A kegyetlenség ellen nem küzdhetünk ostobán

  • Schilling Árpád
  • 2015. szeptember 21.

Magyar termék

Ha már az államból élünk, mi, értelmiségiek, akkor vállaljuk is a felelősséget azért, amit a nevünkben művelnek. Schilling Árpád reakciója egy nemzetközi nyílt levélre.

Petícióval küzdeni a fasizmus ellen nehéz. Hogy ne mondjam, lehetetlen. Különösen akkor, ha a petíció olyan hülyeségeket állít, mint ez itt.

„Természetesen nem mi vagyunk felelősek azért, hogy destabilizálódtak és összeomlottak azok az országok, ahonnan most menekülnek az emberek. Nem mi változtattuk olyan hellyé őket, ahol állandó a rettegés, erőszakos halál fenyeget, az emberélet pedig ’magányos, szegény, állatias és rövid’. A mi országainknak – ellentétben azokkal, amelyek gyarmati és birodalmi múltat tudnak maguk mögött, a háború után pedig szélesre nyitották határaikat a bevándorlók előtt – nincsenek tapasztalataik arról, hogy milyen a mindennapi érintkezés a messzi országokból és távoli kultúrákból érkező emberekkel.” (A levelet a varsói Stefan Batory Alapítvány felhívására írta alá 100 értelmiségi, művész és politikus, főleg a kelet-közép-európai új uniós tagállamokból, köztük több magyarral – a szerk.)

Mindennapi érintkezés a magyar-horvát határon

Mindennapi érintkezés a magyar-horvát határon

Fotó: MTI

Lengyelország és Magyarország is tagja a NATO-nak és az EU-nak. Éppen ezért közvetlen vagy közvetett résztvevője volt egy sor olyan katonai akciónak, amelyek elsődleges célja volt egyes afrikai vagy közel-keleti országok kormányainak a megbuktatása. Mivel ezek a katonai akciók nem elég körültekintően voltak előkészítve és végrehajtva, illetve az akciók mögött álló államok elhanyagolták, avagy kizárólag önös céljaikra használták az újjáépítést, emberek milliói számára vált lakhatatlanná és élhetetlenné a korábbi otthonuk.

Azok a „bátor” értelmiségiek, akik most aláírták ezt a petíciót, szándékukkal ellentétesen nemhogy csökkentették volna a menekültválság körüli félreértéseket, hanem maguk is jelentősen hozzájárultak a Kelet-Európára oly jellemző tudatlansághoz. Ez a petíció csak arra jó, hogy megnyugtassuk nem túl aktív lelkiismeretünket: mi semmiről sem tehetünk, ráadásul nem is láttunk még se négert, se arabot, de vagyunk annyira jószívűek, hogy segítünk nekik, ha már itt vannak.

Fene a jó dolgotokat, barátaim! Hát ha már az államból élünk, mi értelmiségiek, akkor vállaljuk is a felelősséget azért, amit a kormányaink a mi nevünkben, a tőlünk kapott felhatalmazásra alapozva művelnek. Ne csak akkor emlegessük az EU-t, amikor a jótéteményeit élvezzük. Merjünk szembenézni vele, hogy európai polgárokként már nem hivatkozhatunk arra, hogy bezzeg nekünk nem is voltak gyarmataink, mert mi csak szerencsétlen kelet-európaiak vagyunk.

A helyzet az, hogy az Európai Unió kormányainak egy olyan problémát kell megoldania, aminek az előidézésében aktívan részt vettek. Nem humanitárius megfontolásból, nem keresztényi szeretetből kell most hosszú távú és hatékony megoldást találni, hanem azért, mert részben mi, európaiak hoztuk ilyen szerencsétlen helyzetbe ezeket az embereket. Felelősek vagyunk a tetteinkért. Felelősek vagyunk azért is, amit közvetlenül nem mi idéztünk elő, de a mi figyelmetlenségünk, léhaságunk, nemtörődömségünk volt az oka annak, hogy végül megtörtént.

A szívtelenség, a kegyetlenség ellen nem küzdhetünk ostobán, a közös bűneink palástolásával. Aki ezt a levelet aláírta, az vagy nem olvasta, hogy mi van benne, vagy olyan tájékozatlan, hogy jobb, ha többé semmilyen nyílt levelet nem ír alá.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.