„Úgy éreztük, hogy basszus, valamit most már tényleg csinálni kell. De azzal is tisztában voltunk, hogy ez nem úgy működik, hogy kijöttünk az egyetemről, és megváltjuk a világot hétfőről szerdára. Viszont az tud működni, ha valami nagyon kompakt, jól kigondolt ötlettel helyben segítünk” – kezd bele Tóth Kinga, a Deviszont Közösségi Tér egyik alapítója. Az elsőre furcsa nevű közösségi tér egy újszerű ötletre épül, és teljesen alulról, önkéntes alapon szerveződik. Fiatalok álltak össze, hogy szabadidejükben olyanoknak segítsenek, akiknek a jelenlegi oktatási rendszer nem képes. A projekten hónapok óta dolgoznak, és ha minden jól megy, jövő januárban Kispesten már megnyílik a Deviszont.
Kell egy hely
A Deviszont ötlete az idei év elején fogalmazódott meg néhány fiatalban, akik elégedetlenek voltak az oktatási rendszerrel. Többen a Corvinus Társadalomelméleti Kollégiumából jöttek, de voltak, akik már dolgoztak közülük. „Közös beszélgetésekből derült ki, hogy két különböző helyen, egyszerre gondolkozunk hasonló dolgokról” – mondja a másik alapító, Jagodits Eszter. Kezdetben ketten voltak, majd hét főre bővült a csapat, és végül kiderült, hogy nagyjából mindannyian ugyanazt szeretnék: egy olyan teret, amely középiskolások számára nyújt aktív és hasznos időtöltési lehetőséget délutánonként.
| ||
Amikor a nevükről, a Deviszontról kérdezem őket, Kingáék rögtön nevetni kezdenek. „Hú, ennek a megszületése egy nagyon-nagyon hosszú folyamat eredménye volt. Kamaszokkal szeretnénk dolgozni, ezért azt előre eldöntöttük, hogy nem akarunk valami béna nevet. A Deviszontot pedig mi magunk is meg tudtuk tölteni jelentéssel, és tudtuk definiálni, hogy mit jelent nekünk. Ebben picit benne van a fricska a nyelvhelyesség felé is, hogy mi igenis azt mondjuk, hogy van olyan de és viszont, és kicsit felrúgjuk a szabályokat” – mondják.
A közösségi téri szakiskolásoknak fog szólni, elsősorban őket várják majd. Ennek Eszterék szerint megvan az oka: „Ha kamasz vagy és szakiskolába jársz, akkor valószínűleg nem neked vannak a legjobb lehetőségeid. Ez egy olyan helyzet, amit az oktatási rendszerünk fenntart és újratermel.” Saját maguk is tapasztalták, hogy milyen a szakiskolások helyzete: vannak tagjaik, akik ilyen környezetben nőttek fel, vagy éppen a baráti és rokoni körük ebben a világban él. „A szakiskolás gyerekek jelentős része lakótelepen nő fel, és a lépcsőházak melletti pingpongasztalon kívül nem sok olyan közösségi vagy kulturális terük van, ahol szabadon tudnak lenni. Nincs olyan hely az iskolán kívül, ahová be tudnak menni esőben, fagyban, és nem zavarja el őket valaki” – magyarázza Kinga, hogy miért szakiskolásokat céloz meg a Deviszont.
Nem tanodát szeretnének
Eszterék azt mondják, nem tanodát indítanak, még ha a Deviszont sok elemében hasonlítani is fog az utóbbira, már csak azért is, mert több tagjuk is dolgozott tanodában. „Nem volt könnyű helyzet, amikor ki kellett találni valami megnevezést. A tanoda elnevezést semmiképpen sem akartuk, mert mi alapvetően nem tanodát szeretnénk csinálni. Viszont jelezni szerettük volna, hogy nem is arról lesz szó, hogy nyitunk egy szobát, ahová bárki bejöhet, és bármit csinálhat” – mesélik. Így végül közösségi térként határozták meg magukat, az elnevezés legfontosabb elemeként pedig a közösségit emelik ki. A Deviszont elindítói ugyanis azt szeretnék, hogy aki majd bejön hozzájuk, „tudjon tartozni valahová, és többről legyen szó, mint egyének csoportjáról”.
| ||
Tanodát azért sem szerettek volna indítani, mert abban a formában sokkal nehezebben tudnák megszervezni magukat. „A tanodákat ráadásul sokszor terhelik azzal, hogy elvárják a korrepetálást, a felzárkóztatást tőlük, és úgy gondolnak rájuk, mint az oktatási rendszer kiegészítő elemére” – teszi hozzá Eszter, aki szerint ők nem pont ezt szeretnék majd csinálni. Szeretnének reflektálni az oktatási rendszer hiányosságaira, de nem egy kiegészítő intézményként akarnak működni. Azt tervezik, hogy januártól egyelőre heti egy alkalommal, mindig ugyanaznap lesz nyitva a közösségi tér. Bár a szakiskolásokat célozzák meg, egyáltalán nem zárkóznak el attól, hogy más is jöjjön: „A programunkkal a szakiskolásokat célozzuk meg, elsősorban nekik szeretnénk valamilyen alternatívát nyújtani. Azon még dolgozunk, hogy milyen módon tudunk reagálni arra, ha mások jönnek.”
Aki betér majd a közösségi térbe, kezdetben különböző projektalapú, közösségépítő feladatokban vehet részt, de a szervezők azt szeretnék, ha a későbbiekben maguk a fiatalok döntenék el, miről szóljanak ezek az alkalmak. Abban biztosak, hogy tantárgyi felzárkóztatásra és korrepetálásra is lesz igény, ám arról már nincsenek annyira meggyőződve, hogy a Deviszontnak erről kell majd szólnia. „A tantárgyi korrepetálással könnyen lehet növelni a fiatalok sikerességét az iskolában, de közben meg nem az a célunk, hogy ebben a rosszul működő oktatási rendszerben jól teljesítő diákok legyenek. De abban maradtunk, hogy ha erre lesz igény, akkor ebben igyekszünk segíteni nekik” – mondja Eszter.
Kispesten kezdenek neki
Azt mondják, azt volt a legnehezebb eldönteni, hogy hol szervezzék meg a Deviszontot. Azt már az elején tudták, hogy egyelőre még csak egyetlen budapesti kerületre akarnak fókuszálni, és az ottani szakiskolásoknak segíteni. „Abban biztosak voltunk már a kezdetektől fogva, hogy olyan fiatalokkal szeretnénk foglalkozni, akik lakótelepi környezetben élnek, és olyan kerületet kerestünk, ahol nem látni hasonló kezdeményezést” – magyarázza Eszter. A hosszas keresgélés végére három kerület maradt, és ezek közül választották Kispestet, ahová több Deviszont-tagnak is van kötődése. „Vannak ugyan a kerületben nagyon jó közösségi meg civil kezdeményezések, de ezek nem a szakiskolás kamaszokat szólítják meg” – mondják.
| ||
Amikor biztossá vált, hogy Kispesten vágnak neki a közösségi tér létrehozásának, felkeresték az önkormányzatot és a helyi polgármestert. A válasz abszolút pozitív volt: a kerületnek tetszett a kezdeményezés, és nyitottak arra, hogy támogassák a Deviszontot az ideális hely megtalálásában. „Egyelőre úgy tűnik, hogy mederben vannak a dolgok, és az önkormányzatnak szimpatikus az ötlet. Szóval most a gyerekek jönnek, őket kell meggyőzni, hogy ennek van értelme” – mondják az alapítók.
Teljesen önkéntes alapon csinálják
A Deviszont tagjai a következő hetekben éppen ezért szeretnék felkeresni a kispesti iskolákat, hogy bemutassák magukat, és felvegyék a fiatalokkal a kapcsolatot. Alternatív osztályfőnöki órákat akarnak tartani, ahol felmérhetik az igényeket is, mert a délutáni foglalkozásokat a diákok igényeihez szeretnék alakítani. „Ha sorozatot akarnak nézni, és utána megbeszélni a látottakat, akkor sorozatot nézünk, de ha főzni szeretnének, akkor főzünk, de úgy, hogy annak legyen valami mélyebb értelme is” – vázolják az elképzeléseiket Eszterék.
Bár a Deviszont szervezői között vannak, akik még egyetemre járnak, és olyanok is akadnak, akik már teljes állásban dolgoznak, egyetlen dolog közös bennük: mindannyian önkéntes alapon dolgoznak a közösségi tér létrehozásán. „Vannak olyan pillanatok, amikor ez egy félállás” – jegyzi meg Kinga. Szerintük azért is jó, hogy többen vannak, mivel így könnyen megoszthatják a feladatokat: van, aki hivatali ügyekkel, az egyesületi bejegyeztetéssel foglalkozott, más meg a közösségi finanszírozási kampányukat szervezte. Az utóbbi hónapokban ugyanis közösségi finanszírozással gyűjtöttek pénzt a projektre, és úgy számolnak, hogy ha az első hónapokban heti egy napot lesznek nyitva, akkor a félévet olyan 300 ezer forintból meg tudnák csinálni. Ezt az összeget egyelőre a közösségi támogatásból befolyó összegekkel teremtik elő, de a későbbiekben pályázni is szeretnének. Amikor azt kérdezem tőlük, hogy lesz-e elég pénz, be tud-e indulni a projekt, Kinga és Eszter is mosolyog, és szinte egyszerre mondják: „Valószínűleg igen, az eddigiek alapján leszűrhető tanulság, hogy ez tud működni.”
