füstös és buja terek - erre számítottunk, amikor nyakunkba vettük a várost, hogy belekóstoljunk az éjszakai dzsesszéletbe. Utánajártunk, hol, mit, milyen közegben és mennyiért adnak Pesten.
Régen elzengtek Sid Vicious napjai, egyfelől. Másrészt persze Punk's Not Dead. A bécsi kiállítás létrehozói (kurátor: Thomas Miessgang, rendező: Gerald Matt) valahova e kettő közé építették föl a tárlatot, a dokumentumok - a háttérben szóló dalok, az újságcikkek, ruhaversemények, plakátok, fotók és filmfelvételek - az egykori atmoszférát hozzák közel, míg a teljes anyag igyekszik szélesebb kontextusba helyezni mindazt, amit a punk címke alatt foglalhatunk össze. Ilyenképpen a hangsúly nem a biztosító- és egyéb tűkre, de még csak nem is a zenékre, hanem legfőképp a képekre, a film- és képzőművészetre kerül: a punkra mint fölszabadító hatással bíró látás- és gondolkodásmódra.
Nem is B-film, egyenesen Bré-film Adam Sandler idei adománya, melyben annyi szó esik hősünk bréjéről (a népszótár ide vonatkozó, szellemesebb szinonimái még: egyszemű, nyelestojás, árboc, admirális stb.), hogy ennek sokszor a jobb poénok látják kárát. Ilyenből is akad néhány, mert akárhogy is vagyunk Sandler évi rendes blődlijeivel, azt illik elismerni: az arab terroristás viccek mellé tökös dolog volt behozni a Moszad-ügynök karikatúráját.
A zeneszerző születésének 125. és halálának 40. évfordulójára meghirdetett 2007-es Kodály-év nem sokat hozott a szellemi konyhára. De minden hangverseny-látogató emlékezetében élénken él a Fischer Ádám dirigálta koncert, tavaly a Művészetek Palotájában, ahol a Háry János félig szcenírozott változatát láthattuk-hallhattuk. Úgy tűnik tehát, hogy Fischer Ádám lesz az, aki a legtöbbet tette (teszi/teheti) Kodály életművének újrafelfedezéséért, hogy a zeneszerző elnyerje méltó, pontosabban korszerű helyét a repertoárban. Ez a megállapítás abszurdnak tűnhet, hiszen úgy hírlik, Kodály népszerű, mindenki által elismert zeneszerző. Ám ez még látszólag sem áll: életművét az utóbbi évtizedekben szinte a hallhatatlanság (és nem a halhatatlanság) szférájába szorította egykori nagy pálya- és harcostársa, Bartók; s a vetélkedésben Kodály csak vesztes lehet, és legkevésbé sem a "példamutató ikerpár" egyenértékű másika.
című regénye amolyan békebeli krimi, 1977-ben íródott. Ami azt jelenti, hogy nincsenek benne gyermekkorukban az apjuk-anyjuk-bátyjuk vagy a reggeli tejesember által súlyosan abúzált, három hímvesszővel és négy mellel született, sérelmeiket láncfűrésszel és fürge szikével, valamint egypár házi sütetű ideológiával orvosolni próbáló aberrált sorozatgyilkosok, nincsenek benne a lehelet (vagy a fülzsír) alapján bárkit azonosítani képes, a lépcsőházi gondolatokat is feltáró kristályfolyadékos számítógépek, és a politikai korrektség sem megy az elviselhetetlenségig, mint a minap Dallasban, ahol egy fehér hasonlat miatt ("úgy működik ez a hivatal, akár egy fekete lyuk"), a kijelentés gazdáját élénk bírói közreműködéssel pénzbírságra vagy minimum bocsánatkérésre perli két fekete rendőr - vö.
A gyulai várba illik a III. Richárd - ezért aztán tényleg kár, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal koprodukcióban létrejött előadás nem ide készült, pontosabban ide nem készült, sem el, sem bele. Carmencita Brojboju zöld táblái szépen eltakarják a vár falait, és még a beépített lift is alkalmi emelvényre visz fel, nem a gyilokjáróra. Mondom, kár.
A zágrábi Ballett Troupe Croatia színlapja balettről beszél: de ne dőljünk be. Ötven percbe gyilkolt Hamletjük sokkal inkább volt ugyanis pantomim, vagy még inkább valamiféle "Amerikából jöttem", mint klasszikus balett, noha észrevehetőek voltak bizonyos erre irányuló próbálkozások a címszerepet is magára osztó Svebor Secak tragikus koreográfiájában.
Szaddám Huszein annak idején óriási ziccert hagyott ki, amikor a katonáit nem Ministryvel tüzelte a harcok előtt. Al Jourgensen, a Ministry főnöke ugyanis képes olyan intenzíven gyűlölni az ifjabbik George Bush Amerikáját, hogyha nem félháznyi rajongónak, hanem ugyanennyi radikális muzulmánnak játszott volna, akkor másnap repülőgépek és robbanóanyagokkal megrakott teherautók százai indultak volna el utolsó útjukra.
"Titus Pullo legionárius vagyok, a tizenhármasoktól." Próbálják ki üvöltve: "tizenhármas". Fog menni.
A főszereplő a "Sivatagi viharból" tért vissza, maradandó, igen súlyos sérüléssel (sokáig titok). Feltesszük, szenved minden posztháborús traumától, de az biztos, hogy iszik és mélyen depressziós.
"Isten azáltal volt képes a teremtésre, hogy elrejtőzött. Másképp semmi sem volna, csupán ő maga" - írja Simone Weil. Ilyen örökös rejtőzésben él a költő is. Ha a saját problémái mozdítják, úgy látszik, mintha ő lenne, holott csak a színpadra küldött mása dolgozik a fénynyel telítődött térben. Ha azonban egészen idegen anyag mozdul benne, ez a vélt hasonlóság elenyészik. De ilyenkor is felelősséggel tartozik minden külső dologért, amit ő cipelt a színpadra.
Akár tetszik, akár nem, a B-52's volt a hetvenes évek fordulóján felvirágzó posztpunk/new wave tánczene egyik alapzenekara. Látszólag brutálisan primitív, mégis célratörő riffjeikre, rockabillyből szublimált ritmusaikra és Schneider agresszíven értelmetlen szövegeire még azok is kényszeresen beindulnak, akiknek értelme amúgy tiltakozna ez ellen.
"A regény nyelvezete semmibe veszi a központozás szabályait, s ezzel egyfajta nyomasztó érzelmességgel itatódik át - részben elcsigázottság ez, részben téboly, ami gazdagon kifejezi a fiú hangulatát" - dicsérte pár hete a New York Times A fehér király című regényt. A könyv az elmúlt hónapokban szédítő külföldi sikereket aratott.
A könyvhétre jelent meg eddig kéziratban lappangó önéletrajzi regénye. Ezzel párhuzamosan előkerült egy ismeretlen fényképe is 1931-ből. De vajon nem lappang-e egész életműve, vajon nem ő az ismeretlen ismerős a Nyugat nagyjai közül?
Nem sokat hallunk mostanában az olaszokról. Nálunk egyedül talán a furfangos Eco hajtja a lovakat, de ki olvas ma már Moraviát, Buzzatit? És mintha Italo Calvino mesés posztmodernsége is elavulóban lenne.
Törvényszerű, hogy a huszonegyedik század cyber-rohanásában egyre többen fordulnak olyan kultúrákhoz, melyekhez képest az európai történelem öcsikorúnak számít. A vízipipázás elterjedése legalábbis ezt igazolja.
Ha harminckét évvel előbb indulunk, mehettünk volna HÉV-vel is. Igaz, hogy Taksony a "kontinensen" áll, de ha egy éjszaka áttennék a Csepel-szigetre, legfeljebb az itt élőknek tűnne fel. Mondhatnánk, tipikusan csepeli ez a valaha főleg svábok lakta település, de mivel ez a "tipikusan" mást jelent egy nyugdíjas martinásznak és mást egy hobbikertésznek, legyen elég, hogy szerintünk a búzakalász, a szőlőtőke, az ekevas, a Duna és az olajágas gerle mellett elférne egy horgászbot is a címerében.
A K1 háromszoros világbajnoka edzést tartott Csillebércen. A "Torony" még sokáig a csúcson akar maradni, a vészkijárat talán Hollywood.
Mondogatják, hogy leveszik az olimpia műsoráról, de az indulók száma Sydney óta emelkedett: akkor 24-en, Athénban 32-en, az idén pedig már 36-an állhatnak rajthoz a nők és a férfiak között is. Egy ország legfeljebb két-két versenyzőt nevezhet, de nálunk van a női címvédő Vörös Zsuzsanna, férfi versenyzőink - Balogh Gábor és Horváth Viktor - pedig egyéni Európa- és világbajnokok.
Eldobható Az Orange augusztusban piacra dobja az első eldobható mobilt. A modell neve BicPhone, a készülékhez egy feltöltött akkumulátor, egy telefonszám és egy óra ingyenes telefonálás jár; az egyenleg utólag feltölthető. Energiatakarékosság 2,3 milliárd dollárért takarékoskodik New York: a közvilágítást energiatakarékos világítótestekkel szerelik fel, minden rendőr- és tűzoltóautó környezetbarát hibridmeghajtást kap, és az összes városi hivatal fűtését és légkondicionálását zöld technológia fogja működtetni. Cyberháború Egy évvel az Észtország elleni internetes invázió után újabb balti állam, ezúttal Litvánia online infrastruktúráját támadták meg.
Sokak alapélménye a mai középosztály minimum két részre szakadása - a szerző a szakadás kezdetét és eszkalációját éppen az első világháború idejére teszi.
Egyre több férfit aggaszt a felmérések szerint, hogy külseje nem elég előnyös, és messze elmarad a média által szállított kockahasú, izmos ideáltól. A szorongás tárgyat keres, s talál: az Adonisz-komplexusban szereplő férfiak más-más külső tulajdonságukkal foglalkoznak irreális mértékben. Mára kifejezetten férfiakra jellemző evészavarokat is ismernek, a túlsúlytól rettegő nők mellett megjelentek a soványságfóbiás férfiak.
FéltérdenJúlius 15-én, kedden meghalt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenuzó. Mint annyian ebben az országban, mi is szerettük és csodáltuk őt. Két évvel ezelőtt nagyinterjút készítettünk vele. Önmagára számít elsősorban, és önmagával perel akkor is, ha egy verseny nem úgy sül el, ahogy azt előre eltervezte. Szerencsére az elmúlt két évtizedben ritkán kellett haragban lennie magával, a tucatnál is több vb-arany és a két olimpiai győzelem elég jó alapot adhat a reggeli tükörbe nézéshez. Az idei, szegedi vb-n bármilyen éremmel beérné, de valójában úgy szeretne kiszállni a hajóból, hogy a tőle telhető maximumot adta.
