Gyógyszerügyi kalandozásainkban eljutottunk az árképzéshez, továbbá az állam és a betegek gyógyszerkiadásaihoz, amelyek évről évre, hol lassabban, hol gyorsabban növekednek.
Hetente hallunk, olvasunk drámai történeteket különböző kórházak sürgősségi betegellátó osztályairól. Nem tudok, nem is lehet egy-egy adott történet kapcsán felelősséggel véleményt mondani, igazságot tenni. Mint mindig, most is azt javaslom, hogy lépjünk kicsit távolabb, nézzük meg, mi van a háttérben.
Az orvoselvándorlás körüli számháború újabb, 2017-es fejezete. Csökkent, nőtt vagy változatlan a külföldre távozó orvosok száma idén? Nézzünk a számok mögé.
Mára olyan útvesztő alakult ki az egészségügyben, hogy még azok sem mindig látják a kiutat, akik benne dolgoznak. Túlélési útmutató a magán- és az állami egészségügyi ellátás labirintusához.
Az elmúlt hét évben a Nemzeti Együttműködés Rendszerének orkán erejű szele lerombolta a hazai egészségügy sokszínű, érdektagolt világát. Az átkos korból, sőt a Bibliából ismert jelmondat („aki nincs velünk, ellenünk van”), szelleme újra kísért. Ha betagolódsz a NER-be, boldogulsz, ha kívül maradsz, megnézheted magad.
Több pénz is segítene, nyilván, de az alapvető probléma az, hogy az eredetileg jónak indult kórház-finanszírozási rendszert politikai félelemből kilúgozták.