Ferenc pápa nyilvánosan tette helyre Erdő Pétert

  • narancs.hu
  • 2015. október 17.

Lélek

A magyar bíboros szerint a melegeket tisztelni kell, de az ő szerelmük nem lehet a családra vonatkozó isteni terv része. A pápa saját kezűleg vágta méretre az esztergomi érseket.

Október 4-én kezdődött a Vatikánban az a három hétig tartó tanácskozás, amelynek témája a család és az egyház kapcsolata. A nyitóbeszédet Erdő Péter bíboros tartotta, akinek szavaira mindenkit meglepve személyesen Ferenc pápa reagált. Az egyházfő ellentmondott a bíborosnak; többek szerint szándékosan hozta kellemetlen helyzetbe Erdőt. A Magyar Narancs aktuális számában részletesen beszámolunk a szinódusról.

Ki nevet a végén?

Ki nevet a végén?

Fotó: Alessandra Tarantino/MTI/AP

A tanácskozást Erdő Péter nyitotta meg. 15 oldalas jelentésében összefoglalta a szinódusi munkadokumentumot, és bemutatta az összeállítása közben felmerült viták eredményét. Ezek a magyar politikai jobboldal bigottjai számára sok esetben tabudöntögetőnek tűnhetnek, hiszen – a Vatikáni Rádió összefoglalója szerint – Erdő például kijelentette, hogy „az egész egyházi közösség feladata, hogy segítse a háborúktól és üldözésektől sújtott családokat”. Ahogy arra is figyelmeztetett, hogy a „homoszexuális hajlamú személyeket” „tisztelettel és tapintattal kell fogadni, elkerülve minden igazságtalan, hátrányos megkülönböztetést”.

Az Erdő által ismertetett jelentés azonban összességében inkább a Vatikán konzervatív szárnyának nézeteihez áll közel. Fenti gondolatát például azzal folytatta, hogy „semmilyen alap nem létezik arra, hogy hasonlóságot, bármilyen, akár távoli analógiát vonjunk a homoszexuális kapcsolatok és a házasságról és a családról alkotott isteni terv között. Teljességgel elfogadhatatlan, hogy az egyház pásztorai nyomásnak legyenek kitéve ebben a tárgyban”.

Még nem tudható, mire jut a szinódus az abortusz, az elvált katolikusok és a melegházasság kérdésében, de a három hétig tartó gyűlés egyik legemlékezetesebb momentuma már megtörtént. Ferenc pápa reakciója ugyanis rendkívüli gesztus, amelyből konzervatív kommen­tárok egyenesen arra következtetnek, hogy Ferenc épp azért tette meg a konzervatív Erdőt főrelátorrá, hogy aztán kellemetlen helyzetbe hozhassa. Felszólalásában a pápa felhívta a szinódus figyelmét: nem azért gyűltek össze, hogy csupán – az Erdő beszédében különösen hangsúlyos – újraházasodás problémájáról beszéljenek. Az egyházfő azt is hozzátette, hogy a szinódus munkájában nem Erdő felszólalása az egyetlen hivatkozási pont, hanem az „egy a többi nézőpont közül”.

Az ügy hátterét és lehetséges következményeit az aktuális Narancsban vázoljuk fel.

Figyelmébe ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.